Szövetkezeti vagyonrész

Édesanyám szövetkezeti tagságából adódóan a mezőgazdasági szövetkezet a halála után a hagyatéki eljáráshoz kimutatott szövetkezeti tagsági vagyonrészt 202 ezer korona értékben, amely a kiegyenlítési rész kiszámításához szolgál alapul. Ez az összeg került a hagyatéki jegyzőkönyvbe. Amikor a hagyatéki szerződéssel a szövetkezetnél igényeltem a kiadását, a következő választ kaptam: a vagyonrészt az elhalálozástól számítva 7 éven belül fogják kifizetni és az értéke 42 ezer korona. Nem történt valami hiba a vagyonrész vagy a kifizetendő összeg kimutatásánál? Miért kell az örökösnek azért fizetni, ami tulajdonképpen csak az ötödét éri?

Ahhoz, hogy érthetővé váljon a szövetkezet látszólag logikátlan hozzáállása a vagyonrész kifizetéséhez, nagyvonalakban át kell tekintenünk a szövetkezetek transzformációjának folyamatát. A vonatkozó 42/1992 számú törvény eredeti változata értelmében minden olyan személy, akinek a tulajdonában lévő mezőgazdasági földeket vagy ingó vagyonát az adott szövetkezet használta 1991. június 24-ig, jogosult vagyonrészt kapni a társaság vagyonából. Ez vonatkozott azokra is, akik a szövetkezetben dolgoztak. Mindazok, akik a megadott határidőig, azaz 1992. április 28-ig bejelentették a szövetkezet felé az igényüket és megfelelően igazolták annak jogosságát, meghívást kaptak a szövetkezet közgyűlésére, ahol jóváhagyásra került a transzformációs terv. A törvény a vagyonrész valós kifizetésének két módját határozta meg: azoknak, akik saját maguk kezdtek gazdálkodni a földjeiken, joguk volt arra, hogy a vagyonrészüket 90 napon belül megkapják pénzben vagy természetben. A többi jogosult személy megegyezést köthetett a szövetkezettel a kiadásról, vagy 7 éven belül volt jogosult a vagyonrész kifizetésére.

Tekintettel arra, hogy időközben válságba került a mezőgazdaság, a szövetkezetek valós vagyona a transzformációs tervben megállapított vagyon 40%-ra csökkent, lehetetlenné vált a vagyonrészek kifizetése az eredetileg meghatározott nagyságban. Ezért elkerülhetetlen volt az eredeti törvény módosítása – erre 1995-ben került sor. Az új szabályozás értelmében mindazok, akik 1996. február végéig megkezdték földjeiken a gazdálkodást, jogosultak megkapni a nekik járó vagyonrészt. A többi jogosult személy részére a szövetkezetnek értékpapírokat (podielnické listy) kellett kiadnia az eredetileg meghatározott vagyonrész értékének megfelelő névértékben. Ezekkel az értékpapírokkal a meghatározott feltételek mellett lehet kereskedni és a tulajdonos jogosult évente részesülni a szövetkezet által elért haszonból. A jogosult személy által megkapott értékpapírok névértéke megfelel az eredeti vagyonrész értékének, de a valós piaci érték, amelyért az értékpapírt el lehet adni, egy teljesen más érték. A jogosult személy jelenleg már nem kérheti a szövetkezettől, hogy fizesse ki neki az eredetileg kiszámított vagyonrészt, csak azt, hogy vegye meg tőle az értékpapírokat annak aktuális piaci árán.

A levélben leírtakból nem derült ki, hogy mikor valósult meg a szóban forgó hagyatéki tárgyalás, feltételezem azonban, hogy a közelmúltban. Ebből kiindulva a hagyatékba az örökhagyó tulajdonában lévő a szövetkezet által kiállított értékpapírok voltak besorolva. A hagyaték értékének megállapítása a hagyatékot letárgyaló közjegyző feladata a vonatkozó előírások alapján. Az értékpapírok esetében az érték megállapítása meglehetősen összetett kérdés, a szövetkezet által kibocsátott értékpapíroknál a közjegyző a kibocsátási, vagyis névértékből indul ki, nem lehet azonban nem figyelembe venni a valós piaci értéket. A vagyonrész eredetileg meghatározott értéke és a szövetkezet által kiadott értékpapírok jelenlegi értéke közti jelentős eltérés a szövetkezet gazdasági eredményei romlásának és vagyona csökkenésének a következménye. Gulyás Éva ügyvéd