Tóth Lajos szerint a siker közös

Először is tisztáznunk kell, hogy a díjat nem a polgármesterek, hanem a két község lakosai, illetve az egyes önkormányzatok kapták. Mi csak átvettük azt az ő nevükben. Az indoklás szerint az itteniek „példaértékű helytállásukkal” érdemelték ki az elismerést.

A múlt év végén hosszú huzavona után végre megnyílt a szelmenci határátkelő. Hogyan emlékszik az elmúlt néhány év viszontagságaira?

A köztudatba Kis- és Nagyszelmenc ügye akkor került, amikor megjelent Zelei József A kettézárt falu című könyve. A községek nagyobb sajtónyilvánosságot 2003 októberében kaptak, miután a határon felállították A remény kapui elnevezésű emlékművet. A média folyamatos odafigyelése sokat segített abban, hogy problémánkat a hivatalos szervek ne söpörjék szőnyeg alá.

A szinte példátlan sajtónyilvánosság ellenére időnként mégis úgy tűnt, a szelmenci határátkelő sohase fog megnyílni. Ön szerint kinek köszönhető, hogy végre mégiscsak sikerült elérni a céljukat?

A sikert semmiképp sem szeretném egyetlen ember nevéhez kötni. A határnyitás óta már megkaptam az első sértődött telefonhívásokat azoktól, akik úgy érezték, megérdemelték volna, hogy itt legyenek az ünnepélyes avatón. Azt hiszem, ezért az átkelőért nagyon sokan harcoltak. Köszönet illeti a szlovák és az ukrán kormányt, ám meg kell jegyezni, hogy a megegyezésükhöz szükség volt az európai parlamenti képviselők, az amerikai magyarok és a magyarországi, valamint a szlovákiai politikusok hathatós segítségére. Támogatták ügyünket a különböző civil szervezetek és rengeteg magánszemély is. A siker tehát közös.

Ön most valószínűleg elégedett ember.

Ha egy polgármesternek sikerül a lakosok 87 százalékának az akaratát érvényesíteni, akkor joggal lehet elégedett. A határnyitást kezdeményező petíciót ugyanis 2001-ben ennyien írták alá Nagyszelmencen.

Néhány helybéli azonban a kezdetektől ellenezte a határátkelő megnyitását. Féltették a falu nyugalmát, bizalmatlanok voltak. A határnyitás óta önhöz érkeztek negatív visszajelzések?

Nekem eddig senki sem panaszkodott, ám azoknak, akik annak idején nem írták alá a petíciót, most is az a véleményük, hogy az átkelőre nincs szüksége a falunak. A lakosok döntő többsége azonban örül a határ megnyitásának.

Sokan attól féltek, megindul itt a csempészés, és az illegális határátlépések is megszaporodnak.

A csempészek általában az árujukat autókkal és kamionokkal szállítják. Nehezen elképzelhető, hogy ezentúl Szelmencen át, szatyrokba rejtve hoznák be az országba a tiltott termékeket. A határőrök számát egyébként növelik a községben, új kaszárnya épül, úgyhogy ezek a félelmek szerintem megalapozatlanok.

Az első hetek tapasztalata alapján milyen a forgalom a határon?

Szlovákiából hetente 200–300 személy lépi itt át a határt. Ukrajnából jóval kevesebben jönnek, hisz ott vízumkényszer van, és sokaknak odaát még útlevele sincs.

Elképzelhető, hogy valaha a szelmenci átkelőt megnyissák az autóforgalom előtt?

Az ukránok ezt többször szorgalmazták, ám a helyiek kategorikusan elutasították a javaslatot. Az itteni emberek igényeit a hivatalos szervek eddig tiszteletben tartották...

z átkelő megnyitásával egy korszak lezárult, ám a falunak új kihívásokkal kell szembenéznie.

Valóban. A közeljövőben építenünk kell egy nagyobb parkolót a községben. A munkálatokat már elkezdtük, ám önerőből biztosan nem tudjuk majd befejezni ezt a beruházást. A határhoz vezető utat és a járdákat szeretnénk felújítani, és kerékpártúra is szükség lesz. Ez több mint 8 millió koronába kerül. A költségek 75 százalékát az európai uniós pályázati támogatás fedezi, a szlovák kormány a kiadások 20 százalékát vállalja, nekünk csak a fennmaradó, ún. önrészt (400 ezer koronát) kell biztosítanunk.

Eddig a médiában Nagyszelmenc szinte kizárólag az épülő határátkelő kapcsán szerepelt. A községnek milyen megoldásra váró gondjai vannak?

A régi szeméttelep rekultivációját szinte teljes egészében végrehajtottuk. Az alapiskola épületét és a sportpályát már felújítottuk, a mellékutak nagy részét sikerült leaszfaltozni. A községházát is modernizáltuk. A faluban megkezdődött az ivóvízvezeték-hálózat kiépítése, ennek az idén kellene befejeződnie. Szabadtéri színpadot akarunk építtetni, és még sorolhatnám.

Most mindannyian örülünk annak, hogy megnyílt a határátkelő. Ám az akkor töltené be igazán a szerepét, ha a két község lakosai korlátozások nélkül járhatnának át egymáshoz. Lát erre esélyt?

Nagyszelmencen a lakosok 98,7 százaléka magyar nemzetiségű, ezzel Szlovákia 3. „legmagyarabb” faluja. A kisszelmenciek helyzete azonban különbözik a miénktől. Közös kulturális rendezvény szervezésére nagy szükség van, ám a vízumkényszer ebben komoly akadályt jelent. A megoldást úgy tudom, folyamatosan keresik az illetékesek. A Csáky Pál által kezdeményezett közös avatóünnepséget az idén nyáron azonban biztosan megrendezzük. Jó volna, ha addigra ezek a problémák megoldódnának.