Tőzsér Árpád díszpolgár lett a „világ közepén”

Péterfala. Gömörországban, ahol a költő szerint „az Isten a legkisebbet tévedett”, van egy falu, amit a környék lakói a „világ közepeként” emlegetnek.

Hogy Péterfalát, vagy ahogy a „táblatörvény” elfogadása óta a hivatalos magyar változat szerint hívják, Gömörpéterfalvát ki és mikor nevezte így először, nem tudni. Még a fentebb idézett költő, Tőzsér Árpád, aki egyébként a falu leghíresebb szülötte, sem ismeri e névadás történetét, körülményeit. Az 1979-ben megjelent Genezis című kötetében így ír ezzel kapcsolatban: „A furcsa jelzőre senki sem tud magyarázatot. Egyszer egy 1895-ös térképet nézegettem, s úgy véltem, rájöttem a talány nyitjára. E szerint a térkép szerint a múlt század végén Péterfalára még semmilyen út nem vezetett. A világ bármelyik égtája felől akartad megközelíteni, hegyek állták utadat. (...) Nagy a gyanúm, hogy „világ közepét” mondanak, de a világ közepén mégiscsak a „világ végét”, azaz isten háta mögöttet értenek.”

Azóta persze változott egy s más: a községet ma már – ha nem is a legjobb minőségű, de – aszfaltozott utak kötik össze a környező falvakkal és a legközelebbi városokkal, Rimaszombattal és Fülekkel. A dombok között meghúzódó település azonban nem csak a furcsa ragadványnevétől vált híressé. A múlt század 70-es éveiben falusi szinten sokak szerint itt játszották a legtechnikásabb futballt a Rimaszombati járásban, ugyanakkor a falu kulturális életének tarkasága is figyelemre méltó volt. A foci csillaga az utóbbi időben ugyan leáldozott, (bár mostanában megint reményteljesen bontogatja szárnyait egy kölyökcsapat), ám a kultúrában Péterfalát még mindig előkelő helyen jegyzik Gömörországban.

Ez év októberének utolsó szombatján a szokásosnál nagyobb volt a forgalom a ma már csak alig 250 lelket számláló kisközségben. A kultúrház körül népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, iskolás gyerekek sündörögtek. Péterfaliak, almágyiak, geszteteiek, óbástiak, fülekiek vegyesen. A Heves megyei Detkről, Péterfala magyarországi testvérközségéből egy emeletes busz hozta a fellépőket és kísérőiket, meg természetesen az elöljárókat, annak a dr. Pelle Sándornak a vezetésével, akinek ősei 300 éve vándoroltak el Péterfaláról.

A péterfalaiak a Csemadok országos szervezete megalakulása 55. és a helyi szervezet létrehozása 50. évfordulójára emlékeztek. A közelgő halottak napjára való tekintettel az ünnepség az I. és a II. világháborúban elesett hősök emlékművénél kezdődött. Itt előbb Pelle Tibor mérnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Illés Judit és Sallai Ágnes rövid, megható, verses-dalos összeállításban emlékezett az elesett hősi halottakra. A kultúrház nagytermében mintegy négyórás ünnepi műsorral szórakoztatták a közönséget a hagyományőrző csoportok: a detki „Tarnóca”, a füleki „Rakonca”, a gesztetei „Barkó”, az almágyi és az óbásti népdalkörök, a péterfalai citerazenekar és menyecskekórus.

Az 50. évforduló kiváló alkalom arra, hogy a kulturális szervezet visszatekintsen az elvégzett munkára, és megjutalmazza legaktívabb tagjait. Illés Judit, a péterfalai Csemadok elnöke vázolta fel az elmúlt fél évszázad történetének legfontosabb állomásait. A községben sokáig nagy hagyománya volt a műkedvelő színjátszásnak, akárcsak az egyéni és csoportos népdaléneklésnek. Az 1970-es években a településnek volt színjátszó-csoportja, három(!) női és egy férfi éneklőcsoportja. Manapság színjátszásra már kevesen adják a fejüket, így jelenleg a Magyar Csaba által irányított, iskolásokból álló citerazenekar és az Illés Judit vezette menyecskekórus viszi a prímet a helyi kultúrában. Ez utóbbi tavaly a „Bíborpiros szép rózsa” elnevezésű népzenei verseny dunaszerdahelyi döntőjében nívódíjat kapott.

Sebők Valéria, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke a kulturális szervezetben végzett sokéves tevékenységért oklevéllel jutalmazta a péterfalai szervezet még élő idősebb tagjait: Ádám Terézt, Nagy Annát, Köböl Sándort, Illés Ernőt és Pelle Gézát. Ádám István, aki az 1970-es évek közepétől a 90-es évek közepéig a gömöri település köz- és kulturális életének egyik motorja volt, sajnos nem élhette meg e nevezetes eseményt. Őt a Csemadok péterfali szervezete posztumusz járási kitüntetésre terjesztette fel a Rimaszombati Területi Választmány elé.

Az ünnepségre nemcsak a kulturális szervezet készült fel, de a községi önkormányzat is. Péterfala képviselő-testülete 2004. szeptember 14-én úgy döntött, hogy a Csemadok helyi szervezete megalakulása 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi délutánon a település díszpolgárává avatja Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költőt. A kiváló irodalmi személyiség életútját Illés Judit ismertette, majd Köböl Gyula polgármester lépett a mikrofonhoz: „...a mai nap egy igazi ünnepnap: a költő és szülőfaluja újbóli egymásra találásának a napja. (...) Mi büszkék vagyunk arra, hogy a mi kis falunk adhatott egy ilyen költőt, irodalomtudóst, publicistát a szlovákiai és összmagyar irodalomnak” – mondta köszöntőjében a falu vezetője, mielőtt átnyújtotta volna Tőzsér Árpádnak a díszpolgárságot igazoló okiratot. A hetvenedik életévében járó költő, akit A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 című összeállítás III. kötetében Filep Tamás Gusztáv így jellemez: „a csehszlovákiai magyar líra megújításának központi személyisége, meghatottan mondott köszönetet annak a közösségnek, ahonnan – egy régebbi írását idézve – „Gömörország bolygó fiaként” elindult, s lett sikeres, elismert irodalmár. „Köszönöm az idős péterfalaiaknak, azoknak, akik élnek, hogy becsülettel élték le az életüket (...) a mai péterfalai fiataloknak köszönöm meg ..., hogy a község tiszteletbeli polgára címmel megtiszteltek, s így hosszú-hosszú évtizedek után legalább képletesen újra a falu lakója lehetek, újra otthon lehetek itthon” – szólt a könnyeivel küszködő Tőzsér Árpád, akinek örömében őszintén osztozott két, szintén Gömörországból indult pályatársa, Cselényi László és Mács József is.

A közös vacsora után aztán már teljesen oldott lett a hangulat. A három gömöri írástudó bebizonyította, még nem felejtette el teljesen a helyi népdalokat. Amúgy mindenki dicsérte a szervezést, a kultúrműsor színvonalát. Péterfala fölött ezen az estén, éjszakán nem volt egyetlen mogorva csillag sem.