Tóth: nyolc év alatt sikerült stabilizálni a Selye Egyetemet

Élete során számos posztot töltött be, viszont talán akkor járunk legközelebb a lényeghez, ha azt mondjuk, ön matematikus. Mikor vált egyértelművé, hogy ezt a tudományt fogja művelni?

Számomra ez egy egyszerű út volt. 14-15 éves koromban az érsekújvári gimnáziumban tanultam, s ott már matematikai versenyekre készültem. Már akkor nagyon szerettem. Második évfolyamban megnyertem a nyugat-szlovákiai versenyt, s onnantól kezdve csak a matematikával foglalkoztam. A többi tantárgyat el is hanyagoltam. Magyarországi matematikai lapokban, Csehszlovákiában levelező szemináriumokon is versenyeztem. Utána a Komenský Egyetemen matematikaanalízis, tudományos szakon tanultam. Egyetemistaként sokat sportoltam, s ez jól kiegészítette a sok elméleti tanulást.

Mit sportolt?

Elkezdtem hegyeket mászni, beiratkoztam a Slavia UK hegymászó-szervezetbe, és minden hétvégén rendszeresen jártunk Pozsony környékén gyakorló sziklafalakra, a Kis-Kárpátokba, meg a Magas-Tátrába. Addig hódoltam ennek, amíg 1986-ban be nem fejeztem az egyetemet. Ezután visszakerültem Érsekújvárba, megszületett első lányom. Akkor már el kellett tartani a családot, és így lassan háttérbe szorult a hegymászás.

Tehát a hegymászás szinte kiszorította a tudományos pályát?

Igen, részben, de azért szorgalmasan tanultam, odafigyeltem a matematikára, viszont az egyetem alatt nem foglalkoztam külön tudományos kutatással. Összesen harmincan kezdtük a szakot és ebből tizenhárman fejeztük be. Érdekes megjegyezni, hogy abból ketten lettünk professzorok, mindketten érsekújváriak vagyunk, Michal Fečkan és én. Aztán kezdetben 3 évet az érsekújvári gimnáziumban tanítottam, ahol sok órát vállaltam, s így a sportra és a mászásra már nem maradt idő.

Érsekújvár közelében pedig nincs hegy.

De én utazgattam a hegyek után, minden szombaton elmentem, ha tehettem, de aztán meg kellett teremteni a család számára a szükséges feltételeket, és a munka mellett 1986-tól elkezdtem rendszeresen matematikával, tudománnyal is foglalkozni. Így lassan a hegymászás elmaradt, 1989-től már a nyitrai egyetemen dolgoztam, és jártam a pozsonyi tudományos szemináriumokra is híres professzorok közé. A kutatói munka annyira megfogott, hogy még rektorként is, amikor meg akartam pihenni, nem gondolni a problémákra, akkor mindig visszavonultam a matematikámba és így pihentem meg egy kis időre.

Tudományos téren melyik teljesítményét tartja legtöbbre?

Míg 1989-ben a csehszlovákiai matematikusok nagy része otthon publikált, s a változás után jött egy áttörés, hogy elkezdtek külföldön is. Én is igyekeztem elismert folyóiratokban publikálni, ami hatalmas kihívás volt a számomra. Ilyenek voltak addig számunkra nagyon nehezen elérhető külföldi lapok, mint pl. az amerikai Journal of Number Theory, a Real Analysis Exchange, az Acta Arithmetica, Information Science, Fuzzy Sets and Systems és más kiemelt minőségű folyóiratok. Az ezekben a lapokban megjelent publikációk később segítették a professzorrá válásom folyamatát is.

Ennek a tudománynak van egy formális meghatározása, de mi a Tóth János-i matematika?

