Uzapanyit, a négykastélyos falu

Valószínűleg a 12. század második felében alakulhatott ki. Ez az ősi falu a tatárjáráskor pusztulhatott el, majd ismét újranépesült. Nevét az Uza nemzetségről kapta, amely legkorábbi birtokosainak egyike, 1427-ben 16 jobbágyportát birtokolt, ami jelentős vagyon volt. A falu egyik érdekessége, hogy a 16. században a híres Dózsa György családjának is voltak itt birtokai, s ami még érdekesebb, máig élő vezetéknév a Dózsa Uzapanyiton. Dózsa utódai a török elől menekültek ide, ám a család nevében a Dózsa de Makfalva et Uzapanyit megjelölés is szerepel. Hogy ez az utóbbi eredetileg része volt-e a névnek, vagy csupán az itteni birtokszerzés után kapcsolódott a birtoknévhez, azt nehéz lenne megállapítani.

Kúriák és úri lakok

Amikor 1906-ban Borovszky nagy megyemonográfiája megjelent, még négy úri lakról esett benne említés, mégpedig így: „most pedig Bornemisza Istvánnak, Szentmiklóssy Aladárnak s Kálmánnak és Fáy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek szép úrilaka”. Mára e négy úri lakból csupán egy maradt meg épségben, a Szentmiklóssy-kastély, amely a község északkeleti részén, annak kiemelkedő pontján áll, viszonylag jó állapotban, de eléggé lecsupaszított környezetben, egykori kertjének, udvarának csak töredékével körbevéve. Hogy a többi három úri lakot miért kellett elbontani, arra már hiába keresnénk a választ. Az 1950-ben készült légi felvétel csupán arra ad támpontot, hol lehetne keresni az egykori díszes és nagy udvarral, kertekkel körbevett kastélyok, kúriák nyomait. A falu utcaszerkezete, a telkek elosztása – ha nehezebben olvashatóan is – máig a négy úri lak birtokhatárait mutatja.

A megmaradt kastély

Elhelyezkedése és formája alapján egy jóval korábbi udvarházból átépített, vagy annak a helyére felhúzott nemesi lak az uzapanyiti Szentmiklóssy-kastély. Az sem kizárt, hogy korábban, még a török időkben védőfal vette körül, a terep erre enged következtetni. Ezen a helyen a hagyomány szerint bizonyos Andorjassy családnak volt kúriája, amely a 17. században épült. A Szentmiklóssyak akkor kerültek itt birtokra, amikor Szentmiklóssy György megyei szolgabíró Uza Máriával kötött házasságot. Az említett férfiút 1678-ban Gömör vármegye szolgabírájává választották, tehetős birtokosként ő vásárolhatta meg a kastélyt korábbi tulajdonosaitól. A korábbi, feltehetően földszintes épületre emeletet húztak, homlokzatait díszesen átalakították, ez a klasszicizmus legszebb Gömör megyei építészeti emlékeinek egyike. Az emelet akantusz leveles párkányzatai és az ablakok vakolatkeretezései, a földszint régebbi stílusára utaló félkörboltíves vakolatdíszű ablakkeretezések és a külsőt díszítő kompozit féloszlopfők, a családi címer és a szárnyas lovakat vezető alakokat ábrázoló domborművek igazi látványosságok. A Szentmiklóssy család egyébként Szepes vármegyéből került Gömörbe, férfitagjai közszereplők voltak. A szolgabíróság mellett királyi tanácsosi címet viseltek, a megye követei voltak, többen az alispáni rangig vitték. Mária Terézia idején, 1741. szeptember 25-én bizonyos Szentmiklóssy János bárói rangot kapott, és ezt címerében is megerősítették. A család címere a kastély falán domborműként fennmaradt. Szinte azonos a református egyház címerével, az önvérével három fiókáját etető pelikánt ábrázolja. Egy korábbi címerábrázoláson még nincsenek ott a fiókák. Hogy ez miért alakult így, az család- és egyháztörténeti kutatás tárgya lehetne. Ha tudnánk, hol lappang a Szentmiklóssy család levéltára, könnyebb lenne feltárni e rejtélyt. A kastély ma a községé, s bár valószínűleg nem pusztul el, ahogy azt néhai Tököly Gábor írta Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben című munkájában Uzapanyitról: „…az értékeivel harmonizáló hasznosítást azonban máig nem sikerült megoldani.” Reméljük, egyszer sikerül.