Valamit mindenképpen kezdeni kell a sok elszegényedett romával

Ki munkát keres e vidéken, azaz Nógrád és Gömör peremén, de csak alapfokú végzettsége van, az ugyancsak nehéz helyzetben van. A több mint tízezer lakosú Fülek városában is hasonló a helyzet. A városban becslések szerint a roma lakosság számaránya meghaladja a kétezret. Munkaviszonyban kevesen vannak közülük. A régió munkanélkülieit számon tartó Járási Munkahivatal füleki részlegéhez 17 település tartozik, statisztikát nem is készítenek a helyi viszonyokról, csupán becslések vannak. A statisztika szerint a járásban lévő munkanélküliek számaránya 36 százalék körül mozgott március elején. A hozzáférhető becsült információk szerint a munkanélküliek közel 70%-a csupán alapfokú végzettségű. Egy szabad munkahelyre statisztikailag 100 munkanélküli esik. A tény magáról beszél.

SZOCIALIZMUS MINT MEGOLDÁS?

A másik figyelemreméltó tény az, hogy a munkanélküliek között magas a romák számaránya. Itt is csak becslésekre lehet hagyatkozni, ugyanis hivatalos kimutatás külön nincs. „A törvény előtt papíron mindenki egyforma, a valóságban nem” – mondta Berky Kázmér, akit Füleken jó nevű vállalkozóként, a romák vezetőjeként ismer mindenki. „A legégetőbb gond itt a városban a munkanélküliség, és ami vele jár: a lakbérhátralék, a bűnözés, a fiatalok között terjedő drog, az italozás. Az is baj, hogy a romák nem egységesek, soha nem sikerül a saját vezetőinknek normálisan megegyezni a választások előtt, pedig ha sikerülne, nagy szavunk lehetne még a parlamentben is. Panasz van mindenütt, hogy nem dolgozunk, csak élünk és szedjük a segélyt. De hol dolgozzon a roma, ha a régi munkahelye megszűnt, ha azután nem vették fel sehová, csak azért mert ránéztek, és rögtön nem volt szükség rá, mert roma?! Hova fog ez vezetni? Nem tudom. Azt azonban látom, hogy a fiatalok el vannak keseredve, a bűnözés szaporodik, a kallódó fiatalokból nehéz valamit is kihozni. Mert aki nem szokta meg a munkát fiatalon, az később nehezen szokja meg. A régi rendszerben mindenki dolgozott, mindenkinek volt lakása, ha volt kölcsöne, volt miből fizetnie. A Kovosmalt, az állami gazdaságok, a szövetkezetek mind megszűntek, pedig ott dolgozott azelőtt a legtöbb környékbeli roma. Nem kellünk sehova! Diszkrimináció van errefelé, ez biztos. Munkahelyet találni majdnem lehetetlen. Képzelje magát annak a romának a helyébe, aki koldulni jár ki Nyugatra, mert másképp nem képes megélni” – panaszolja Berky. Naponta több tucatnyian keresik meg őt, segítségét kérve. Nem tud segíteni, mert nincs lehetősége, saját vállalkozásában nem tud annyi munkahelyet teremteni, amennyire a romák részéről igény volna. Berky Kázmér szerint csak az állam segíthet rajtuk. Elképzelése szerint megint állami kisüzemeket, vállalatokat kellene alakítani, ahol a munkanélkülieket alkalmaznák. Vagy az állami építkezéseknél kellene alkalmazni a romákat. A város új vezetésével már tárgyalt, onnan ígéretet is kapott, ha lehetőség lesz a közmunkaprogramon belül, alkalmazni fognak romákat. Idén viszont a munkaügyi minisztérium jóval kevesebb pénzt hagyott jóvá a közhasznú munkára, tehát a város vezetése saját hibáján kívül, valószínűleg tehetetlen lesz a probléma megoldásában. A munkaügyi hivatal sem tud mit tenni, az ő dolguk a nyilvántartás, és informálni az érintetteket a felkínált munkahelyekről. Mi lenne a megoldás? Ezt egyre többen kérdezik és nem csak Füleken.

LUDAS A MUNKANÉLKÜLI IS

A megkérdezett vállalkozók is csak annyit mondtak, nem csupán rajtuk múlik, hogy nincs a romáknak munkahelye. Azt is hangsúlyozták, ma már alapiskolai végzettséggel, vagy be nem fejezett alapiskolával nem tudnak alkalmazni senkit. „Nincs olyan munka, amit iskolázatlan emberre rá lehet bízni, már az építőiparban sem. Géphez, berendezéshez nem engedhetek olyan embert, aki nem képes kezelni, mert nem tudja elolvasni, mikor, mit kell csinálni. Arra meg egy műveltebbet nem veszek fel, hogy mellette álljon, elmagyarázza neki és vigyázzon rá. Aki dolgozni akar, annak képeznie is kell magát. Ma már egy segédmunkás sem engedheti meg magának, hogy ne tájékozódjon azokról az anyagokról, gépekről és berendezésekről, amelyekkel munkája alatt találkozik. Sajnálom a munkanélkülieket, de szerintem ők maguk is ludasak abban, hogy oda kerültek, ahol vannak. Nyugaton sincs komoly szociális védőháló, még ott sem, ahol az állam ezt megengedhetné magának. Szlovákia szerintem még így is túl sokat költ erre. Én jó pár éve vállalkozom, se szombat, se vasárnap, de még nem jártam Svájcban, Párizsban meg Németországba mint azok, akik koldulni mennek oda. A koldulás mára üzletág lett” – mondja egy magát megnevezni nem kívánó vállalkozó.

ELFELEJTETT RÉGIÓ

A füleki romák számára tehát nem sok lehetőség marad. Néhány megkérdezett ember szerint ezt a régiót a rendszerváltás után mintha elfelejtették volna. Az itteni, hajdan híres tűzhelygyártóipar ugyan nem szűnt meg, csupán magánkézbe került, de a magánvállalkozások már lényegesen kevesebb emberre, csupán a jól képzett és megbízható munkavállalóra számítanak. Ugyanez a helyzet a bútorgyárral is. Egyedüli kiugrási lehetőség talán a mezőgazdaság lenne, ha lenne. Mert az is haldoklik. Cégek alakulnak, majd tűnnek el, de ott is csak idénymunkákról van szó. Hat hónap szezonmunka, aztán a képzetlen munkaerő megint mehet jelentkezni a hivatalba. Kiút biztos van, de hogy mi lesz az, arról a helybeli romáknak, vezetőjük, Berky Kázmér szerint egyelőre nem sok sejtésük van. „Már csak az Európai Unió segíthet. Ha bekerülünk, csinálni kell a sok elszegényedett romával valamit. Dolgozni akarnak ők is, meg normálisan élni. Gyereket iskoláztatni szociális segélyből nem lehet. Hogyan legyen valaki szakképzett a mai fiatalok közül, ha nincs pénze tanulni? Kutya dolog ez. Talán csak nem akarják kifehéríteni a romákat?”