Tokaji dialógus négy ország magyar szervezetei közt

DIALÓGUSOK 2003 – TOKAJ: A meghívó a tokaji Degenfeld palotába szól, ahol négy ország – Magyarország, Szlovákia, Ukrajna és Románia – magyar szervezeteinek, intézményeinek képviselői találkoznak, hogy információkat cseréljenek és kapcsolatokat építsenek ki.

Tokaj apró főteréről indulunk a Degenfeld palotába, amely azoké a Degenfeldeké, akiknek pár száz évvel ezelőtt nagy szerepük volt abban, hogy beindult a kereskedelem a tokaji borral. A második emeleti faborítású tanácsteremben talán százan is összegyűltek, többségében ismerősök, olyan emberek, akik évek, évtizedek óta a magyar kultúra szolgálói, támogatói. Itt vannak Ungvárról, Beregszászról, Szatmárnémetiből, Kassáról, Rozsnyóról, Szepsiből, Nagykaposról, Szerencsről, Füzérről, Mecenzéfből stb.

Megnyitó beszédében Riz Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet igazgatója hangsúlyozza: „Ki kell használnunk a románok, szlovákok, ukránok közelségét, abból kell kiindulnunk, ami van, abban kell meglátni a lehetőségeket.” Majd Csejtei István, a magyar Külügyminisztérium kormányzati főtisztviselője szólal fel, ismeri a vidéket, sokat kirándult Zemplén hegyeiben, személyes barátságok is kötik a vidékhez. Az EU-s csatlakozásról támogatási lehetőségekről beszél. Látszik, lelkes elkötelezettje a csatlakozásnak, már csak a hogyan részletkérdései érdeklik. Mikor azonban felsorolja a 2003-tól 2006-ig esedékes (magyarországi) támogatások összegét (2003-ban 200 millió, 2004-ben 270 millió, 2005-ben 500 millió és 2006-ban 620 millió euró), nem állja meg, hogy ki ne térjen arra, is, „a bővülés felvázolja az EU új finanszírozási lehetőségeit és az új tagországok közötti feszültségeket”. Nem lesz sétagalopp. „Az új tagországok fellendítik Nyugat-Európát, és az átalakulás motorjai lesznek” – mondja, majd hozzáteszi: „A csatlakozásnak mi vagyunk a fő nyertesei!” Hiszünk benne.

A következő előadóban nem csalatkoztunk. Kvarda József szlovákiai kulturális államtitkár ugyanis nem jött el. Nem új dolog, nem is meglepő. A magyarság identitástudatának alakulása napjainkban (ez lett volna előadásának címe) olyan téma, amelyet – úgy tűnik – mással kell megbeszélnünk.

Eljött viszont Dr. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, aki rögtön meg is lep bennünket egy új kifejezéssel. A globalizáció ellentéteként a „glokalizációt” tartja korunk új kihívásának, ami alatt az értendő, hogy a lokalitásokat, azok identitását kell megőriznünk, s meg kell kísérelni ötvözni a regionális kultúrát és az egyetemességet. Előadásának fontos mondanivalója, hogy „a csatlakozás rákényszerít arra, hogy kidolgozzuk az asszimilációellenes stratégiánkat,” valamint „a nemzeti autonómia érdekében „párhuzamos társadalmakat“ kell kiépítenünk.

Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram igazgatója számol be az állami alap múltjáról és az EU-s csatlakozás után várható változásokról. Az 1993-ban pár száz millióval létrehozott alap mára 7,5 milliárd forint fölötti összeggel rendelkezik, amelyet 11 szakkuratórium oszt szét. Komoly gondot okoz, hogy az EU-ban nem ismerik (el) az utófinanszírozást, bár véleménye szerint nincs ok az aggodalomra, ezzel együtt is igazodni tudnak majd az EU-s feltételekhez. A határon túli magyar műhelyek felé továbbra is nyitottak – 2001-ben és 2002-ben 200 millió forint támogatást hagytak jóvá erre a célra.

Dupka Görgy Kárpátaljáról arról számol be, hogy szűkebb régiójában felvirágzott a szlovákigazolványok időszaka. Az eddigi 8000 helyett 18 000-en vallják magukat szlováknak, hiszen a szlovákigazolvány szinte kettős állampolgárságot biztosít (orvosi ellátásra jogosít, munkavállalási lehetőséget ad, lehetővé teszi az idegen országban – Szlovákiában – a lakásvásárlást stb.).

Hazautazásunk előtt még meg-győződünk róla: Tokaj csak a szezonban él. A városban nem találunk egyetlen nyitott éttermet, ahol kedvünkre jóllakhatnánk. Hiába, hosszú még az út az Európa Unióba!