Történelmi séta a titokzatos hetményi Hunyadi-vadászkúriánál

Téli barangolásaink során nemrég Tornócon jártunk, ahol védett fává nyilvánították év elején az egykori plébánia előtt álló Hunyadi-tölgyet. Hetmény-major felfedezésekor ismét egy Hunyadi Jánossal kapcsolatos romos építményre bukkantunk, amely egykor vadászkúriaként szolgált és virágzó gazdaság vette körül. A 20 300 lakosú Vágsellyéhez a Vágvecse városrészen kívül – amelynek több mint hatezer lakosa van –, két major tartozik. Az egyik Hetményben a másik Kilicsen található, az utóbbi majorban csupán 25 lakos él.

Hetmény önálló településként

A középkorban még önálló település volt Hetmény, első írásos említése 1113-ból való. A volt Zoborhegyi apátság birtokát állítólag azért nevezték így, mert nevét a lovak tenyésztése miatt a hét mén szavakból gyúrták össze. Későbbiekben a nyitrai püspökség birtokaként említik, majd az Apponyiak, végül a Hunyadiak, illetve a premontrei rend tulajdonaként. Közigazgatásilag 1786-ban csatolták Vágsellyéhez a majort. Hunyadi József híres vadászként állítólag itt pihente ki izgalmas, élményekkel teli afrikai útjait. De nem csak vadászkúriát emelt, hanem példásan gondoskodott a szolgálóiról is. 1898-ban iskolát építtetett és kápolnát, melyet Szűz Mária megjelenésének szentelt.

Ismeretlen múlt

Miután a Vágsellyei Városi Művelődési Központ felhívást tett közzé és versenyt indított Ismerd meg a városodat elnevezéssel, sok év után ismét emlegetni kezdték a vágsellyeiek a jócskán elhanyagolt és lepusztult hetményi történelmi épületet. A Hunyadi-vadászkúriaként emlegetett, mára jócskán lecsupaszított falakat egyáltalán nem könnyű idegenként, a majorban bóklászva megtalálni. A szövetkezet közelében régi kápolna áll, mellette nemrég épült egy új játszótér. A hinták melletti erdei úton indulunk el, és hamarosan ott találjuk magunkat egy romos épületnél. Túl nagy a kontraszt a szépséges természet, a kis tisztás és az elhanyagolt kúria között. Az Ismerd meg a városodat versenyre jelentkezők érdeklődtek a Hetményi-majorban élőktől, de felkeresték a Hunyadiak egykori székhelyét is Ürményben, hogy a lehető legtöbb információhoz jussanak a kúriát illetően. Az említett ürményi (Mojmírovce) kastély Nyitrától 15 kilométerre fekszik, ahol 1721-ben a Hunyadiak barokk stílusú nagy kastélyt emeltek. A tűzvész után klasszicista stílusban alakították át, akkor még botanikuskert vette körül. A kutatás résztvevői felvették a kapcsolatot Ján Smatanával, aki Hetményben született és egy huszadik századbeli térképet is készített a szülőhelyéről, amelyen minden rajta volt, ami akkoriban meghatározta a települést. Birkákat és arab telivéreket tenyésztettek a birtokon. Állítólag gabonát és rizst is termesztettek a környéken, és a Hunyadi család szolgálatában lévő alkalmazottaknak, béreseknek lakásokat építettek és a gyerekeknek iskolát, majd temetőt is nyitottak. Ropog a jég a lábunk alatt, amikor körbejárjuk az épületet, melynek a környékét mintha megpróbálták volna megtisztítatani, gyomtalanítani. A pince folyosóján át azonban jól látható a rengeteg szemét, amit az elmúlt évek alatt idehordtak. Üvegek, kartondobozok bizonyítják, hogy időnként ideiglenes szállásként használhatják az elhagyatott helyet a csavargók. Ottjártunkkor teljes csend borul a múlt történéseire és a történelem viharai dúlta kúriára, amelynek tetőszerkezete a tűz martalékává vált. A magas falak, tömör lépcsők és korlátok azonban mégiscsak ellenálltak még a legelvetemültebb garázdálkodóknak is, talán új és szebb időkre várnak.

