Világok és színvilágok találkozása Gombaszögön

Az emberi természet impressziói, Kandinszkij után szabadon(Szabó Ottó felvétele) A tábor témája a kanti gondolat volt: megismerhető-e a rajtunk kívül lévő világ? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a választ a fiatalok Gombaszögön július 7–13-a között.

Két évvel ezelőtt, az első Rajzszög tábor megvalósításakor a szervezőknek – a Rovás Polgári Társulásnak és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítványnak – az volt a szándékuk, hogy lehetőséget teremtsenek a továbbfejlődésre olyan fiataloknak, akik a képzőművészettel komolyan szeretnének foglalkozni. A középiskolai tantervből hiányzik ez a tantárgy, ezért sok tehetséges diák, aki nem került be képzőművészeti középiskolára és szakkörre sem jár, elesik a továbbfejlődés lehetőségétől. Nekik próbált a Rajzszög Országos Képzőművészeti Tábor Gombaszögön immár másodízben alkalmat biztosítani ahhoz, hogy művészek vezetése mellett megtanulják a különféle technikákat, és elsajátítsák azokat a mesterségbeli fogásokat, amelyeket hosszú éveken keresztül kell majd tökéletesíteniük a képzőművészeti főiskolán. Természetesen a tábor nem kívánja helyettesíteni a főiskolát, csupán motivációként, ösztönző erőként tud hatni azokra, akik a sikertelen próbálkozások miatt esetleg feladnák a küzdelmet. A fiatal tehetségek négy szekció közül választhattak. Voltak olyan diákok, akik már tavaly is részt vettek a táborban, ők pontosan tudták, hogy a tavalyi folytatásaként a képalkotó vagy a figurális rajz szekcióba jelentkezzenek-e. Azok, akik először voltak itt, e két csoporton kívül a papír és könyvalkotó szekció, illetve a dekor szekció között oszlottak meg.

KÉPALKOTÓ SZEKCIÓ

A Szabó Ottó festőművész által vezetett csoportban az olajfestés szakmai fogásait sajátíthatták el a résztvevők. Egy hét alatt azonban nemcsak gyakorlati, hanem elméleti ismeretekre is szert tehettek festés közben, mert esztétikai, filozófiai és művészettörténeti fejtegetéseket, eszmefuttatásokat hallgathattak. A vezető igyekezett a sztereotípiáktól mentes véleményformálásra tanítani a fiatalokat, és arra, hogy korunk problémáira amolyan görögös bölcsességgel tekintsenek. A „képalkotók” az inspiráló távlatok keresésében a gombaszögi bázisról egészen Krasznahorkáig mentek, ahol három napon keresztül festették a várat és környékét. Az eredményen maguk is meglepődtek, pedig az olajfestés technikájában a megfelelő színek kikeverése nem volt egyszerű feladat. A valóságot sikerült tájképpé lényegíteni, a bonyolult mondanivalót pedig leegyszerűsíteni. ĺgy keletkeztek a csodaszép tájképek mellett nonfiguratív alkotások is.

FIGURÁLIS RAJZ SZEKCIÓ

Lukács Zsolt festőművész a legbonyolultabb modell, az emberi test és a portré rajzolásában próbált eligazítást adni. A Rovás tagjai közül néhányan vállalták a modellkedést, sőt, még aktot is – persze, az összpontosító figyelem megőrzése érdekében fürdőruhába öltözve. A szekció célja az volt, hogy megtanulják a test helyes arányainak, a rövidülésnek az ábrázolását, valamint az érzelmek, az arckifejezések megjelenítését.

PAPĺR- ÉS KÖNYVALKOTÓ SZEKCIÓ

Rácz Noémi festőművész egy valóban nem hétköznapi tevékenységet folytatott: diákjaival megtanította, hogyan készül a papír, annak kézi merítésű és teapapír fajtája. Ki-ki saját maga készítette el egyedi könyvét, kezdve a papír gyártásától a könyvillusztrálásig. Virágokat, füveket építettek a papír rostjai közé, a kari és fekete tea színező folyadéktól a szekció körül terjengő illatok és a látvány szinte boszorkánykonyhára emlékeztetett. Az elkészült papírból leporellót és japán típusú vázlatkönyvet készítettek, melyeket saját történettel vagy mesével illusztráltak.

