Valahol egy lány a hangok színskáláján hazatalált

Viki útja az udvardi magyar alapiskolából útja az érsekújvári gimnáziumba vezetett, majd Budapesten művészettörténészként diplomázott, végül múzeumpedagógusként dolgozott a Művészetek Palotájában lévő kortárs képzőművészeti Ludwig Múzeumban. Viktóriára diákként a cserkészetben, gitárral a kezében találkozhattunk, így emlékeznek rá sokan. Az udvardi közönségnek elmondta, Zsapka Attilától éppen az udvardi kultúrházban tanulta meg az első akkordokat. Budapesten is elsősorban a cserkészbarátok voltak azok, akiknek köszönhetően könnyebben szokott az ismeretlen környezethez. „Egy intellektuális ugrást kellett pár év alatt behoznom, amikor a fővárosban tanult, már művészettörténetileg képzett diákok sokkal könnyebben ugrottak meg mint én. Már akkor tudtam, hogy nem a művészettörténet elméleti oldalával szeretnék foglalkozni. A múzeumpedagógus feladata, hogy bármilyen korú csoportok számára segítsen értelmezni a kiállítást. Budapesten akkor kezdtem érezni, hogy ebben a városban élek, amikor dolgozni kezdtem” – mondta Salgó Viki. Négy évig dolgozott a Ludwig Múzeumban, majd a Hagyományok Házába került és nemzetközi pályázatírással foglalkozik, amit rendkívül kreatív hivatásnak tart. Idővel ugyanis rájött arra, hogy személyes „szuperképessége” az, hogy nagyon jól tud komplex tartalmakat egyszerűen összefoglalni. Még sosem volt ilyen szoros kapcsolata a néphagyománnyal, mint ebben a komplex intézménnyel, ahol Kárpát-medence területére kiterjedően, a néphagyomány megőrzésével foglalkoznak. A beszélgetés során szó volt a Holló zenekarról, amelyben gitározik és énekel.

A madárról megtudtuk, messze földön híres az intelligenciája, bármire megtanítható, és olyan érzést kelt az emberben, mintha összekötné a valós, létező világgal és a láthatatlannal. A festészet kapcsán Salgó Viktória elmondta, már egy gimnáziumi díjátadón elhangzott, hogy egyebek mellett fest is. Ekkor gondolkodott el azon, hogy tulajdonképpen ezt a képességét is fejleszthetné, amire később egy bonyolultabb időszakban került sor, mígnem a férjének sikerült meggyőznie arról, hogy valóban tehetséges, értékes műveket alkot. „Az emberi agy, a történelmünk, a nyelvünk narratívákra épül, mi történetekben gondolkodunk. Ha egy realista képet nézünk, el tudjuk mondani, mi történik rajta, kik vannak a képen, ez a tudás nem működik az absztrakt művészetnél. Engem mindig nagyon pozitívan érintettek az absztrakt képek, mert más dolgokat van lehetőségünk megfigyelni rajta, másfajta síkon érzékeljük a világot. Az udvardi találkozón részt vett Berényi Margit, a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének egykori elnöke, aki lelkesen szervezte annak idején a versmaratonokat. Ekkor kiadványt is adtak ki gyerekek és fiatalok irodalmi alkotásaiból, meglepetésként felolvasta Viki 16 évesen készült írását. Csémy Éva képzőművész is örömmel üdvözölte a rég nem látott alkotót és megosztotta a közönséggel közös élményeiket. További részletek lapunk nyomtatott számában.