Rémes éjszakai hangok

A város honlapján fellelt, Ján Smatanával készített beszélgetésből kiderül, hogy a hetményi férfi még emlékezett egy fényképre, amelyen Fehér Menyhárt uradalmi kocsis szánkóval húzta a gyerekeket és egy „Hunyadi László uradalma” feliratú táblára mutat. A fénykép azonban nem maradt fenn. A templomot 1903. július 5-én szentelték fel, és 1951-ben még saját papjuk is volt a helyieknek. Később Vágsellyéről jöttek papok szentmisét tartani, Ján Smatana szívesen ministrált és segédkezett a templom körül. Az emlékező férfi 1953-tól már nem tartózkodott Hetményben, de úgy értesült, hogy folyamatosan eltűntek az értékes tárgyak a templomból, így az orgona is. A szóbeszéd úgy tartotta, hogy a Hunyadi családban volt egy sérült gyermek, akit megpróbálták elszigetelten nevelni, távol a sok kíváncsiskodótól. A második világháborút követően a kastélyban alapiskolát nyitottak, később kulturális célokra is használták, majd 1953-ban mezőgazdasági iskolát működtettek benne. A régi épület azonban szolgált katonai célokra is, majd szolgálati lakásokat nyitottak benne. „Azok, akik a kúriában laktak, különös történeteket meséltek furcsa hangokról, melyek a falakból szivárogtak ki. Állítólag félelmetes, hátborzongató hangok voltak. Kiáltásokat, óra ketyegésését, hordók görgetésének hangját hallották a lakók. Akadtak állítólag lakók, akik az ijesztő és megmagyarázhatatlan jelenség miatt inkább elköltöztek a házból, de nem lehet tudni, hogy ezek valós történetek-e” – osztotta meg ismereteit, illetve a másoktól hallott legendákat a városi művelődési központ munkatársaival Ján Smatana. Elmondása szerint a rendszerváltás után hajléktalanokat, börtönből szabadultakat szállásoltak el a kúriában, és ekkor gyújtották fel az épületet.

Vágsellyére lovashintóval

Az egykori uradalmon dolgozó béreseknek sem lehetett könnyű dolguk, mert szerény bérért, csupán a lakhatásért dolgoztak. A kis fizetséghez tűzifát kaptak, holott a birtok tulajdonosa által nevelt arab telivérek sokat értek. Egyrészt a hadseregnek, másrészt az akkori monarchia-beli lóversenyekre tenyésztették őket. Máig híresek az ürményi lóversenyek, ahol még nem kötöttek fogadásokat a versenylovakra, hanem csak gyönyörködtek bennük, felmérték egy-egy tenyészet lovainak az állapotát és minőségét. Hetményből a városba úri lovashintón mentek a kúriában élők. A Vág folyóhoz közeli vadászterületeken nagy kiterjedésű fácános volt. Ma már inkább horgászok paradicsoma, valamint a városbeli hosszútávfutók közkedvelt, rendkívül békés célpontja.

Gyeptelep és kis vízerőmű

Téli sétánk során számos futóval, kutyájukat sétáltatókkal találkoztunk a Vág menti töltésen. Hetménybe nem csak a Farkasd felé vezető főúton, hanem ezen a töltésen is eljuthatnak a kirándulni vágyók, a farkasdi komp innen 12,6 kilométerre található. A folyamatos áradások miatt a komp jelenleg nem üzemel, a parton várja a tavaszi idényt. Közben útba ejthetjük az Elkószált Kutyák Polgári Társulás (Zatúlané psíky) menhelyét is, amely egy következő bekötőútnál fekszik, az állatvédők 2010-ben alapított szervezete itt kapott városi tulajdonú telket 2015-ben, a természethez közeli tágas központjukat többen is támogatják, látogatják rendszeresen. Évente mintegy 350 állatról gondoskodnak az állatvédők. Három állandó munkatársuk van, akik a délelőtti órákban és kora délután tartózkodnak a központban. Szívesen fogadják az adományokat, legyen az pénzbeli segítség, vagy kutyaeledel, pokróc, esetleg tálak. Várnak minden befogadót, aki a sorsukra hagyott állatok közül választana házi kedvencet. Az önkéntesek részt vesznek a bódék tisztításában, a kutyák sétáltatásában a szemet gyönyörködtető környéken. A honlapjukon és a közösségi oldalon is láthatók a gazdira váró lelencek, és rendszeres visszajelzéseket kapnak a befogadó családoktól. Megejtően szép és barátságos a téli táj, a folyóhoz közeli erdőkben ünnepi jég gallért kaptak a fák. A délutáni erőtlen napsugarak könnyűszerrel áthatolnak az ártéri erdőn, a vízparti nádason, és éles kontúrokat adnak a folyónak. Közelben található a szelőcei vízerőmű, ám igencsak körülményes a megközelítése a folyó innenső partjáról, mivel az ide vezető útra tilos behajtani, a területet lezárták. Kárpótlásul gyönyörködhetünk abban, ahogy a szamárbogáncs téli őrt áll a folyóparti ösvénynél, ahogy a felgyülemlő talajvíz tengerszemnyi jégtükröt tart elénk. A töltésen lévő turisztikai táblánál elidőzve azt is megtudhatjuk, hogy Komáromig 53,7 kilométeres táv vár ránk gyalogosan, futva, kerékpáron ezen a töltésen. Már a közelgő tavaszra is gondoltak a tábla készítői és figyelmeztetik az erdőjárókat, hogy a védtelennek tűnő, magára hagyott kis állatokat nem szabad megérinteni, vagy elmozdítani a helyükről, mert keresni fogja őket az édesanyjuk. Látogatóban vagyunk a természetben, és visszavár, ha megfelelő módon és tisztelettel bánunk vele!