„Te az enyém, én a tiéd”

Az elmúlt hétvégén tartották Nádszegen a VII. Szent István-napok rendezvénysorozatot, melynek keretében „Te az enyém, én a tiéd”, így házasodtak a nádszegiek címmel kiállítást rendeztek a helyi lakosok bevonásával.

Könnyed témát kerestek

A felújított és tavaly júniusban átadott Bencze-házban rendszeresen tartanak különböző rendezvényeket. Első alkalommal a ház átadása után Kettétört életek címmel rendeztek kiállítást, amely a II. világháborús nádszegi katonák sorsát mutatta be. Bugár Andrea, a kiállítások szervezője lapunknak elmondta, hogy a tavalyi nehéz és szomorú téma után idén könnyedebbet akartak választani, így jött az ötlet, hogy a helyi lakodalmi szokásokról szóljon a kiállítás. 

„Az eredeti ötlet 2018-ból származik, amikor a család éve volt, akkor beszéltünk róla, hogy jó lenne a lakodalmi szokásokat összegyűjteni, majd tavaly a II. világháborús kiállítás után sokan érdeklődtek, hogy mi lesz a következő. Körülbelül a tizedik kérdés után döntöttem el, hogy az esküvői szokásokat szeretném feldolgozni. Nagy segítség volt, hogy a helyi újságban felhívást tettünk közzé az adatgyűjtésről. Rengetegen behozták a régi családi fényképeket, idős emberek meséltek arról, hogyan volt az esküvő és két vőfélyfüzetet is kaptunk, amelyekben nádszegi versek voltak” – fejtette ki Bugár Andrea. 

A legrégebbi fénykép 1912-ből származik, de egy tavaly elhunyt helyi lakos hagyatékában két házassági szerződést is találtak, az egyik 1855-ben, a másik 1870-ben íródott. A kiállítás készítői 1821-től dolgozták fel a statisztikai adatokat. „A házassági szerződés, vagyis móringlevél gyakori lehetett a 19–20. században. Lényegében letisztázták a házasulandó felek, hogy ki mit visz a házasságba. A házasságok Nádszegen rövid ideig, 10-15 évig tartottak, így fontos volt, hogy előre lefektessék, ki mit örökölne abban az esetben, ha megözvegyülne. „Nagyon szépen úgy fogalmaztak a móringlevelekben, hogy ha mag nélkül múlnának ki, akkor mi legyen a sorsa a hozománynak. Nem nagy dolgokról volt szó általában, például az ágynemű, néhány öltözőruha alkotta a hozományt. Abban az esetben, ha meghalt a feleség és nem született gyermek, akkor a hozomány fele a talált móringlevél szerint visszakerült a szülőkhöz. Ha volt még eladó sorban lévő lány a családban, az ő hozományát kiegészíthették a visszakerült tárgyakkal. Rendkívül gyakori volt, hogy özvegyek házasodtak, így azt is előre megbeszélték, hogy mit örökölnek az előző házasságból született, a közös gyerekek és a leendő özvegyek. Nem volt ebben semmiféle hátsó szándék, hiszen a házasságok a koporsóig szóltak, csak a pereskedés elkerülése végett volt fontos előre tisztázni a vagyonelosztást. Jellemzően a szegényebbek gyakrabban házasodhattak szerelemből, a módosabbaknál jobban beleszóltak a szülők” – részletezte a kiállítás szervezője.

Sietős házasságkötés

Bugár Andrea kiemelte, a háborúk és a járványok hatása pontosan nyomon követhető a statisztikai adatokban. Az 1831-es kolerajárvány után majdnem megduplázódott a házasságkötések száma Nádszegen. 

„Érdekes, hogy a 20. század elejéig nem volt gyászév. Néhány hét után újraházasodtak, mert a gyerekeknek anya kellett, a földeket művelni kellett, ezért azonnal házasodtak. Az I. világháború után kiugróan magas volt a házasságkötések száma. 1915–1918-ban 4-5 házasságkötés történt évente, 1919-ben pedig 62. Azt is felkutattuk, hogy Faragó Gáspár házasodott legtöbbször Nádszegen, összesen ötször, mivel négyszer özvegyült meg” – tette hozzá.

A kiállítást tízfős csoport készítette a községi hivatal segítségével. Az alsószeli Vakegér Műhely két stafírungos ládát is készített erre az alkalomra.

Máshol is bemutatnák

Nádszeg polgármesterétől, Kacz Évától megtudtuk, a galántai Csemadok székházából máris érdeklődtek a kiállítás iránt, szívesen vinnék el a tárlatot, hogy többen megnézhessék. „Igaz, hogy a nádszegi szokásokról szól, de valószínűleg az egész Mátyusföldre jellemzőek az itt talált adatok, tehát biztosan más településeken is érdekes lehet a kiállítás. Eddig úgy értékeltem, hogy a történelem csak a szomorú dolgokat foglalja össze, a háborúkat, az áldozatokat, a veszteségeket, és a szép meg jó dolgokkal nem foglalkozunk, mintha az nem tartozna a történelmünkhöz. Most azonban úgy gondolom, hogy ha egy ennyire specifikus témát sikerült feldolgoznunk, akkor az mégis Nádszeg történelmének egy fontos része. Nagyon örülök, hogy a tavalyi nehéz témájú kiállítás után könnyebben emészthető, mosolygásra késztető anyagot tudtunk összeállítani és egy kis örömet szereztünk a lakosoknak. Akik bejönnek megnézni, általában nevetgélve nézik végig, mert szinte mindenki felismeri a képeken a szomszédját, rokonát, nagymamáját, dédapját” – egészítette ki a polgármester. Egyben megköszönte mindenkinek, aki a kiállítás készítőire rábízta a féltve őrzött családi kincseit, esetenként százéves képeket, dokumentumokat, tárgyakat. A polgármester hozzátette, hogy sajnos sok történet végződött szomorúan. A korszakban, amelyet a kiállítás anyaga felölel, voltak járványok, két világháború, kitelepítés, amelyek miatt sok történet végződött tragikusan. Ezeket kegyeleti okokból nem jelenítették meg a kiállítás anyagában, noha érdekesebbé tehette volna a történeteket.