Kettéválasztanám. Van az iskolai matematika, aritmetika, geometria, ez csak egy kis technikai eszköztár a mindennapos élethez, de ez igazából nem matematika, mert annak a lényege az, hogy a logikai gondolatmenetek segítségével fogalmakat, tulajdonságokat vagy elméleteket tudjunk megérteni, jellemezni és modellezni. Ezeket a fogalmakat ki tudjuk „vesézni”, meg tudjuk határozni a köztük levő kapcsolatokat. Tehát a lényeg, a nehéz fogalmak megértése, köztük viszonyokat létrehozni, s jó kérdéseket feltenni a további fejlődés érdekében. Jó kérdésekből fakadhatnak a további lehetőségek.

Viszonylag hosszú ideig, 8 évig állt a Selye János Egyetem élén. Hogyan emlékszik a rektori időszakára?

Kihívásként éltem meg ezt az időszakot, 2009-től 2017-ig. Amikor létrejött az egyetem, mindenki úgy magyarázta, hogy ez politikai akarat miatt született, nincs jól megalapítva, gyönge a színvonal… Az első komplex akkreditációs anyag nagyon rossz minősítést kapott, s akkor tudatosítottam, hogy nemcsak a közvélekedés rossz az egyetemről, hanem négy év után a minősítésünk is. Rádöbbentünk, hogy a tudományosság fejlesztése nélkül nem lesz jobb besorolása az egyetemnek. Kellenek a tudományosan jól teljesítő, de jó pedagógusként is dolgozó tanárok. Ezen dolgoztunk, és hat év után sikerült teljesíteni a komplex akkreditációt, s egyetemi besorolást kaptunk. Másfelől elfogadtattunk az egyetemen kb. 120 belső dokumentumot, melyekkel megalapoztuk az intézmény működését. Osztályokat hoztunk létre vezetőkkel, alkalmazottakkal. Beindult a Gazdaságtudományi Kar (GTK), a Konferencia-központ, a Sirály Kollégium épületeinek a megszerzése. Így 2018-ra már mindet sikerült egyetemi tulajdonná tenni. Még amikor 2009-ben átvettem az egyetem vezetését, állami támogatásként csak 2 millió eurót kaptunk, 2600 hallgatónk – ebből 1400 levelező – és 180 alkalmazottunk volt. Úgy kezdtük a 2009-es évet, hogy a béralapból azonnal hiányzott 1 millió euró. Az átszervezéseknek köszönhetően, amikor 2017 év elején leadtam a posztot az új rektornak, már 4,3 millió eurót kaptunk az államtól. Addigra a bérezésekben is jó helyet foglaltunk el országos viszonylatban. Az oktatók minősített publikációi terén 4–5–6. helyeken szereplünk országos szinten. Ma már az oktatóink 55%-a habilitált tanár. A SJE összesen kb. 8000 diplomát adott ki, mióta létrejött. Összességében tehát sikerült stabilizálni és jó irányba állítani az egyetemet.

Ha a szakmai pályáját nézzük, sokszor nem a fővárosokban dolgozott, hanem Komárom mellett például Nyitrán és Ostraván is. Mennyire más tudományt csinálni „vidéken”, mint a centrumban?

Úgy látom, hogy a szlovákiai magyarság miatt fontos volt az egyetem létrejötte, s hol máshol, ha nem a magyarság valamelyik bástyájában, Komáromban vagy Dunaszerdahelyen? Másfelől manapság szinte nem számít, hogy az egyetem hol van, mert annyira nemzetközi már a tudományosság, hogy nem a hely a fontos, hanem a teljesítmény. Éppen ezért nagyon sok tanár jár ide tanítani Magyarországról is, s nemcsak a pénz miatt, hanem örömmel jönnek segíteni, dolgozni, mert szeretik a kisvárosi környezetet, Komáromot, történelmi helyszíneit. Sokszor előnye is van a vidéknek. Úgy gondolom, hogy egy kisebb városban. mint pl. Komáromban is, jobban segítik és támogatják az egyetem fejlődését. A város és lakosai büszkék arra, hogy Komárom egyetemi város lett, tehát egyeteme lett sok más fontos intézménye mellett. Én személy szerint nagyon pozitívan tudom értékelni Komárom város előnyeit, történelmi múltját, szépségét és persze egyetemünk melletti kiállását.