Újra régi fényében pompázik a gőzmozdony

„Ez a gőzmozdony egy igazi ikon, a város látványossága, szinte minden lakos kötődik hozzá valamilyen módon, ezért régóta azon dolgozunk, hogy megállítsuk a pusztulását. Jól emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen szép volt, de már legalább két évtizede senki sem nyúlt hozzá. Telehordták szeméttel, az ablakait kitörték, a festék színe megfakult, néhány részét belepte a gaz, a moha, sőt, egy kisebb fa is kinőtt benne. Most teljesen kitisztítottuk, a hiányzó, kitörött ablakokat pótoltuk és megerősítettük, a nagyobb nyílásokat pedig direkt olyan vaskonstrukcióval szereltük fel, hogy senki ne tudjon bemászni rajtuk a mozdony belsejébe. A gőzmozdony felújításának ötlete nem tőlem, hanem városunk egy elszármazottjától ered, aki jelenleg Olaszországban él. Akárhányszor hazalátogatott, mindig azzal szembesült, hogy a város egyik nevezetessége évről évre rosszabb állapotban van. Az ő megkeresésére született az a döntés, hogy a polgári társulásunk újabb gyűjtést indít és megszólítjuk az önkénteseket a felújítás érdekében” – nyilatkozta lapunknak Balogh Zita, a felújítást megvalósító Nádej pre ČnT nevű polgári társulás elnöke. Mivel a gőzmozdony nem a város, hanem a Szlovák Vasutak (ŽSR) tulajdonában van, a munka megkezdése előtt be kellett szerezni a szükséges engedélyeket. Sőt, a vállalathoz tartozó tiszacsernyői vasútállomás vezetőjének közbenjárására egy tisztítóberendezéssel és néhány munkással a vasutak is segítette a felújítást.

A polgári társulás egyik támogatója és a most elvégzett felújítás egyik fő segítője, Egri László elmondta, a vasútállomás épülete előtt látható gőzmozdonyt eredetileg 1889-ben gyártották az aradi Weitzer János Gép, Vagongyár és Vasöntödében.

„Úgy tudjuk, hogy a gép a 30-as gyártási számot viseli, ebből kifolyólag az első legyártott mozdonyok egyike volt. A mozdonyt eredetileg a MÁV XII. 5562 gyári szám alatt regisztrálták, de miután a csehek kezébe került, a most is látható 310.443-as számot kapta. Jól emlékszem, amikor 1968-ban a mozdonyt két óriási daru segítségével leemeltük a sínekről és áthelyeztük az épület elé. A gépet az akkori depóban lehomokoztuk és átfestettük. A szállítás nem volt könnyű, hiszen a futóműveket be kellett üzemelni. Egyébként ehhez a gőzmozdonyhoz személyes szálak és emlékek is fűznek, ugyanis egykor édesapám is ilyen gőzmozdonyokkal mozgatta a depó és az állomás közötti vagonokat, éppen ezért az sem kizárt, hogy valamikor még ezt a gőzmozdonyt is irányította. Pontosan ezért örültem meg a hír hallatán, hogy Zitáék fel akarják újítani. Amikor megtudtam, azonnal előkotortam a régi fotóalbumokat és megkerestem azt a fotót, amit a 68-as ünnepség előtt készítettünk. Már csak pár apró darab hiányzik róla, mint például a mozdony bal első lámpája. Bízom benne, hogy az év végéig ezt is elkészítjük és újra visszakapja régi fényét, amelyet az elmúlt évtizedek során fokozatosan elvesztett” – zárta Egri László.