Vladislav Kmeťet a másság motiválta

Immár húsz esztendeje játékvezetőként is az imádott asztaliteniszt segíti a dunaszerdahelyi Vladislav Kmeť, aki előbb pingpongozóként, a folytatásban pedig tisztségviselőként szerzett elévülhetetlen érdemeket a dunaszerdahelyi sikersportág népszerűsítésében.

Az örökmozgó, jó szervező hírében álló sportember előbb C, majd B és A licencet szerzett a bíráskodásban, tavaly pedig a testi fogyatékosok pöstyéni nagydíján sikeresen vizsgázott, és a folytatásban már a mozgáskorlátozottak pingpongcsatáinál is közreműködött. Méghozzá a rangos világversenyeken.

Lenyűgöző másság

„Nálunk, Dunaszerdahelyen is volt a közelmúltban két olyan játékos, nevezetesen Csejtey Richárd és Póda Attila, akik másságuk ellenére is eredményesen szerepeltek csapatainkban. Az előbbi, éremtermelő paralimpikonunk, jelenleg a galántaiak játékosa, az utóbbi pedig az ipolyságiak együttesében szerepel. Amikor hosszasan figyeltem őket, azt mondtam magamban: ezek az emberek nemcsak ellenfelüket, hanem önmagukat is legyőzték. A sikerélmény hozzájárult lelki egyensúlyuk megteremtéséhez, egyben visszaadta önbecsülésüket is. Ilyen emberek meccsein bíráskodni nagy megtiszteltetést jelent a számomra” – fogalmazott indíttatásáról, motivációjáról a csallóközi sportdiplomata, akit a szigorú kanadai vizsgáztató 2007 májusában a negyvennégy jelöltből hetedmagával talált arra felkészültnek, hogy a testi fogyatékosok párharcain ítészként közreműködjön.

Speciális szabályok, labdaszedők

„Természetesen a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség, az ITTF Szabálykönyvében leírt játékszabályok dominálnak, ám speciális szabályai vannak az álló- és a kerekes székes játéknak is. Egy példa a sok közül. A szervánál ismételt labdát kell bemondani, ha a labda a fogadó fél bármely oldalvonalánál egy vagy több lepattanásnál elhagyja az asztalt, ha a fogadó térfelén lepattanva a háló irányába visszafordul, megáll a fogadó térfelén. De ha a fogadó megüti a labdát, mielőtt az másodszor lepattanna a térfelén, akkor az adogatást jónak kell tekinteni, és nem kell a labdát megismételni” – avatott be a szabályok útvesztőjébe a játékvezető, akitől arról is értesültünk, hogy akár a teniszben, a testi fogyatékosok pingpongcsatáinál is labdaszedők serénykednek. Kmeť teljesítményét minősíti, hogy a pöstyénit követően az olaszországi Lido de Jesolóban és a horvátországi Pulában rendezett nagydíjra is nevezték.

Pulai finálék

Legutóbb Pulában két döntőnél is közreműködött. Méghozzá sárga- és piros lappal a zsebében. „Piros lapot még nem mutattam fel senkinek, sárga cédulával viszont már többször is rendet teremtettem a zöld asztalnál. A temperamentumos edzőket kellett csillapítanom, rendre utasítanom. A játékosokkal jól kijövök. Rendkívül sportszerűek, elismerik, ha hibáztak. Vitás helyzeteknél inkább kivárok, a leggyakrabban az érintettek közös nevezőre jutnak. Jóval több problémám akadt a heves vérmérsékletű, reklamáló szakvezetőkkel” – értesültünk a bíráskodás lélektanáról.

Kiderült, honosított kínaiak nemcsak kiválóan pörgetnek, hanem olykor színészi képességeiket is megvillantják. „Pulában például kifogásoltam az ütő borítását. A kínai sportoló, aki addig csak angolul beszélt, hirtelen elfelejtett angolul. Németre váltottam, ő azonban erre sem reagált. Edzői, rendezői segédlettel sikerült megértetni vele, hogy mi a kifogásom felszerelésével kapcsolatban” – elevenítette fel mosolyt fakasztó sztoriját riportalanyunk, aki a veteránok és a juniorok világversenyein ügyelt a szabályok betartatására.

Részrehajlás kizárva!

Éppen a veteránok mezőnyében, Pozsonyban fordult elő, hogy nemcsak egykori klubtársak, barátok, hanem a fivére, József is csatasorba állt. Segíthet-e ilyenkor a játékvezető? „Csupán a szemével, azzal is a nézőtérről. Mert buzdítani másként nem tudja övéit. A szervezők pedig éberen ügyelnek arra, hogy ne találkozzanak azonos ország képviselői az asztalnál játékos-bírói minőségben – vetette el az esetleges részrehajlás gondolatát Vladislav Kmeť, aki elmondása szerint szigorúan ügyel a legapróbb részletekre is, mert a hibákért nemzetközi szinten nagy árat fizetnek a játékvezetők. – Hosszú út vezetett a nemzetközi bírói testületbe. Ha már egyszer a csúcsra értem, akkor huzamosabb ideig szeretnék gyönyörködni a kilátásban” – zárta hegymászói hasonlattal mondandóját az ITTF bírói licenccel büszkélkedő pingpongdiplomata.