Szemétdombból lett halnevelde Negyeden

A kotróhajó tavasztól a Vágon dolgozikSzőcs Hajnalka felvételei „A községben tíz évvel ezelőtt a helyi képviselő-testület a környezetvédelem kérdésének megoldását tartotta a legfontosabbnak” – mondja Jancsó. Az első helyen egy hulladéktározó felépítése, a másodikon a helyi halastó rekonstrukciója szerepelt. Abban az időben a halastóban, a Kopolyában csupán 30–40 centiméter mély volt a víz, a környékén rendkívül elszaporodtak a szúnyogok, ráadásul az emberek kezdték oda hordani a szemetet, mert azt gondolták, legjobb, ha betöltik a tavat. Az önkormányzat azonban már akkor tervbe vette egy regionális hulladéktározó kiépítését. Találtak is a falu határában egy ennek megfelelő 3,5 hektáros területet, amelyet az Állami Földalap kezelt. Sajnos, az akkori önkormányzat inkább gátolta, semmint segítette a terv megvalósítását, az építkezési terület tulajdonjogát pedig csak 1995-ben sikerült rendezni. Akkorra azonban olyan magasak lettek az építkezési költségek, hogy a falu egyedül nem mert belekezdeni. Végül 13 környező településsel összefogva, részvénytársaságot alapítva, csekély állami támogatással felépítették, és 1999-ben üzembe helyzeték a hulladéktározót. A tervezett első szakaszban megépült tárolórész – kazetta – két éven belül megtelik, ezért 2003-ban hozzá kellene kezdeni a második kazetta megépítéséhez. „Mivel a parlamenti választások úgy sikerültek, ahogyan, mi is bízunk benne, hogy a következő szakasz megépítéséhez szükséges 16–20 millió koronának legalább a kétharmadát megkapjuk állami támogatásként” – bizakodik a polgármester. Úgy véli, ez azért is rendkívül fontos lenne, mert a részvénytársaság tagközségei még mindig nyögik az első rész felépítésére felvett hitelek terheit. Az akkori 35 milliós beruházásnak alig több mint egytizedét fedezte az állam, a többit a tagközségek adták össze, és ehhez jelentős hiteleket kellett felvenniük. A tárolási bevételekből most ezeket törlesztik, további beruházásra nem futja. Éppen ezért az rt. az idei utolsó közgyűlésén azzal is foglalkozott, hogy a következő években milyen magas lerakati árakat szabjanak. „Abban állapodtunk meg, hogy az árakat növelni kell azzal az összeggel, amit a részvénytársaság rekultivációs illetékként kénytelen külön számlára befizetni. Ez tonnánként 70 koronát jelent, amiből a vonatkozó törvény szerint olyan tartalékot kell létrehozni, amely ha megszűnik a részvénytársaság és felszámolják a hulladéktározót, annak a községnek a kezelésébe kerül, amelynek kataszterében a lerakat van, és kizárólag a megszüntetett tározó területének rekultiválására használható. Egyébként ezt az összeget eddig is befizettük a kizárólag erre a célra szolgáló számlára, ám ezt eddig a társaság bevételéből tettük – tájékoztatott a polgármester. Az üzembe helyezés utáni első három évben szinte kizárólag a részvénytársaság tagközségei szállították ide a hulladékot, „idegen” beszállítók főleg azóta vannak, amióta Vágsellyén megszűnt a hulladéktárolással is foglalkozó vállalat. Azóta elsősorban építkezési hulladékkal „gazdagodott” a negyedi tároló.

Jancsó István: „Az első helyre a környezetvédelmet helyeztük” Azáltal, hogy korszerű hulladéktelep épült, a szemétlerakatnak használt halastavat is sikerült megmenteni. 1993 végén a község vásárolt egy régi kotróhajót, felújította, és 1994 nyarán megkezdődött a tó mélyítése. „Azért mertünk belekezdeni ilyen költséges munkába, mert a környezetvédelmi minisztériumtól és a Szlovákiai Horgászszövetség zsolnai igazgatóságától is ígéretet kaptunk anyagi támogatásra. Végül egyetlen fillért sem kaptunk, ezért a halastó mélyítése 1999-ig tartott, ezután két évig a part szépítésével foglalkoztunk” – sorolja a polgármester. Annak idején a képviselő-testületben is voltak olyan hangok, hogy a halastó a horgászszövetség gondja, végül azok győztek, akik azt vallották, a falu természeti kincsének megmentéséről van szó. A kotrógép árát is beleszámítva, a tó felújítása mintegy 5,5 millió koronába került. Ráadásul hiába tervezték, hogy a költségek egy részét a tófenékről kitermelt homok értékesítéséből visszaszerzik, mert kiderült, ez a homok olyan sáros, hogy csak nagyon kevés értékesíthető belőle. Viszont ma azzal büszkélkedhet Negyed, hogy saját halneveldéje is van, a Kopolya halastó melletti kisebb tó. A Kopolyát a helyi horgászszervezet bérli, és amellett, hogy a tó a környékbeli halászokat az egész halászidényben vonzza, évente két alkalommal – tavasszal és augusztus végén, a falunapokon – nagyszabású horgászversenynek is helyet ad. A kotróhajót pedig a jövő évben a Vágra költöztetik, ahol homokot bányásznak.

És ha már környezetvédelmi beruházásokról van szó, szót ejthetünk a szennyvízcsatorna-hálózat, valamint a szennyvíztisztító építéséről. A szomszédos Farkasd községgel közösen vágtak bele 1998-ban egy közös szennyvíztisztító állomás építésébe. Ennek próbaüzemelése 2000 nyarán be is indult. A húszmillió koronás beruházás fele terhelte Negyedet, a környezetvédelmi minisztériumtól 3 milliót kaptak. Ám ahhoz, hogy a működési engedélyt megkapják, a két községnek közösen egy bekötőutat is meg kellett építenie, ami pénzhiány miatt csak 2002 októberében készülhetett el. A községi csatornahálózat kiépítését 2001-ben kezdték meg, máig ennek egyharmada készült el, folynak a bekötések az egyes családi házakba, és 2004-ben az egész falu csatornázását szeretnék befejezni. Mindehhez további 55 millió koronára lesz még szükség.