Zimmerferizmus, KGST-piac, wellness, amit akartok

Katona András, a nagymegyeri Baden panzió tulajdonosa: „Gyökeresen megváltozott a kirándulók hozzáállása és anyagi helyzete”Somogyi Tibor felvételeA megélhetésnek vagy ha úgy tetszik, a térség boldogulásának ezt a másik kulcsát pedig egészségturizmusnak, közkeletűbb kifejezéssel wellnessnek hívják. A Dunamenti-alföld ugyanis nem csak Európa legnagyobb ivóvízkészletét rejti; a vízzáró réteg alatt hévíz buzog, melynek hőfoka térségenként, illetve a mélység alapján változik.

A termálvíz kihasználásának lehetőségeit a Duna másik partján, Magyarországon komolyabban vették, mint az innenső oldalon. A Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programja részeként annak idején mintegy 31 milliárd forintot osztottak szét pályázatok útján – ekképp támogatva egy majdnem 80 milliárd forintos beruházás és kétezerötszáz új munkahely létrejöttét. A siker receptje igen egyszerű: végy egy megfelelő vízhozamú és hőmérsékletű termálvízfuratot, építs köré fürdőt, szállodákat, éttermeket, szaunákat, masszázsszalonokat, kempinget, esetleg konferenciaközpontot, s a kellő marketinggel fűszerezve csábítsd oda a turistákat! A siker garantált, hiszen a hévízfürdő szezontól függetlenül, egész évben üzemeltethető, a wellness hívei szeretnek sokat költeni, és korosztálytól függetlenül bárki célcsoporttá válhat. A pálya természetesen a kis- és középvállalkozók számára is nyitott, hiszen az infrastrukturális háttér megteremtését rájuk kell alapozni.

Ha ez mégsem jön be, a hiba a vonalban vagy a vevőkészülékben van...

Termálfürdőzés – vadasan

Ha hévíz, akkor Párkány és a Vadas – kattan be a témában kicsit is jártasak többségének.

A Duna mente talán legismertebb melegvizes fürdőjének jövőjét még 1971-ben alapozták meg egy hévízfurattal, mely másodpercenként kilencven liter negyvenfokos vizet hoz a felszínre. 1978-ban helyezték üzembe az első medencét, majd fokozatosan a többit. A közelmúlt vadasbeli fejlesztéseit jellemzi, hogy igazgatóját, Gyetven Miklós mérnököt tavaly az év idegenforgalmi szakemberévé választották. Mint mondta, nem kis munka áll mögöttük – és persze előttük is.

„A párkányi fürdő esetében az a szerencsénk – mondja az igazgató –, hogy a medencék építésével megkezdték a szálláshelyek létrehozását is. Időközben persze újakat építettünk, a kezdeti kétszáz szálláshely helyett a fürdőt működtető társaság ma már hat-hétszázzal tud számot adni, de turistaidényben mintegy kétezer embert képesek elszállásolni a Vadas területén. Bevételeink 45-50 százalékát is a szállásokból befolyt összegek teszik ki. Természetesen fejlesztettük a fürdőt is, a hullámmedencénk például egyedülálló Szlovákiában. A továbbiakban egy komolyabb wellness-központ felépítését tervezzük, mely szolgáltatásaiban hasonló lesz az esztergomihoz – ám ennek nem lesz szabad veszteséget termelnie. Az elmúlt négy évben mintegy 250 millió koronát fektettünk szálló és medencék építésébe, és nagyon bízom abban, hogy a Vadas még vonzóbbá válik a wellness-turisták körében.”

Gyetven úr szerint Párkánynak és környékének jelentős tartalékai vannak még a magánszállások, illetve szolgáltatások terén. Panziókra, éttermekre, szórakozóhelyekre volna szükség ahhoz, hogy a térség fejlődése lendületet kapjon, és össze kellene fogni az olyan látványosságokat, mint például a borutak bejárása. Mióta az esztergomi fürdő megnyitotta kapuit, furamód megnőtt a Vadas látogatottsága, s ezt akár kedvező ómenként is felfoghatnánk – ha hinnénk az előjelekben.

Zimmerferi minden mennyiségben

Mielőtt tovább lépnék, hadd jegyezzem meg: a párkányi fürdővendégek zömét hazai, cseh, magyar, lengyel és német turisták teszik ki. Hasonló a helyzet a Duna mentén vagy hetven kilométerrel feljebb található Nagymegyeren is – a KGST-piac tehát továbbra sem szűnt meg, működik! Tavaly a megyeri fürdő volt az ország leglátogatottabb idegenforgalmi attrakciója – az alig tízezer lakosú várost 630 ezer turista kereste fel! Mi ez, ha nem sikertörténet?

