ONF Zselíz: az újragondolt hagyomány vonzásában

Minden egyes fesztivál egy seregszemle, de szakmai műhely is, és minden egyes fesztivál az identitás megőrzését szolgálja. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Bukovszky László védnök, kisebbségi kormánybiztos augusztus 18-án, pénteken este az immár 57. évfolyamát jegyző rendezvényt. Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke erre kapcsolódva köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a fesztivál is bizonyítja, hogy mi nem másokkal szemben, hanem a magunk érdekében kívánjuk művelni kultúránkat és megélni hagyományainkat. Juhász András, Zselíz polgármestere pedig az esemény közösségformáló erejét méltatva adta át jelképesen, három napra a város kulcsát a fesztivál résztvevőinek. Jelen cikkünk vasárnap délelőtt, a harmadik napon készült, még a gálaműsor és a záró rendezények előtt, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy a pártpolitika – hivatalosan legalábbis – ezúttal távol tartotta magát a kultúrától, a seregszemlén ugyanakkor ismét volt néhány olyan produkció, amely nem pusztán a népzene és a néptánc bemutatása volt, nem csak a kötelező szakmai lecke felmondása, de felépítésével, szcenikai elemeivel, koreográfiai ötleteivel a magyar és a kárpát-medencei folklórkincsen is túlmutató, komplex élménnyel ajándékozta meg a közönséget. Ezt tükrözte a Csallóközi Néptáncegyüttes pénteki fellépése is, Oláh Attila koreográfus vezetésével, Képtánc címmel. A produkció egy trilógia második darabja volt és szervesen kapcsolódott az együttes előző műsorára, A mi Edélyünkre, amit két év múlva a záró darab tesz majd teljessé. A Képtánc külön érdekessége, hogy átkötéseiben Szkukálek Lajos és Szabó Ottó képzőművészek, valamint Lipcsei György szobrász alkotásait is bemutatta, a képzettársítás szintjén a gondolatoknak is szabad folyást engedve. Az 57. ONF nemzetközi rangját emelte a görögországi Nei Epivates tánccsoport és a törökországi Oyuna együttes műsora is. A görögök a klasszikus táncaikból adtak ízelítőt, a törökök produkcióját pedig humoros, stilizált, jelmezes betétek is tarkították. A pénteki nap zárásaként Nagy Csomor András és zenekara tartott lemezbemutató koncertet, Salsa de Gömör címmel. Műsorukat nyugodtan nevezhetjük remek világzenei egyvelegnek, ha műfajilag szigorúan nem is, változatosságát, improvizációit és dallamvilágát tekintve mindenképp. A magyar népzene, a huszadik századi kávéházi cigány muzsika, a klezmer, valamint a magyar nóta randevúzott egymással, olykor – olykor spanyol és portugál dallamokkal tűzdelve, meglepően kellemes összhatásban. Nagy Csomor András úgy véli, hogy az eredeti magyar népzenét manapság a populárisabb, megélhetőbb számokkal lehet a szélesebb tömegek számára is vonzóbbá tenni, annál is inkább, mert szerinte vonós hangszeren tulajdonképpen minden mű eljátszható.

Együtt, szeretettel

A teljesség igénye nélkül a szombati műsorfolyamból három előadást emelnék ki. A hazai néptáncmozgalom ifjú és gyermektáncosainak felkészültségét és összmunkáját példázta a Tűz lángja című összeállítás, melyben az Apró Kincső, a Kis Sendergő, a Kis Megyer és Csilizke csapata, a Csali ifjúsági csoportja, a Nagy Csali, a Csallóközi Ifjúsági Táncegyüttes és a Kincső nyújtotta át tudása legjavát a nagyérdeműnek. Az Együtt, szeretettel – nevet viselő blokkban pedig a felnőtt együttesek mutatkoztak be. A Csalló Néptáncegyüttes belső-mezőségi táncokkal lépett színpadra, a Rozmaring Néptáncegyüttes rétközi táncokkal érkezett, a Szőttes Kamara a Kolozsvári szomszédokkal, a Megyer Táncegyüttes Vág – garamközi táncokkal, a Bellő pedig gömöri táncokkal aratott sikert. A felnőtt táncsoportok bemutatóját Gálik Gábor, a gyerekekét Kupecz Zsófia szerkesztette. A szombat délután különleges zenei csemegéje és egyben meglepetése Solveig Sorbo norvég muzsikus alternatív fellépése volt, indiai hangszeres kísérettel, a Norvég Művészeti Alap jóvoltából. Ez utóbbi produkció Zselíz városa és a Norvég Alap együttműködésének is köszönhető.

Régi tánc, új nemzedék

Az ötvenhetedik országos népművészeti fesztivál vezető produkcióját, színvonalában és dramaturgiájában, valamint rendhagyó ötleteiben a néptáncon is túlmutató, komplex színházi élményt adó előadását szombaton este a Magyar Nemzeti Táncegyüttes hozta el Zselízre. Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas táncművész, a társulat vezetője elmondta, hogy új műsorukkal Budapesten kívül Zselízen lépnek először színpadra és a tehetséges, már kiforrott stílussal rendelkező, fiatal koreográfusoknak szerettek volna teret biztosítani. Olyan ifjú művészeknek, akik a társulaton belül, vagy a csapattal együtt dolgozva még nem kaptak igazi lehetőséget nagyobb színpadi bemutatkozásra. A több mint másfél órás, fergetegessé fokozódó előadás még a néptánc iránt közömbös nézőt is vastapsra késztette. A szerelmi sorsdrámát, a sámánisztikus rituális szerepjátékot, a kalandfilmbe illő betyártáncot, az emberi kapcsolatok elidegenedését, a kollektív és társas magányt, de a hétköznapi tragédiákat is fel – és megidéző, a vágyak és a valóság közt vergődő lélek vívódásait szintén megjelenítő táncdrámát vastapssal jutalmazta a közönség. A produkcióban nyújtott teljesítményük alapján elsőként említsük meg Juhász Bence Zsombort, aki Zselíről indulva a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólótáncosa és a Régi tánc, új nemzedékben a fesztivál egyik legprofibb szlovák folklórbetétjét koreografálta. Nem mellesleg pedig, augusztus huszadika alkalmából Budapesten átvehette a Népművészet Ifjú Mestere címet. De testvérére, Juhász Sándorra és Csicsman Dánielre, valamint Molnár Sarolta táncosra az együttes alapembereire is méltán büszkék lehetnek, nem csak a zselíziek, de az egész szlovákiai magyar közösség is. A személyük is bizonyíték arra, hogy megalapozott szakmai tudással akár nemzetközi színvonalon is megállják a helyüket a fiatal szlovákiai magyar művészek.

Malőrök

Az idei fesztiválon is új és értékes produkciókat láthatott tehát a közönség, a hangulatot pedig még az sem rontotta el, hogy pénteken késő este egy láthatóan tajtrészeg férfi zavarta több mint húsz percen keresztül a lemezbemutató koncertet, akit csak többszöri felszólításra sikerült pacifikálni. Sokkal inkább volt idegesítő a tény, hogy a kisebbségi kulturális alap csak a legutolsó percben, pénteken kötötte meg a szerződést a szervezőkkel, biztosítva ezzel a már odaítélt, negyvenezer eurós állami támogatást.

De ez semmiképpen sem a szervezők hibája. Ők továbbra is elhivatottan dolgoznak azért, hogy jövőre ismét megrendezhessék a Schubert parkban, illetve a megújuló Eszterházy- kastély udvarában a szlovákiai magyarság legnevezetesebb népművészeti eseményét.