Vendéglátás melléküzemágban

A Középső-Ipoly mente évszázadok óta híres kiváló borairól. A Kékkői borvidéken járónak azonnal szembeötlik, hogy szinte minden falu mellett, a domboldalban ott bújik egy másik falu, ahogyan errefelé mondják: „iszomfalva”, a pincesorokkal, gondozott szőlőkkel, a puha kőbe faragott boltívek alatt pihenő hordók lelket melengető látványával. Fáradságos munkával jár az igazán jó bor megtermelése. Hozzáértés, pontosság, józan ész és gondosság kell hozzá. Az itt élők számára a bor az az ital, amely örömhöz, bánathoz egyaránt kapcsolódik. Egyszerre ünnepi és hétköznapi ital, és megélhetési forrás. Csak némi ötlet, szerencse, akarás és kitartás kell hozzá. Ez utóbbi tulajdonságokkal rendelkezik a Ďurík házaspár, akik Apátújfalu határában az egykori szőlészeti és borászati kutatóintézet ugyancsak lehervadt épületeit kezdik rendbe tenni, hogy megélhetést biztosítsanak maguknak és annak a közel húsz alkalmazottnak, akik a szőlészetben és a nemesítő állomáson dolgoznak. Štefan Ďurík Nagyfödémesről került az Ipoly mentére. 1968 óta szőlővel, borral foglalkozik. Családi vállalkozásuk alapjait azonban nem csupán a bortermelésre és értékesítésre alapozták, hanem egy nagyon igényes és komoly szakmai felkészültséget kívánó munkával. Évente mintegy félmilliónyi nemesített szőlőtővel jelennek meg a piacon. Fő vevőkörük jelenleg a dél-morvaországi borászatok és szőlősgazdák közül kerül ki, de a szlovákiai piacon is jelentős mennyiséget értékesítenek. Igény szerinti fajtákat szaporítanak, és ezzel komoly szakmai hírnévre tettek már szert. Szinte állandó résztvevői a szakmai fórumoknak, a borászattal kapcsolatos kiállításoknak és a saját termelésű boraik miatt sem kell szégyenkezniük, hiszen a legutóbbi regionális versenyen, Alsópalojtán a 18 aranyérem közül 6 az ő vitrinjükbe került. A mezőgazdasági minisztérium agroturizmust támogató programjához benyújtott sikeres pályázatuknak köszönhető, hogy 2004 kora tavaszán már a vendégfogadót is átadták. A közel negyvenéves egykori kutatóállomás képe alaposan megváltozott. A pincék felújítása most folyik, az emeleti részen minden igényt kielégítő szálláshelyeket alakítottak ki, szaunával, konditeremmel. Alul pedig felépült egy csodálatos hangulatú pince. Negyven vendég szórakozhat szép környezetben, jó borokat kóstolgatva. Ďuríkék pincéjében 26 fajta bor különböző évjárataiból lehet kóstolgatni. Ezek a borok kifejezetten minőségi termékek. A gazda elmondása szerint az általuk kínált borok ún. szűzborok, vagy másképpen mondva miseborok. Ennek az a lényege, hogy a válogatott szőlőszemeket csak zúzzák és nem préselik, a must csak a zúzott anyag önsúlyától csordogál ki – a legnemesebb és legfinomabb íz- és színanyagokat kihozva így a szőlőből. Termelnek sajtolt bort is, de a borosgazda elmondása szerint számukra inkább a minőség a lényeges, nem a mennyiség. Hetven hektár földterületen gazdálkodnak. A gazdasághoz egy tó is tartozik, amelyben amurok, pontyok várják majd a horgászokat. Mi a sikerük titka? „Mi azt gondoljuk, vállalkozni kell, és ha az ember komolyan odafigyel, kapcsolatokat keres, pályázatokat ír, fel tud mutatni egy komoly szakmai munkát, van némi anyagi háttere, akkor nagy kitartással és némi szerencsével előre tud lépni. Számunkra a vendéglátás egyfajta kedvtelés, nem ez a vállalkozás fő profilja. Szeretjük a bort kedvelő embereket, a jó hangulatot. Ezért nyitjuk meg a turistaszállót, ahol aktív pihenéssel tölthetik majd idejüket a vendégek. Szaunát, konditermet építünk, a szép táj, a csend, a tópart, a jó levegő, mindehhez pedig a borok nemessége és finomsága remélhetőleg ide vonzza majd a kikapcsolódni vágyókat” – mondja Ďurík úr. Felesége, Janka asszony örökmozgó ügyintéző, szervező, minden apróságra odafigyelő gazdasszony. Látogatásunkkor éppen azon gondolkodott, honnan lehetne míves, borozáshoz illő, a borospince hangulatát emelő kiegészítőket szerezni. „Mindkét fiunk a borászathoz kötődik, ezt a vállalkozást már rájuk is gondolva bővítettük. Mezőgazdasági egyetemre járnak, természetesen a szőlészet és a fajnemesítés hagyományait nekik is szeretnénk átadni. Van hozzá érzékük és tehetségük, talán azért is, mert ebben nőttek fel” – meséli Janka asszony. Borkóstolás közben kiderül, hogy Janka asszony kiváló szakértő. Áhítattal beszél a borokról, elmagyarázza, melyikben milyen íz, illat fedezhető fel. Aki jobban odafigyel, az ugyancsak meglepődhet, mert soha korábban nem tapasztalt ízeket, zamatokat érezhet meg a kóstolt nedűkben. A jó bornak is kell a cégér, tehát tudni kell eladni. Ehhez az apátújfalusi Ďurík házaspárnak van érzéke és tehetsége. Mondhatnánk: sikertörténet az övék. Pedig semmi más nincs mögötte, csak kitartás, munka és állandó odafigyelés. Mert a mezőgazdaság ugyan nehéz vállalkozás, de megéri, ha szívvel-lélekkel végzik, és némi szerencse is segít benne.