Szőlőnek, bornak baja már nem eshet Ipolynyéken

Remélhetőleg nem is lesz semmi kár az isteni nedűt termő tőkékkel tarkított dombon, ott fent, Ipolynyék felett. 2004. szeptember 11-től Krisztiáni Sándor remekbe szabott szobra vigyázza a lejtőket.

Ez a vidék mindig is híres volt kiváló borairól. Az itt élők között egyfajta presztízs is, hogy legyen ha csak tenyérnyi szőlő, ha csak pár hordónak is elég pince a Zsobrák nevű domb oldalán. Ritka is az olyan ipolynyéki, akinek nincs ilyen, igazából nem is tartják sokra az olyan embert ezen a vidéken, aki nem foglalkozik szőlővel, nem ért a borhoz. Az pedig, hogy köztéri szobrot állítanak egy másfél ezres községben, jele a megmaradásnak, a jobb életre való törekvésnek. Ha van vállalkozói kedv, van polgári akarat és erő, olyan csodák is létrejöhetnek, mint Szent Orbán szobra kint a borpincék között. Adakozásból, melyet a vállalkozók kezdeményeztek. Ipolynyék önkormányzata, a Nekvinum Polgári Társulás, Cseri Gábor, Farkas Zoltán, Hamerlik Richárd, Korcsog Dénes, Tóth István és Zsigmond László bizonyságot tett arról, hogy ezen a vidéken létezik még önbecsülés, lokálpatriotizmus. Méltó társuk volt a szobor megalkotója, Krisztiáni Sándor szobrászművész. Az általa megformált Szent Orbán-szobor modernségében és szépségében is kivételes. Győződjenek meg erről az arra járók személyesen is, abban szinte biztos vagyok, hogy néhány kedves invitáló szót, jóféle bort is kapnak melléje a Zsobrákon, bárhol is állnak meg.

Ipolynyék két napig ünnepelt. Ünnepelte szép hagyományait, ősei által ráhagyott örökségként a szőlőt és a bort, ünnepelte az egyszerű ember munkáját és a munkából fakadó örömöt. Még nem felejtettek el ünnepelni az itt élők. Még tudják, hogyan kell tenni a közért, hogyan kell vendéget fogadni, hogyan kell a hangulatos pincék előtt a diófák árnyékában pogácsát ropogtatva és bort kortyolgatva etervezgetni a jövőt, értékelni a múltat. Volt mulatság, koncert, felvonulás, amelyen ott volt szinte mindenki, aki él és mozog. Szólt a muzsika, régen nem látott ismerősök, rokonok bukkantak fel. Volt kirakodóvásár, bemutatkoztak a kézművesek, lehetett sétakocsikázni, színvonalas kultúrműsort is láthatott a közönség. Hét kondérban rotyogott a gulyás, Ipoly menti népviseletek tarka forgatagában gyönyörködhetett a látogató, s jobbnál jobb borokat hoztak elé kóstolóba.

Gazdag nap volt, látványban, színben, ízben, illatban. A Zsobrákról az ember szeme elé tárul a távolból kéklő Börzsöny szinte teljes látképe, a cserhát lágy vonalai. Ipolynyék ünnepelt, méltán büszkén hagyományaira, az ott élő dolgos népre, a borra, a vendégszeretetre. A Zsobrákon pedig vigyázni fogja a termést, a békét és a jókedvet Szent Orbán szobra.