Zsitva Tamás jelentkezett Törökországból: „A földrengésnek hangja van, vibráló, mély és fura hang. Hidegrázó!”

Zsitva Tamás hanfelvételekkel jelentkezett lapunk kérésére és elmondta, a szülei felpakolták gyógyszerekkel és élelemmel, még bébiételeket is vitt, meg munkaruhát, és elrepült Törökországba. Kimerültséget és fáradtságot éreztünk a hangjából, és bevallotta, rendkívül nehéz állapotok uralkodnak az országban, az emberek gyászolják halottaikat, sokan ivóvíz híján gyomorbántalmakra panaszkodnak, a rendőrök igyekeznek megfékezni a bolti betöréseket. Tugçe Behiye Demirkent szüleinek és kishúgának a holttestét megtalálták, és egy kis félreeső temetőben örök nyugalomra helyezték indulás előtt. Egyelőre csak falazó, azaz ytong téglával körbekerítették, és virágokat raktak a sírra, fejfákat később helyeznek ki, miután biztonságban visszatérhetnek a városba.

Éjszakai őrködés rengésekkel

Isztambulban szálltam meg egy éjszakára, közben a zenekarom tagjait is riasztottam, húsz pár kesztyűt, tíz darab sapkát, hálózsákot, termo-szetteket, felfújhatós ágyat, pumpát, kemping főzőkészletet, még több élelmet hozhattam nekik köszönhetően. Mindezt összepakolva Isztambulból Adanába repültem, mert a Hatáyi-n lévő reptérnek a földrengés következtében felszakadt, felgyűrődött a leszállópályája, és használhatatlanná vált

– mondta Tamás. Miután leszállt, kínai és szerb mentősökkel találkozott, az élettársa, annak nővére és egy barátjuk szállította őt egy belvárostól távoli negyedbe, egy üresen maradt családi házba, amelynek a földszinti helyiségeiben húzták meg magukat. A ház lakói már korábban elmenekültek. Élettársa bátyja is ott volt az ukrán feleségével, akihez nemrég menekültek ki a háború borzalmai elől a szülei. Egyik iszonyatból a másikba csöppentek, végül elhagyták Törökországot is. Már a nap folyamán két alkalommal megremegett alattuk a föld, valamennyien kirohantak a lakásból. Az éjszaka valamivel gyötrelmesebb volt, a nők nem mertek bent aludni a házban, ehelyett az autóban húzták meg magukat. Tamás a jócskán kimerült családtagok nyugalmát őrizte egész éjszaka.

Kiültem egy erkélyre, magam elé tettem egy pohár vizet, hogy azonnal lássam, ha ismét mozdulna a föld. Éjszaka vagy két alkalommal ismét megremegett a föld, nem kis felelősség volt, amikor nekem kellett eldöntenem, riasszam-e az alvókat, vagy sem. Ami ennél is iszonyatosabb, hogy a földrengésnek hangja van, vibráló, mély és fura hang. Hidegrázó!

– osztotta meg velünk Tamás az érzéseit. Másnap minél hamarabb el kellett indulniuk, de mindenki, akinek autója volt, már távozott. Az élettársa szüleinek a lakása előtt ott parkolt az autó, de a kocsikulcsra rászakadt a ház. Az autót nem tudták beindítani, a 2011-es Passatnak végül betörték a hátsó üveget és elhúzatták Adanába, ami 2,5 óráig tartott, ahol nem igazán legális módon, de üzemképessé tették a kocsit. Amit tudtak bepakoltak az autóba és eljutottak Tarsusba, ami nem volt túl biztonságos, de egy alacsosnyabb tömbházban húzták meg magukat. 14-15 óráig tartott az út Tarsusból, ami Mersin külvárosa, egészen Marmarisig, a tervük eljutni Ankarába.

