Zavar a szomszédom II.

A múlt heti cikkben a polgári törvénykönyv (PT) 127. paragrafusát ismertettem, mely a szomszédok vitáit hivatott rendezni. A helyzet megítélésekor a magánjogi alapelveket is figyelembe kell venni. A PT 3. paragrafusa fekteti le a polgári jogviszonyokra alkalmazott alapszabályt, mely szerint senki sem gyakorolhatja jogait vagy tehet eleget kötelezettségeinek mások törvényes érdekeit csorbítva, továbbá ilyen cselekedete nem ütközhet a jó erkölcsbe. Azzal, hogy a szomszéd az olvasónk telkére vezeti el a saját ingatlanján összegyűlt esővizet, már a fent említett általános alapelv szerint is törvényt sért. Kivéve, ha ebben a szomszédos ingatlan tulajdonosával megegyezett, akár némi ellenszolgáltatás fejében. Az építésügyi szabályozás felől is megközelíthető a probléma. Több mint valószínű ugyanis, hogy az ilyen „építészeti megoldás” nincs összhangban az 50/1976-os számú építési törvényben és a kísérő jogszabályokban lefektetett műszaki követelményekkel. Standard körülmények között (megművelt / füvesített területen) a csapadék nagy része elpárolog, ill. a talaj beszívja, míg a szomszéd telkére úgy ötszázaléknyi szivároghat át belőle. A kikövezett, lebetonozott udvarokon ez az arány drámaian változik.Az építési törvény 49. paragrafusának 3. bekezdése kimondja, hogy az épületek tetőinek össze kell gyűjteniük és elvezetniük a rájuk eső csapadékot oly módon, hogy az ne hatolhasson be az épületszerkezetekbe. Eszerint tehát köteles lenne a szomszéd ereszcsatorna-rendszert szerelni az épületére, ha még nincs neki. Olvasónk, bár nem kötelezheti erre a szomszédját, problémájáról konzultálhat a község építészeti hivatalával. Egyre inkább tudatosítjuk, hogy a tiszta csapadékvíz érték és nagymértékben helyettesítheti a költséges ivóvizet. A lehulló csapadék az ingatlan tulajdonosát illeti, és ma már hatékony rendszerek léteznek begyűjtésére és felhasználására. Arra ösztönözném olvasónkat is, hogy szomszédjával próbálják a helyzetet ebből a szempontból mérlegelni, és egy kivitelezhető megoldást találni a csapadék felfogására. Ha nem sikerül megegyezniük, olvasónknak nem marad más választása, mint bírósághoz fordulni. Ez esetben készítsen elő minél több bizonyítékot arról, hogy az udvara a szomszéd telkéről átfolyó csapadéktól napokig nedves. Esőzések után készítsen fotódokumentációt, szerezzen tanúkat, esetleg szakvéleményt is a szomszéd általi terhelésről. Sajnos, fel kell azonban készülnie arra, hogy a végleges döntésre akár évekig is várnia kell. Ezalatt őt terhelik a nem csekély perköltségek is, hiszen az alperes csak teljes siker esetén viseli majd ezeket. Veszelei Viktória jogász(A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak.)