Sok tápnövényű károsító

A lótücsöknek több magyar neve is van (lótetű, vakondtücsök, lóbogár), ezek mindegyike részben a méretére, részben az életmódjára utal. Európában szinte mindenhol elterjedt. Hazánkban főleg a melegebb területeken, a porhanyós, humuszos talajokban, az üvegházakban és a palántanevelő ágyakban fordul elő, de megtalálható a zsenge szántóföldi növényeken is. Leginkább szerves trágyázással (komposzt, istállótrágya) kerül ki a táblákra. Rendkívül sok tápnövényű: megtámadja a burgonyát, cukorrépát, napraforgót, kukoricát, szamócát, gyümölcsfákat, valamint a sok zöldségfélét. Legfőbb lelőhelyeik az alacsony fekvésű, nedves talajú területek. Különösen az öntözött zöldségtermelő területek szenvednek a lótücsöktől, amely különösen a nagyobb tenyészterületigényű növényeket (paradicsom, paprika) károsítja súlyosan. A kártétel gyakran olyan mértéket ölt, hogy a paradicsomot számtalan esetben kénytelenek vagyunk újra palántázni. A kifejlett lótücsök megnyúlt, hengeres testű, 3,5–5 cm hosszú, barna színű rovar. Jellemzője, hogy elülső lábai erőteljes ásólábakká alakultak át. Ovális tojásai 2 mm hosszúak és okkersárga színűek, a tojásból kelt fiatal lárvák hangyaszerűek. Földalatti életmódot folytat, járatokat ás, amelyek nyáron közvetlenül a talaj felszíne alatt futnak. Szárazság esetén gyakran látogatja a nedvdúsabb növények (paradicsom) gyökereit, ahol a táplálkozáson kívül a szükséges nedvességet is megszerzi. Jelenléte könnyen felismerhető, mert közvetlenül a talaj felszíne alatt futó járatai boltozatosan a talaj színe fölé emelkednek. Ilyenkor a gyökérzónát súlyosan károsítja azzal, hogy részben rongálja, részben közvetlenül elrágja a gyökereket, a fiatal palántákat és a kelő csírákat kidönti, kifordítja. Egyébként fő táplálékai a rovarlárvák és a csigák; éppen ezért sokan nem is tartják kizárólagos kártevőnek. A megtermékenyített nőstény a talaj felszíne alatt 10–20 cm mélyen tyúktojás vagy alma nagyságú fészket készít, melybe elhelyezi tojásait, rendszerint 200–300-at, de néha 500–600 is lehet. Telelésre vonuláskor általában 1 m mélyre is lehatol a talajba vagy a trágyába, esetleg a komposztba. A lárva és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak. Az ivarérett lótücsök nagyon gyakran éjjel a talaj felszínére jön, s ilyenkor jelentősebb távolságra is repül.

A lótücsök földalatti életmódot folytat, így irtása körülményes. Leghamarabb júniusban „csíphetjük fülön”, amikor a talaj felszínére jön párosodni. E célra eredményesen alkalmazhatók a talajba süllyesztett sima falú edények (közönséges konzervdobozok is megfelelnek). Ezeket a fogóedényeket a peremükig a földbe süllyesztjük a járatok mentén és időnként kiürítjük. Biztonság kedvéért a fogóedények aljára tegyünk egy kis vizet vagy sört. Az egyes edényekhez kiskapával „utakat” húzunk, esetleg összekötjük őket a földbe enyhén benyomott léccel vagy deszkadarabbal. ĺgy e mesterséges akadályok mentén haladva a kártevő előbb-utóbb csapdába kerül. Növényházakban, melegágyakban, kiskertekben ugyancsak június folyamán (a költés idején) járatai alapján a fészkét fel kell tárni, a tojásokat vagy a fiatal lárvákat meg kell semmisíteni. A fészkeket aránylag könnyű felismerni, ezeket elárulja a felkupacolt porhanyós föld és az elrágott gyökerek miatt elszáradt növényzet. A lótücsök ellen két készítmény van engedélyezve, mégpedig a Basudin 10 G és a Diazinon 10 G rovarölő granulátum, melyeknek közös a hatóanyaguk (diazinon). Vetés vagy palántázás előtt egyszerűen a föld felszínére szórjuk 5 g/m2 adagban. Az említett készítmények hatása hosszú (2–3 hónap), ezért korai zöldségféléknél és korai burgonyában nem szabad őket alkalmazni. (Magyarországon évtizedek óta alkalmazzák a cinkfoszfid tartalmú Lótetű Arvalin csalétket.) Az agrotechnikai módszerek közül nagy jelentősége van a gondos őszi mélyszántásnak, valamint a kapásnövények sor közötti művelésének, amivel a fészkek és a járatok megsemmisítése érhető el.