Személyes bosszúnak tartják

Fodor László hivatalvezetőt, Jankó Lászlót, a közigazgatási szakosztály vezetőjétől, valamint Nagy Tamást, a városi rendőrség parancsnokát azonnali hatállyal elbocsátotta. Fodor László hosszú évek óta töltötte be ezt a bizalmi pozíciót, emellett a város tulajdonában lévő, a helyi termálfürdőt üzemeltető kft. egyik ügyvivője volt. (Hogy megmarad-e ebben a tisztségében, a képviselő-testület hivatott eldönteni.) Fodor a hétfői eseményekre nem kívánt reagálni, pusztán anynyit jegyzett meg: ilyen a helyi politikai kultúra.

Jankó László 1991-től volt osztályvezető, hétfőig a városi hivatal legrégebbi vezető beosztású alkalmazottjának számított. Elmondta, soha semmilyen személyes vagy szakmai konfliktusa nem volt a polgármesterrel, bizalmi embernek tekinthette magát. Kenyértörésre azért került sor, mert versenybe szállt a polgármesteri székért: – Ismerem a polgármester jellemét, ezt személyes sértésnek tekintette – jegyezte meg Jankó László. – Nem ért váratlanul a felmondás, fel voltam rá készülve. Hétfőn, ahogy az szokás, átmentem a polgármesteri hivatalba, vittem magammal a részletes választási eredményeket. Behívott az irodájába, közölte, nem kíván tovább velem dolgozni, és felajánlotta a kölcsönös megegyezést. Én ezt – tekintettel a saját és a családom nyugalmára – elfogadtam. A törvények nálunk erősen védik az alkalmazottakat, de az, hogy mi számít fegyelmi vétségnek, esetleges. Szóval valamilyen okkal előbb vagy utóbb úgyis kirúgott volna. Elrendeztem az irataimat, kedden pedig átadtam a kulcsokat. Most szabadságon vagyok, készülünk az ünnepekre, januárban pedig nekilátok munkát keresni, terveim szerint a közigazgatásban.

Nagy Tamás csaknem három és fél évet töltött el a városi rendőrség kötelékében, az utóbbi bő egy évben ő volt a testület megbízott parancsnoka. Elbocsátását a mai napig érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartja: – Soha semmit nem vétettem a polgármester ellen, sem szóban, sem tettben. Bárki elmondhatja, hogy amíg börtönben volt, a városi rendőrség vigyázott a házára, a tulajdonára, a feleségére. De ezen felül is: támogattam, segítettem, ahol csak lehetett. Hittem benne emberként és polgármesterként is, hittem a győzelmében, és szombaton rá szavaztam. Mit mondjak, ma már nem tartom jó döntésnek. Hétfőn mosolyogva mentem be a hivatalba, mindenre számítottam, csak erre nem. A polgármester azt mondta, elvesztette irántam a bizalmát. Jobbnak láttam elfogadni a megállapodást, mert annak idején a város állta a továbbképzésem költségét, 50 ezer koronáról van szó, és nem lenne mindegy, ha vissza kellene fizetnem. De nem tudok mást mondani: nem értem, ez az ügy a padlóra küldött. Megbízott parancsnokként azért feleltem, hogy rend és tisztaság legyen az utcákon. A közigazgatáshoz, a gazdasági ügyekhez nem volt közöm, bizalmas belső információkhoz nem jutottam hozzá... Attól nem félek, hogy nem találok állást, de nagyon szerettem ezt a munkát. A jelenlegi polgármester regnálása alatt már biztosan nem, de egyszer még szeretnék visszakerülni a városi rendőrséghez. (as)