„A konkurenciával összehasonlítva árban nagyon jók vagyunk – nyugtázza Lukovics Viktória, a megyeri termálpark információs irodájának vezetője. – Fontos, hogy állandóan bővítsük és korszerűsítsük szolgáltatásainkat; jelenleg épp egy kinti medence felújítása folyik, de a magyarországi vendégek körében nagy közkedveltségnek örvend például a szauna-centrum, melyben négyféle gőzfürdőzési lehetőséget kínálunk. Ezenkívül persze más szolgáltatások egész sora várja a fürdővendégeket, melyek mindegyike az egészségturizmust szolgálja.”

Megyeren tudom meg azt is, hogy – a balatoni „sikertörténettel” ellentétben – a turizmusnak ezt a fajtáját nem feltétlenül a nyugat-európai látogatókra kell alapozni. A közeljövőben kijevi, illetve moszkvai idegenforgalmi kiállításokon kívánják bemutatni a megyeri fürdőt, hogy minél több ukránt, oroszt vonzzanak a térségbe.

„A németek, hollandok a kempingturizmust részesítenék előnyben, ám itt nincs igazán kempingezési lehetőség – zárjuk a témát. – Kelet-Európában viszont időközben kialakult egy fizetőképes réteg, mely szeret utazni, szórakozni, pénzt költeni. Nemcsak a belépőjegyet veszik meg, hanem a szállásadókon kívül eltartják az éttermeket, szórakozóhelyeket is, melyekből egyre több van a városban. Úgy vélem, számunkra a keleti piac hosszú távon fontosabbá válik a nyugatinál.”

Az egykori – vagy ma is létező – KGST-piac mellett teszi le voksát Katona András, a Baden panzió tulajdonosa is, hozzáfűzve: kísérőjelenségként már Nagymegyeren is megjelent a „zimmerferizmus”.

„Mára gyökeresen megváltozott a kirándulók hozzáállása és anyagi helyzete – vallja. – Az átkosban ugyanis főképp a szakszervezetek támogatták a cseh turisták kiruccanásait, akik megérkeztek ötszáz csehszlovák koronával, és abból háromszázat haza akartak vinni. Ma ott tartunk, hogy lehetőséget kell teremtenünk számukra a pénzük elköltésére. Ez persze magas szintű szolgáltatásokat feltételez, s ezzel olykor gondok adódnak. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ha már üres szobáik, épületeik vannak, az isten is vendéglátónak, szállásadónak teremtette őket, s ez a színvonal rovására megy. Idényben lasszóval fogják errefelé a turistát, ám sokuk keserű szájízzel távozik.”

Intelligens, szolvens nép a cseh, a lengyel, mondja Katona úr, lehet rájuk építeni, mert együtt kb. ötvenmillióan vannak, „sosem fogynak el”. De érdeklődnek a görögök is, mert nekik csak a termálvíz hiányzik. Azon kívül mindenük megvan.

Esélyt a kisebb falvaknak

A hetvenes évek elején a tágabb értelemben vett Duna mentén számos helyen létesítettek termálvizes furatot – értesüléseim szerint például Ógyalla és Galánta is termálfürdőben gondolkodik. Hasonló cipőben jár a csallóközi Lég település is, ahol lassan a tettek mezejére léphetnek.

„Ötvenkét fokos vizet tudunk a felszínre hozni a két furatból – közli Szitási Ferenc légi polgármester –, s vízhozamuk elegendő lesz a már meglévő, illetve megépítendő kórház- és fürdőobjektumok fűtésére, valamint a wellness-turizmus céljaira is. A huszonkilenc hektáros ligetben már folynak a munkálatok – jelenleg az út- és villanyhálózat kiépítése folyik. Ezt a tervdokumentáció elkészítése, illetve maga a megvalósítás követi majd. A termálvízzel az a legnagyobb gond, hogy agresszív, használat után hígítani kell vagy visszanyomatni a földbe. Mindent egybevetve azonban bízom abban, hogy ezt is sikeresen megoldjuk, és 2007–2009 között megépül Légen a fürdő.”

Hogy milyen hozadéka lenne ennek a csallóközi település számára?

A munkahelyek létrejöttén kívül lehetőség nyílna az idegenforgalmi szolgáltatások bővítésére (a lángossütőtől a luxus apartmanig bezárólag), de hogy mást ne mondjak: egy ügyesen menedzselt fürdőhely közelében megnövekedne az ingatlanok ára is.

ĺme, néhány szempont, miért érdemesebb például a külföldről drága pénzért exportált ipar helyett olyasmivel foglalkoznunk, ami amúgy is adott – például a termálvízzel. A gazdasági szempontokról meg csupán annyit, hogy egyetlen iparág sem képes olyan hosszú időn át profitálni a kezdő befektetésből, mint az idegenforgalom.

Aki nem hiszi, járjon nyugodtan utána.