DEKOR SZEKCIÓ

Itt az üvegfestés és a textilfestés különféle módszereit tanulhatták meg a fiatalok. Ebbe a szekcióba inkább a kézműves adottságokkal és kézügyességgel megáldott lányok jelentkeztek. Lényegében a hulladék újrahasznosításának lehettünk tanúi, amikor a vissza nem váltható, érdekes formájú, értéktelen üvegeket a díszítés során értékkel „töltötték meg”. Ebben a szekcióban a fő cél a dekorativitás és a praktikusság volt. A használatra szánt palackok mellett batikolt párnahuzatot és festett tányéralátétet készíthetett ki-ki magának.

A TÁBORI ÉLETRŐL

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége jóvoltából 17 diák a jó tanulmányi előmenetel jutalmaként díjmentesen vehetett részt a táborban. Az ország minden tájáról érkeztek fiatalok, akik közül néhányan már ismerősként üdvözölhették egymást a tavalyi Rajzszög táborból. A hét végére pedig egy-egy szekción belül igazi kis közösségek kovácsolódtak össze, sőt, még szerelmek is születtek. A táborban a Rovás Polgári Társulás tagjai segítségével szigorúan betartatták a napirendet, azaz a hét órai kelést, a gombaszögi völgy frissítően hűvös reggelein a tornát, a szobák ellenőrzését, a délelőtti négyórás és a délutáni háromórás foglalkozásokat. Minden este volt program, egymás megismerését szolgáló drámapedagógiai játékok, előadás vagy előadói est, amelyet olyan neves fiatalok tartottak, mint Bandor Éva, a komáromi Jókai Színház színésznője, vagy Szabó Pál fizikus, a 2003-as év legjobb fiatal szlovákiai tudósa. Esténként filmvetítés folyt, amely során érdekes dokumentumokat láthattak az ókori Rómáról, a Hernád-völgye szakrális építészeti emlékeiről, a múmiák titkairól vagy Mózesről. A tábor vendége volt Kiss László, az encsi gimnázium tanára. Hogy a távolabbról jövők is megismerkedhessenek Gömör ezen szeletével, kirándulást szerveztek a krasznahorkai várba és a mauzóleumba. A vár udvarának egyik meghitt szegletében, az ágyúterasz alatt még egy nem mindennapi előadás is várt a képzőművészekre: Putnok város női kara és a magyarországi város testvérvárosa, a francia Yport város férfikórusa adott közös koncertet a putnoki Gömöri Múzeum és a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) rozsnyói területi irodája szervezésében.

Szerencsére Gombaszögön az idő is kegyes volt a művészekhez, mert csak egy nap esett, akkor viszont istenigazából.

HAB A TORTÁN

A harmincöt résztvevő és szüleik jelenlétében az egyhetes tábor legszebb munkáiból kiállítást rendeztek a rozsnyói Rákóczi Magyar Házban. Ennek megnyitása és megtekintése jelentette a tábor végét. Felemelő érzés volt együtt, egy helyen, rendezett formában és alakban látni az alkotásokat, amely méltán tölthette el büszkeséggel a megjelent szülőket, de a szervezőket is. Láthatták, hogy a tábor valóban sokat adott a résztvevőknek, és rácsodálkozhattak arra a bő és minőségi termésre, amelyet a fiatalok a tábor hete alatt produkáltak. Nem is csoda, hiszen a pályázatokon nyert összegből – a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumától és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától – minden eszközt biztosíthattak a szervezők, amire csak szükség volt a munka során. Két fájó pont maradt csupán a tábor végeztével: a szervezőknek az, hogy a kiállítás megnyitása után egy órával a „művészek” szétszedték és hazavitték a munkáikat. Az alkotóknak pedig nem kis szívfájdalmat okozott a megválás néhány munkától. Ennek viszont volt oka. Amint azt Fábián Edit, az SZKC Rozsnyói Területi Irodájának vezetője, a tábor egyik szervezője elmondta, a tavalyi és az idei tábor alkotásaiból egy vándorkiállítást kívánnak rendezni, amely bejárná az összes várost, ahol SZKC-irodák működnek, amelyek biztosítanák a kiállítások megszervezését. Az első kiállítás Rozsnyón, az országos pedagógustalálkozó alkalmával lesz.