Történelmi helységnevek – Szőlőske

A Bodrog jobb partján, közvetlenül a Zempléni-szigethegység lábánál fekvő község nevének első okiratos említése 1273-ból ismert, amikor „Zeuleus” alakba jegyezték le egy iratban. Bár a későbbi írott formák változatosak, mai (és bizonyára a korabeli) kiejtésük azonban egységes. Például 1399 – Zewlews, 1416 – Zewles, azaz Szőlős. A kicsinyítő képzős névalak a 15. század második felében kezd elterjedni, és általánossá válni: 1468 – Zewleske, Zewlewske, 1549 (az egri püspökség dézsmajegyzéke) – Zeoleske, 1558 (Zemplén vármegye közgyűlésének jegyzőkönyvei) – Zeleske. A mai írott forma már lényegében a 17. század végén kialakult, például egy 1700-ra keltezet püspökhelyettesi jelentésben már a ma is ismert és később hivatalos Szőlőske megnevezést olvashatjuk. Ettől számítva a név lényegében változatlan maradt, bár egy kis bizonytalanság az l betűk számát tekintve azért előfordul. Pl. az 1805 és 1806-ból származó térképeken – Szőllőske, de Nagy Lajos 1812-ben megírt nagy helységnévtárában már megint Szőlőske, sőt a szlávos kiejtést is következetesen lejegyző szerző még a Szólóska alakot is feltünteti. Az első világháború után, amikor megalakult az első Csehszlovák Köztársaság, és a trianoni döntés értelmében Szőlőske község is az új állam részévé vált, 1920-ban a Seleška hivatalos nevet kapta, amely csak kiejtési könnyítést jelent a szláv anyanyelvűek számára, de a név lényegén nem változtatott. Az utóbbi megnevezés nagyon „makacsnak” bizonyult, mert bár 1948-ban már a Viničky név vált hivatalossá és maradt mind a mai napig, de például az entomológusok hivatkozásaiban még bizony gyakran felbukkan a régebbi Seleška név. A község neve egyértelműen magyar eredetű, amit végig lehet követni a kezdetektől. Értelmét különösebben nem is szükséges magyarázni, hisz erről ma is tanúskodnak a falu fölötti lejtőkön a kiterjedt szőlőskertek és a tény, hogy a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik.