„Személyes érdekek lehetnek a

Kosár Károly a prágai Károly Egyetem teológiai karán végzett, tizennyolc éve lelkész, és közel egy éve elvált ember. Utóbbi miatt most megfosztották a palástjától, pedig az egyházi törvények nem tiltják a válást. Annak idején, amikor házasságuk válságba jutott, lelkész feleségével a püspököt is megkeresték. Akkor sem tanácsot, sem lelki támogatást nem kaptak, most viszont mindkettejüket menesztették.

Egyáltalán esett szó arról, hogy a válást rossz szemmel nézné, elítélné az egyház vezetése, vagy hogy az ilyen következményekkel járhat?

Nem. A lelkészek családi életével csak akkor foglalkoztak, ha az botrányos volt. Egyébként magánügynek tekintették. A mi házasságunkban az első krízis négy év után, 1994-ben következett be – akkor úgy döntöttem, azt az életvitelt nem tudom összeegyeztetni a hivatásommal. Elköltöztem a családomtól, és önként lemondtam a szolgálatról. A feleségemmel végig tartottuk a kapcsolatot, és egyre inkább úgy éreztük, a négy gyerek miatt is újabb esélyt kell adnunk magunknak. 1996-ban újra összeköltöztünk, és én kérvényeztem a szolgálatba való visszavételemet. Nyolc évig szolgáltunk Nagygéresben, ott született az ötödik gyerekünk.

Akkor mit szóltak a feljebbvalói ahhoz, hogy elhagyta a családját?

Semmit. Tudtak róla, de nem foglalkoztak vele. Én magam döntöttem úgy, hogy amíg nem tisztázom a családomon belüli viszonyokat, a lelkészi szolgálatot sem folytatom. Az akkori püspök, Mikó Jenő ezt jóváhagyta. Sajnos, egy idő után újra kiderült, hogy nem tudunk együtt élni a nejemmel. Anyagi gondok is nyomasztottak, az élet dolgairól pedig egyáltalán nem gondolkoztunk egyformán. A feleségem abban látta a házasságunk megmentésének esélyét, ha új környezetben kezdünk mindent újra. Az ő kezdeményezésére jöttünk 2004 júniusában Nyitrára. Másfél év után azonban kijelentette, nem akar velem maradni. 2006 novemberében elmondtuk Erdélyi Géza püspöknek, hogy válunk.

Mit mondott?

Semmi konstruktívat. Tudomásul vette a döntésünket, és kész. Arról szó sem volt, hogy ezért később még a lelkészi palástommal fizethetek.

Azóta egyedül él a nyitrai parókián?

A feleségem a három legkisebb gyerekkel ment el, a nagyfiunkat és a nagylányunkat nálam hagyta, aztán a harmadik fiunk is itt élt egy ideig. Most a nagyfiammal élek, ő már egyetemista.

Mi lett a felesége gyülekezeteivel?

Én hivatalosan a nyitrai gyülekezet lelkésze vagyok, ő Alsószőllősön, Valkházán és Kismányán szolgált. Bár erre senki nem kért, és a mai napig nem is neveztek ki ezekbe a gyülekezetekbe, másfél éve mindhárom helyen én látom el a szolgálatot.

Arról mikor szerzett tudomást, hogy egyházi bíróság elé állítják?

Januárban járt itt egy zsinati megbízott, aki kihallgatott engem, a volt feleségemet, és a gyülekezet néhány tagját. A jegyzőkönyvet el sem küldte, a jóváhagyásom nélkül olvasták fel a bíróságon. Először az egyházmegyei bíróság tárgyalta az ügyet, annak a döntését hagyta most jóvá az egyetemes egyházi bíróság.

Volt lehetősége megvédeni magát, hozzászólni a vádakhoz?

Meghallgatás már nem volt, csak azt kérdezték tőlem, hogy amikor visszamentem a családomhoz, a gyerekek vagy a feleségem miatt tettem-e. Mondtam, hogy mindkettő számított, de nem tudom, szerintük mi lett volna a jó válasz.

Lehetett számítani ilyen szigorú ítéletre?

Nem. Az elvált lelkészeket mostanáig semmilyen módon nem vonták felelősségre. Az ítélet indoklását sem értem, mert én nem éltem erkölcstelen életet, és senkit nem botránkoztattam meg. Ráadásul a Szentírással is összeegyeztethetetlen ez az eljárás, hiszen a Biblia kimondja: ne ítélj, hogy ne ítéltess, a krisztusi tanítás pedig a megbocsátás lelkületéről szól, nem pedig a mások feletti pálcatörésről.

Mivel bocsátották el Önöket a szolgálatból?

Megköszönték az eddigi munkánkat és közölték velünk, hogy az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Később felhívott a püspök és azt mondta, ő is úgy véli, a büntetés súlyosabb, mint a bűn, és nem ért vele egyet.

Nem az ő döntése volt az egész?

Meggyőződésem, hogy az ítélet nem az április 19-i tárgyaláson született, hanem jóval előbb. Az már csak egy előre megírt színjáték volt.

Van rá mód vagy esély, hogy később visszatérjenek a szolgálatba?

Jelenleg nincs, de állítólag májusban elfogad a zsinat egy olyan törvényt, amely ezt lehetővé teszi. A püspök kilátásba helyezte ezt, amikor felhívott, de azt is hozzáfűzte, hogy ha nyilatkozom a sajtónak, a döntés megmásíthatatlanná válik.

Mit gondol, mi lehet ennek az egész ügynek a hátterében?

Ha valóban az egyház megtisztítása lett volna a cél, akkor nem csak az elmúlt öt év alatt, hanem a régebben elvált lelkészeket is menesztik. Most is tízen álltunk a bíróság előtt, de csak hatunk felett hoztak ilyen súlyos ítéletet. Hogy a többiek válása miért más, azt nem értem, de azt sejtem, hogy személyes érdekek és szövetségek lehetnek a háttérben. Amióta a komáromi református teológián évente heten-nyolcan végeznek, sok a lelkész Szlovákiában, kellenek a helyek. A nyitrai szolgálat jó és biztos állásnak számít, mert ez a gyülekezet komoly ingatlanokkal rendelkezik, minden körülmények között el tudja tartani a lelkészét. De az is lehet, hogy a püspökválasztások előtti helyezkedés áldozatai vagyunk.

Miből fog ezek után megélni, tartásdíjat fizetni a gyerekeire?

Fogalmam sincs. Nem félek a fizikai munkától, rengeteget dolgoztam építkezéseken, négy lepusztult parókiát hoztam rendbe, és a nyitrai templomot is mi újítottuk fel a gyerekeimmel, de mivel komoly bőrbetegségben szenvedek, nem dolgozhatok folyamatosan vegyi anyagokkal. Máshoz nem értek, ezért amikor elvették tőlem a palástot, valóban munkanélkülivé tettek.

Május elsejével lép érvénybe a döntés. Addig elhagyja a parókiát?

A parókia a gyülekezeté, innen nem tehetnek ki. Ha küldenek Nyitrára egy másik lelkészt, akkor át kell adnom a helyemet neki, de nincs hová mennem.

Mindezek után el tudja képzelni, hogy a visszavételéért folyamodjon?

Amikor lelkész lettem, vállaltam, hogy egész életemben minimális fizetésért fogom szolgálni az Istent, az embereket és az egyházat. Tudtam, hogy soha nem lesz saját házam és vagyonom, de ennél fontosabb volt számomra a szolgálat. Soha nem az embereknek, hanem Istennek akartam megfelelni, és bár sérelmek értek, az elhivatottságomat nem vették el tőlem.