Szomorú arcú szentek temploma

A bujkáló, szinte láthatatlan értékek – apró települések kicsi templomaiban feltárt freskók – lehetnek talán a legizgalmasabb felfedezések a Rima völgyében utazó számára.

Rimanyírjes

(Rimavské Brezovo)

Hét évszázaddal ezelőtt készült falfestmények szomorú arcú szentekkel, egy jellegzetes freskófestő vagy annak műhelye munkája, akit az Ochtinai Szentély Mestere néven tart számon a szakirodalom.

Templomok és hívek

Kijéte, Karaszkó, Rimabánya szakrális épülete mellett fontos megemlíteni Rimanyírjes jelenleg ágostai evangélikusokat szolgáló templomát, ahol rendkívül figyelemreméltó, értékes és különleges freskók kerültek elő. Hogy egy viszonylag kis településen ilyen gazdagon díszített templom épült már valamikor a 13. század utolsó harmadában, bizonyítja, hogy gazdag és fejlett vidék volt ez már bő hét évszázaddal ezelőtt is. A tatárjárás után néhány évtizeddel újra benépesült, s lakói fontosnak tartották Isten házát is megépíteni. Rimanyírjes első temploma egyhajós kora gótikus stílusú, szögletes záródású templom lehetett, igen hasonló a régió e korban épített templomaihoz. Azt már felkutatta a művészettörténet, hogy a templom szentélyének bordázata a 14. század első felében készült, s nagy valószínűséggel ekkor keletkeztek csodálatos freskói is. Sok jel utal arra, hogy Rimanyírjes szentélyét az Ochtinai Szentély Mestere készítette, aki a környéken más templomokat is kifestett. Olasz mester lehetett, vagy olasz mesterektől tanult. Alkotásain, melyek már-már térhatásúak – sok esetben megjelenik rajtuk a test rövidülése, alakjai dinamikusak, mimikájuk van – szinte már a reneszánsz trecentó előfutárai. Akkoriban még élő foglalkozás volt az aranymosás a Rima és a Rimavica mentén, valószínűleg csak jómódú hívek építtethetnek díszes templomot. Márpedig Rimanyírjes temploma elég díszes.

A megfordított templom

Ahogy a szomszédos Alsósziklás templomának tájolását, Rimanyírjes templomáét is megváltoztatták új gazdái. A reformáció idején szinte mindegyik Rima menti gótikus templom az ágostai evangélikus hívek kezére került. Ők általában bővítették templomaikat, mert az egyházközségek lélekszáma évről évre növekedett. Így történt ez Rimanyírjesen is. A korábban kelet-nyugati tájolású templom észak-déli tájolású lett, a régi szentély oldalkápolnaként ugyan, de megmaradt, a régi hajó déli fala viszont elpusztult az 1893-as átépítéskor. A diadalív sértetlen maradt, és szerencsére a freskók sem semmisültek meg, csak levakolták, lefestették őket. 2005-ben indult el a templom régészeti és műemlékvédelmi kutatása, amely rendkívüli értékeket hozott ismét napvilágra. A legrégebbiek az eddig feltárt festmények közül a felszentelési keresztek. A régi szentély Szűz Mária életének történéseit ábrázolja: a Háromkirályok áldozását, a keresztről levételt, Mária halálát és mennybemenetelét. Az egyik bordaívek közti rekeszben Krisztust mandorlában, azaz íves festett zárványban, mint a világ bíráját a négy evangélistával együtt ábrázolja a mester. A diadalív csúcsára magát az Atyaistent festette meg, a diadalív mellett pedig a saját lenyúzott bőrét vivő Szent Bertalant. Az alsó részeken lévő freskón Szűz Máriát a kisded Jézussal, kis angyalkákkal együtt alkotta meg az Ochtinai Szentély Mestere, jellegzetesen plasztikus, nyomatokkal a felületből kiemelkedő glóriákat formálva a fejek köré. A hajóból megmaradt északi falon Krisztus életét dolgozta fel a jellegzetes stílusjegyeket maga után hagyó mester. Szomorkás, tiszta tekintetű, az anatómia szabályainak olykor ellentmondó tartású és formájú alakok néznek le a falakról a mai hívekre vagy kíváncsiskodókra. Rimanyírjesen még biztosan eltart a feltárás és a restaurálás néhány évig, de az is biztos, hogy utána csodájára járnak majd a kis gótikus templomnak.