Tavaszig pihennek a körhintások

Sajka Ferenc, aki negyvenkét éve dolgozik a szakmában, ilyen rossz évre nem is emlékszik. Az elmúlt évtized eleve nem kedvezett ennek a tevékenységnek, de idén még a tavalyihoz képest is legalább negyvenöt százalékkal csökkentek a bevételek. Tavaszig befejeződött a vándorlás, következhet a téli karbantartás és a mérlegvonás.

Klasszikus szerkezetek
A szezon általában március végén kezdődik és november végéig tart. Átlagosan 50-60 községbe, városba látogatnak el a körhintások ez alatt a kilenc hónap alatt. Hat körhintája van a családnak, szinte ők az egyetlenek, akik ragaszkodnak a klasszikus, vásári szerkezetekhez. Kisebb-nagyobb láncos hinták, hajóhinták, gyermek manézs, céllövöldék, újdonságként trambulin várja a szórakozni vágyókat. Összesen hatvantonnányi rakománnyal járják a környéket, két napig tart az építés. A többség a nagyobb rendezvényekre, vásárokra speciálizálódik, de a Sajka család a kisebb falvakba is eljár. Az egyik bástyájuk az Alsó- és Középső-Ipoly mente, de Korpona környékére, az Érsekújvári járásba is gyakran mennek. Korábban jóval nagyobb volt a működési területük, az Erdőháttól Trencsénen át, Zsolnán keresztül Losoncig is elmentek. Most már meg kell gondolniuk minden megtett kilométert. Évente átlagosan kétezer liter gázolajat fogyasztanak, hozzávetőleg kétezer kilométert utaznak. Egy-egy helyen egy, de akár három hetet is eltöltenek.

Ötszázszor váltott iskolát
Korábban a gyerekek mindig azon a településen jártak iskolába, ahol éppen időszakosan letelepedtek, Sajka Ferenc elmondta, amíg iskolába járt ötszázszor is válthatott tanintézményt. Egy körhintásnak egyszerre kell értenie az asztalosmunkákhoz, az elektromossághoz, a gépszereléshez, sofőrködni kell, festeni, mázolni, hegeszteni, esztergálni, bádogos munkákat végezni, anyagbeszerzőként működni.

150 éve száll a mesterség apáról fiúra
A hatvankét éves Sajka Ferenc elmondta, az emberek pénztelensége, a luxusattrakciókkal dolgozó konkurencia, a túlbürokratizáltság, az évről évre növekvő költségek mind-mind hozzájárulnak, hogy egyre kevésbé éri meg vásári mutatványosnak lenni. A hivatalnokokkal időnként nehéz szót érteni, bonyolult az eljárás, gyakran nem a legforgalmasabb helyekre adnak engedélyt. A bevétel több mint huszonöt százalékát közterülethasználati díjként kell befizetni. Nagy probléma, hogy idő- és üzemanyag-takarékosság miatt túl hosszú járművekkel kénytelenek utazni, a rendőrség ezért rendszeresen megbírságolja őket. Az engedélyezett 22 méter helyett ez néha elérheti akár a 45 métert is. A családi hagyomány viszont kötelez, apáról fiúra száll a mesterség már közel 150 éve. Az eredetileg Párkányból származó Sajka család 1865-tól foglalkozik a nagyközönség szórakoztatásával. Először cirkuszuk volt, majd hozzávetőleg 15 évnyi működés után, Dubrovnikban felgyújtották a sátrukat, leégett minden, az állatok szétszaladtak. Az 1890-es években vásári bábszínházat alapítottak, azzal járták a tágabb régiót, még az 1960-as évek elején is játszották a klasszikus darabokat. Az 1930-as évek közepén megvették az első, még kézzel hajtott körhintákat. Sajka Ferenc 1969-ben, húsz esztendősen vette át édesapjától a „birodalmat”, tíz éve pedig átadta a stafétabotot fiának, Róbertnek. Az aranykor a hetvenes években kezdődött, és a bársonyos forradalommal ért véget 1989-ben. Furcsamód a szürke, normalizációs években volt a legnagyobb az igény erre a szórakozásra.