Senki sem ártatlan

A belga Alain-Clément Billett nem ismeretlen a NATO katonái, de a magyar kiskatonák előtt sem. Ő az a férfi, aki a bevonulóknak tartott előadását azzal kezdi: 44 éves vagyok, és halálra vagyok ítélve. A Team Info Side nevű AIDS Információs Csoport önkéntese 16 éve HIV-fertőzött.

– 1983-ban Etiópiában vettem részt egy humanitárius misszióban, ott kaptam a fertőzést. Ötfős csapatunk tagjai AIDS-esek lettek, a kollégáim mind meghaltak, csak én élek. Még. Engem a vírus kevésbé virulens változata támadott meg, talán ezzel magyarázható, hogy több mint tíz éven át semmi bajom nem volt, és a tesztek sem mutatták ki a fertőzést. 1993-ban kezdtem el betegeskedni, és akkor már a laborvizsgálat is azt bizonyította, hogy beteg vagyok, méghozzá súlyosabb AIDS-stádiumba jutottam. Amikor kiderült a baj, a metró szerelvénye alá akartam ugrani, hiszen láttam, hogyan haltak meg barátaim. Akkoriban nem tudtak valami hatásos kezelést nyújtani az orvosok. Nekem is legfeljebb két évet, de inkább csak néhány hónapot adtak. Nem voltam hajlandó gyógyszert szedni, mert azt akartam, minél előbb vége legyen mindennek. Hónapokat töltöttem kórházban, mert minden lehetséges fertőzést megkaptam, a kórházból haza is küldtek meghalni. Negyvenkét kilót nyomtam, hetekig magatehetetlenül feküdtem, mesterségesen tápláltak, míg egy reggel arra ébredtem, hogy éhes vagyok. A szüleim akkor kezdtek bizakodni: mégiscsak megmaradok. Amíg korábban folyton a halálomat tervezgettem, zenét válogattam a temetésemre, ekkor már élni vágytam. 1996-ban kezdtem el az AIDS-ellenes terápiát, a hármas kombinált kezelést, és hat hét után gratulált az orvosom: immunsejtjeim száma ötről százhúszra emelkedett – a normális érték ezerkétszáz-kétezer. Az első célkitűzésem az volt, hogy tudjak járni. Lépésről lépésre tértem vissza az életbe. Korábban ellensége voltam a gyógyszereknek, de a terápia kezdetétől a tablettákat pontosan szedtem, és kezdtem felépülni. A kezelést, míg élek, nem szabad megszakítani, mert a vírus nem tűnt el a szervezetemből, ott lapul a nyirokmirigyeimben és a nyirokrendszeremben. Szeretném megélni az ötvenedik születésnapomat. Csatlakoztam az AIDS Információs Csoporthoz, és minden évben jó pár előadást tartok a betegségről. Mert nem akarom, hogy más annyit szenvedjen, mint én. Én még véletlenül fertőződtem meg, de mert ma már olyan sokat tudunk az AIDS-ről, tudatosítani kell: egyetlen új, felnőttként megbetegedett fertőzött sem tarthatja magát ártatlannak. (-net)