Vörös Péter költőre emlékeztek

„Az első falunapon a település szimbólumait avattuk fel. A másodikon emléktáblákat helyeztünk el ugyanitt két jeles személyiség, Lukács Pál költő, meseíró és Baranyay József emlékére, aki a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban adta ki munkáját. A harmadik találkozónkon Tany község önkormányzatával kötöttünk ünnepélyes keretek közt baráti szerződést” – jegyezte meg beszédében Lukács Valéria, Kamocsa polgármestere. Vörös Péterre, Vörös Béla kamocsai református lelkipásztor fiára emlékeztek aznap a helyi református templomban rendezett ökumenikus istentiszteleten is, amelyet Iliás Tamás helyi református lelkész és Sárai Attila szímői római katolikus plébános celebrált. A szombati ünnepségen részt vett a költő családja és barátai, a település önkormányzata pedig Farkas Iván parlamenti képviselő mellett vendégül látta a szomszédos települések polgármestereit, továbbá a hazai Tany és a magyarországi Bakonyszombathely küldöttségét. Vörös Péter (1947–2004) Marcelházán született, a legtöbben azonban érsekújvári költőként és kritikusként ismerték.

Hosszú, súlyos betegség után, 56 éves korában hunyt el, írásai 1970-től jelentek meg a sajtóban. Első önálló kötete, az 1974 és 1996 között írt verseinek válogatását tartalmazó Szamovár és mentőöv 1999-ben jelent meg, melyet egy év múlva a kisprózákat tartalmazó könyve, Shakespeare és a vadkan, illetve 2003 őszén a Cseresznyevirág címmel kiadott kötete követett, amelynek a bemutatóján azonban már a betegsége miatt nem vehetett részt. Irodalomkritikusi tevékenységével az Új Szóban is találkozhattunk. (száz)