Százalékokon és valóságon innen és túl

A közvélemény-kutató intézetek csupán pillanatképeket villantanak fel a pártok kemény pedálozásábólSITA/AP-felvételAz ember már csak úgy van vele, hogy hajlamos valóságként elfogadni azt, ami a tévé kép-ernyőjén megjelenik – s az elektronikus médiát tulajdonképpen ez tartja életben; az, hogy a „képvarázs” már majdnem realitás. Lélekbúvárok állítják, hogy különösen hajlamosak vagyunk elhinni az elénk tárt „valóságot”, ha fontos, a jövőnket befolyásoló dolgokról tudósít – például a parlamenti választásokról (bár szerény véleményem szerint a helyhatósági választások fontosabbak, hiszen a regionális politika nagyobb hatással van az életünkre, mint a nagypolitika, hozadéka kézzelfoghatóbb).

Az utóbbi nem egész másfél évben két ízben is tanúi – és szenvedő alanyai – lehettünk annak, miként csinált a magyarországi média egy része közellenséget a határon túli magyarokból, Magyarországot „agyarországgá” varázsolva. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás, illetve a parlamenti választások eredményei is arról tanúskodnak, hogy még mindig fel lehet építeni egy kampányt a tömegek félretájékoztatásán („Ne hagyja, hogy mások döntsenek az Ön sorsáról az Ön pénzén!”), s hogy a média és a maffia módszerei – például a céltudatosság, szervezettség terén – nem is nagyon eltérőek.

Nem sokkal szívderítőbb a szlovákiai helyzet az előrehozott választások küszöbén, a gépezet beindult. Közvélemény-kutatók, független ügynökségek sokasága ontja az adatokat, százalékokat – s mi elhisszük, hogy ez a valóság. Pedig csupán pillanatképeket villantanak fel.

Hihető és hihetetlen adatok

„A választások előtti közvélemény-kutatások szavahihetőségét sok tényező befolyásolja – mondja Oľga Gyárfášová, az IVO Társadalomkutató Intézet programigazgatója. – Az emberek ugyanis összevetik a pártok választásokon elért eredményeit az ügynökségek által közzétett adatokkal, s gyakorta azt a következtetést vonják le, hogy az ügynökségek csalnak, kozmetikázzák az adatokat. A közvélemény-kutatások eredménye akkor közelíti meg a valóságot, ha azt minél szélesebb körben végzik. De van egy másik anomália is: a kutatás során megkérdezettek csak egy töredéke megy el a valóságban is szavazni, így a stabil szavazóbázissal rendelkező pártok mindig lépéselőnyben vannak.”

Az előrejelzéseknek nemcsak a választók, hanem a politikusok is bedőlnek olykor; a cseh nyugdíjasokat képviselő Dôchodcovia za životné istoty párt elnöke a számára kedvező előrejelzéseket látva fogadást kötött, hogy lenyel egy élő bogarat, ha nem kerül be a parlamentbe. Becsületére legyen mondva, tényleg meg is tette – de ettől még nem lett képviselő.

„Mivel a közvélemény-kutatók és a nyilvánosság közötti közvetítést a média végzi – teszi hozzá Gyárfášová –, a médiának pedig szenzációkra van szüksége, a politikai pártok csatáját sportmérkőzésként kezelik, és minden tized százaléknak óriási jelentőséget tulajdonítanak. Eközben gyakorta fontos részinformációkat felejtenek el közölni, vagy a hírek rövidítése közben egyszerűen kihagyják. Megesik az is, hogy egy-egy sajtóorgánum a hozzá legközelebb álló politikai pártot tünteti fel győztesként, persze nagyon burkoltan, indirekt módon. A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatosan azonban tudatosítani kell: mindig a pillanatnyi állapotot tükrözik, megeshet, hogy huszonnégy órával később már teljesen mást hoznak ki győztesként.”

(P)ártatlanok?

A Szlovák Közvélemény-kutatók Szövetsége (SAVA) az a szervezet, mely tömöríti az egyebek közt politikai preferenciák felmérésével is foglalkozó ügynökségeket. Csaknem valamennyi ilyen ügynökség megtalálható a taglistáján – három kivételével.

„A szövetség 1999-ben jött létre azzal a céllal, hogy ellenőrizze a közvélemény-kutatókat, illetve hogy normalizálja tevékenységüket – közli velem Kamila Hříchová, a SAVA alelnöke. – Olyan szabványokat állapítottunk meg, melyek betartásával minimálisra lehet csökkenti a hibalehetőségeket. Az ügynökségek egyébként egymás munkáját ellenőrzik, felügyelik, s a szövetséghez csatlakozó cégnek fél éve van arra, hogy eleget tegyen elvárásainknak. Elsősorban az adatok számítógépes feldolgozását ellenőrizzük, az adatok szoftverbe történő bevitelét. A csalást vagy az adatok kozmetikázását tehát egyrészt a bevitel során, másrészt pedig a közvélemény-kutatásban részt vevő munkatársak felkészítése során képesek vagyunk leleplezni.”

Hogy az adatokat mégis megmásíthatják, s úgy tárhatják a nyilvánosság elé, az alelnök aszszony sem megerősíteni, sem megcáfolni nem akarta.

„Erre az adatok bevitele, illetve kiértékelése után kerülhetne sor – mondja. – A felmérést ugyanis pártok vagy más szubjektumok rendelik meg, s ez a későbbiekben a szellemi tulajdonukat képezi. Az pedig már a média munkatársain múlik, miképp tálalják ezeket az eredményeket, mit tesznek hozzá, vagy mit hallgatnak el belőlük.”

A SAVA-tagság önkéntes; ez azt jelenti, hogy ha egy politikai párthoz közel álló szakember a választások előtt mondjuk fél évvel létrehoz egy közvélemény-kutató ügynökséget, „beeteti” a népet, majd távozik a porondról, az teljesen legális. A nevezett szervezetnek tagja különben a Markant ügynökség is, melynek egyik alapítója az a Táňa Rosová, aki Mikuláš Dzurinda kormányfő egyik tanácsadója, mellékesen pedig az SDKÚ parlamenti képviselőjelöltje.

Mondom: mindenféle változat elképzelhető...

Részvétel, politikai közöny

A legutóbbi megyei választásokat követően a politológusok negatív szuperlatívuszokban nyilatkoztak, s voltak, akik a honi demokrácia csődjének nevezték az alacsony részvételi arányt. Őry Péter kommunikációs szakértő szerint a választók megelégelték a pártok korrupciós botrányait, és elfordulnak a politikától.

„A túl sok politikai botrány és kommunikációs melléfogás, hibásan közvetített információ eredményezte ezt a közönyt – mondja. – Valószínűsíthető az is, hogy kezdenek ráunni a politikusokra, arra, hogy nem jelennek meg új arcok, személyiségek. A politikai botrányokat általánosságban élik meg a választók; tehát nem egy adott személyre vetítik ki, hanem a politika egészére.”

A kommunikációs szakértő hozzáfűzi: a választási kampány főképp a részvételi arányt befolyásolja; másik kérdés, hogy mit gondolnak az emberek. Szavazni sokféle okból lehet – például etnikai alapon, a hovatartozást helyezve előtérbe.

A választási kampány tulajdonképpen a választások másnapján megkezdődik, és csaknem négy évig tart. A választóknak tehát a napról napra változó százalékok mellett (vagy helyett) arra kellene figyelniük, mit tett le az adott párt négy év alatt az asztalra. Ha pedig mindenképp terhelni akarják az agyukat, a statisztikák böngészése helyett sokkal célravezetőbb a programok olvasása.