Kegyetlen világ

Nagyon ronda világ van, az emberek hontalanok, van akinek nincs módja elmenekülni, óriási szükség van mobil-házakra, vagy sátrakra. A tábori felszerelést, a sátrat amit magammal hoztam, azt hátra is hagytam a család rokonainak. Gyomorbántalmakkal, hasmenéssel küzdenek az emberek, mert aki nem tud ivóvízhez jutni, az a szennyezett vízzel enyhíti szomját. Az emberek egy része lopni kezdett, a rendőrség igyekszik őket ebben megakadályozni, de már olyat is hallottunk, hogy a gyerekeket lopják, gusztustalan dolgok folynak. Az útonállók ki akarták rabolna a segélyt szállító teherautót, de a katonák elfogták őket

– sorolta Tamás a hallott és látott borzalmakat. Egész Törökországban, legalábbis annak déli részében lévő kisebb városokban emberek állnak az útszélen, ingyenlevest, ingyenteát és ételt kínálnak, őket is több helyen noszogatták, hogy pihenjenek meg, legyen erejük tovább indulni. Van, aki használt ruhákat gyűjt és kínál a rászorulóknak.

Nagyon jó érzés volt látni az ilyenfajta összefogást és együttérzést a bajban! Néhány szálloda, ami télen nem működik, ideiglenesen befogadja a menekülőket. Az államtól 500 euró támogatást kapnak a hajlék nélkül maradt lakosok, de ennyiből foglalót sem tudnak letenni egy lakás bérléséért. A család számára azért kértem támogatást az ismerősöktől és az olvasóktól, mert az élettársam és a testvérei gyakorlatilag mindent elvesztettek, földönfutóvá váltak. A hatgyerekes családban az édesanya háztartásbeli volt, az apa megteremtett ugyan mindent, amire szükségük volt, de mostantól már nem számíthatnak a segítségére. A 16 éves kishúg bájos, angolul kiválóan beszélő teremtés volt, olyan kis vidám szikra, aki imádott főzni és az volt a vágya, hogy egyszer szakács lesz. A szülők rendkívül családközpontúak, gondoskodók, derűsek voltak, de a gyászolók most még nem képesek emlékezni, vagy arra gondolni, mi lesz ezek után nélkülük

– tette hozzá Zsitva Tamás.

Irány Ankara

Tamás és élettársa egy ideje Ankarában bérel egy régebbi lakást, mostantól ott él majd velük Tugçe Behiye Demirkent két nővére is, akik eddig a szülőkkel laktak. „Megpróbálunk nekik munkát találni, és otthonossá tenni az új lakhelyet. Jelenleg még abban az állapotban vannak, hogy nem tudnak és nem is mernek emberek közé menni, és attól is tartunk, hogy nem lesz könnyű munkát találni ebben a helyzetben. Idővel majd bizonyára csillapodik a fájdalom és tudnak majd a szép dolgokra is emlékezni, mindarra, amit a szülőkkel átéltek. Nagyon jó lenne, ha a földrengés sújtotta övezetben a túlélők kaphatnának lelki, terápiás támaszt is a megfelelő szakemberektől, hogy talpra tudjanak állni. Úgy érzem, most itt vehetik a hasznomat, ezért velük maradok és segítem őket. Nagyon köszönöm az olvasók segítségét, együttérzését és támogatását!” – mondta Zsitva Tamás.

Jótékonysági gyűjtés

Két módon támogathatják a gyászoló, nélkülöző családot, banki átutalással, a Tomáš Zsitva:SK51 8360 5207 0042 0499 1545 számlaszámon, de a weblapkészítő szakemberként dolgozó Tamás egy másik módot is felajánlott az együttérző emberek számára, a következő elérhetőségen: https://gogetfunding.com/segitsd-a-demirkent-csaladot/, ahol nyomon követkető az adományozók listája. Érsekújvárban és több más településen is jótékonysági gyűjtést kezdeményeztek ezekben a napokban. Az érsekújvári Vöröskereszt és a Katolikus Összevont Iskola küldeménye már elindult Törökországba. Kürt térségében is indítottak volna gyűjtést, amelyben Kisújfalu, Oroszka, Bajta és Kéménd polgármesterei is jelezték, hogy részt vennének a lakosok. Később kiderült, hogy ruhaneműre már nincs szükség. Kicsindi Melinda az egyik szervező arról tájékoztatta a lakosokat a közösségi oldalon, hogy a legnagyobb szükség a lakhatásra alkalmas dolgokra van, tehát sátrakra, tábori felszerelésekre, amit a civileknek nem egyszerű összegyűjteni.