Százéves a rozsnyói református templom

S ez Molnár Árpád lelkész és Drága László gondnok személyében együtt van. Ennek és a gyülekezet többéves felújítási munkájának köszönhetően a templom mára már teljes pompájában ragyog. A teljes felújításához már 2000-ben hozzákezdtek, amikor a tetőzetet és a külső falakat újították fel. 2003-ban a templom villanyhálózatának teljes felújítására is sor került. A hollandiai Kampen református gyülekezetének fiataljai két nyári munkatáborozásuk alkalmával a református iskola és a templom felújításában vállaltak részt. 2004-ben a kulturális minisztériumtól 300 ezer korona támogatást kaptak, amelyből sikerült megvalósítani a templom külső és belső falainak szigetelését. A munkálatok utolsó fázisában a padlófűtést sikerült beszerelni, valamint fél évszázad után ismét kifestették a templomot. Az ünnepélyes hálaadó istentiszteletkor Erdélyi Géza, Szlovákia református püspöke nyitotta ki a gyülekezet előtt a templom ajtaját. Ez alkalomból emlékkönyvet adtak ki, amelyben a református gyülekezet és a templom történetét olvashatjuk. Ezen kívül kerámia és bronz emlékplaketteket tervezett Pécsi L. Dániel jelkép- és címertervező, valamint Beke Zoltán presbiter márványtáblát ajándékozott a templombaka századik évforduló alkalmából. A ceglédi testvérgyülekezet egy díszkötésű bibliát ajándékozott testvérvárosának, Budapest V. Kerület Belváros-Lipótváros polgármestere, Steiner Pál pedig egy nemzeti zászlót adott a templomba.

Az evangélikus reformátusok

Rozsnyón a protestáns felekezetnek nem volt könnyű sem a megalakulása, sem pedig a fennmaradása. A városba csak nagyon lassan tudott beszivárogni a hitújítás, amely kezdetben alig tért el a katolikus hitvallástól. 1604-ben Rudolf király üldözni kezdte a protestáns vallás képviselőit. A jezsuiták próbálták minden módon megakadályozni az ágostai hitvallás erősödését, de nem sok sikerrel. Rozsnyóról elüldözték az új katolikus gyülekezet alapítására kirendelt atyát, büntetésül templomot kellett építeniük a jezsuitáknak. Az 1600-as években sok összecsapásra került sor az evangélikusok és a jezsuiták között. A vége mégis az lett, hogy a jezsuita rend képviselőit elüldözték a városból. A protestáns vallás megerősödése II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik. De 1711-ben ismét felbukkantak a jezsuiták és elvették az evangélikusok összes épületét, a lelkészeket pedig elűzték. Ekkor szorult a protestáns gyülekezet vidékre. Csak II. József türelmi rendelete enyhített az állapotokon, amely révén az evangélikusok templomot építhettek, igaz, torony nélkül, és nem utcára nyíló bejárattal. Az ágostai hitvallás mellett a helvét hitvallás első megnyilvánulásai csak a 17. században bukkannak fel Rozsnyón. 1854-ben kérték először, hogy ágostai evangélikus helyett evangélikus reformátusnak nevezzék őket. Ekkor alakul meg az első, valóban kálvini irányú református presbitérium.

„Vágynánk tehát templomot építtetni!”

Az első presbitérium feladatának tekintette, hogy a 130 lélek számára, akik Rozsnyón református felekezetűnek vallották magukat, méltó helyet alakítsanak ki a gyülekezeti élet számára. Volt ugyan egy házuk, de ez egyre kisebbnek bizonyult. Ráadásul a berzétei lelkész csak havonta egyszer tarthatott istentiszteletet Rozsnyón. Saját káplánt 1848-tól kérvényeztek folyamatosan, de csak 1856-ban kaptak hat évre. A berzétei lelkésszel szemben függő viszonyban maradt, csak a század végén lettek függetlenek Berzététől.

Anyagiakban is fokozatosan gyarapodtak, és megérett az igény arra, hogy saját templomot építsenek. Miután az egyház megvásárolta a templomnak való telket, Réz László 1902-ben megválasztott lelkész adakozást hirdetett. A kérést nem csak a reformátusok vették komolyan. Mint abban az időben annyiszor, és oly sok helyen, gróf Andrássy Dénes és felesége, Franciska grófné segített. 3000 koronával járultak hozzá a templom építéséhez, de előtte már 2000 koronával támogatták a gyülekezetet. Az országos gyűjtés eredménye 4000 korona lett, amely abban az időben ugyancsak nagy pénz volt. Az időközben kiírt pályázatra 8 pályamunka érkezett be. A gyülekezet tetszését leginkább Weninger Ferenc budapesti tervező rajza nyerte el. A legelőnyösebb árajánlatot pedig Szilvássy Nándor rozsnyói építész tette a kivitelezésre. A szerződésben kötelezte magát, hogy a templomot 1905. július végéig felépíti.

Az „első kapavágás”

Az alapkőbe elhelyezték a valódi pergamenre írt okmányt, melyet egy üvegcsőbe, s egy horganylemezből készült edénybe tettek. Míg a templom épült, addig a hívek igyekeztek összegyűjteni a belső berendezésre való pénzt. Gróf Andrássy Dénesnek köszönhető az orgona, Köveskáli Nagy Antalné született Greisinger Bertának pedig a harang. A szószéket és az úrasztalát, az úrvacsorai kelyhet, kannát, a keresztelő edényt is hasonlóképpen ajándékozták mások.

1905 júliusára az ígéretnek megfelelően elkészült a templom, amely egy fő- és egy mellékhajóból áll. A templom egyik különlegessége, hogy a szószékhez vezető lépcsős feljárat nem látható a gyülekezet számára, mert a főhajó végében egy kisebb teremben van elhelyezve. A templomnak három karzata is van, az első a főhajóban, a szószékkel szemben, a második a mellékhajó emeletén, a harmadik pedig a szószék felett helyezkedik el. A templom a századvég szecesszióba hajló, neogótikával kevert stílusában épült, jó térhatásával, célszerű beosztásával, préselt téglás külső díszítésével szép látványt nyújt.

A rozsnyói anyaegyházközségen és a dobsinai fiókegyházközségen kívül még 12 szórványgyülekezet tartozott Rozsnyóhoz ebben az időben. Az ígéretes kezdetet a világháború zavarta meg. Egyre több gyülekezeti tagot vittek el a háborúba, s családtagjaik is többnyire elhagyták Rozsnyót. A gyülekezet 15 százaléka volt ekkor a harctereken. Ráadásul a rossz útviszonyok is ellehetetlenítették a közlekedést a szórványgyülekezetek felé. A két világháború, majd az azt követő politikai nyomás következtében erősen megcsappant a templomba járó reformátusok száma Rozsnyón. A hatalom elvette és 1967-ben lebontotta a parókiát, s csak 1971-ben sikerült egy épületet szerezni, amelyben a lelkész családjával ma is lakik. Az 1989-es változások, a Mečiar-kormány nemzetiségi elnyomása arra késztették a gyülekezetet, hogy iskolát alapítsanak. ĺgy 1997-ben a minisztérium is jóváhagyta a Rozsnyói Református Egyházi Magyar Tannyelvű Alapiskola megnyitását.

A sokéves munka után, amely a rozsnyói református gyülekezetet főként anyagilag viselte meg, következhet a lelki munka. Ennek erősítésére és a gyülekezet gyarapodására megkeresik és hívogatják az elveszetteket, a templomból elmaradottakat, hogy részvételükkel erősítsék a gyülekezet sorait.