Szárba szökkenő topinamburüzlet az Ipoly mentén?

Harangi Árpád a bátori parcellánSomogyi Tibor felvételeMíg a világsajtó egyre-másra nyersanyagválsággal, a nagy szomszédos baráti nép meg a kőolaj- és gázcsapok elzárásával fenyeget, a tudósok pedig igyekeznek felülmúlni egymást a kőolaj- és földgázkészlet végleges kiapadása időpontjának meghatározásában, addig az Ipoly – a helyiek szerint „a Zipó” – csendes völgyében vállalkozók, szakértők és gazdák egy kis csoportja egy számunkra eddig ismeretlen növény meghonosítására adta a fejét. Bár az ismeretlen kifejezés csak annyira helytálló, amennyire egzotikus növény a krumpli vagy a kukorica; a szóban forgó topinambur, magyarán csicsóka őshazája ugyanis szintén az amerikai kontinens.

A kérdés, milyen összefüggés van az édesburgonyának vagy gumós napraforgónak is nevezett növény és Földünk nyersanyagválsága között? Elárulom: a világ vezető gazdasági nagyhatalmai euró- és dollármilliárdokat költenek a biológiai eredetű megújuló energiaforrások, ezen belül is a biogáz, a biohidrogén, a bioetanol és a biodízel előállításának kutatására. Merthogy a jövő erről szól. A svédországi Göteborg mellett például potom 120 milliárd szlovák koronának megfelelő öszszegből építik a világ legnagyobb biogázüzemét, melyben percenként 1600 köbméter gázt állítanak majd elő. Tatabánya mellett ötmillió eurós beruházással épül egy sokkal kisebb üzem, de Városföldön, Bólyon, Csongrádon, Tamásin és Tiszakeszin is készítik a terepet. A Szegedi Tudományegyetem három évre összesen egymilliárd forintot kapott a nevezett energiaforrások kutatására, s már kidolgoztak egy szabadalmaztatott módszert, mellyel tollból és állati szőrből hidrogént tudnak előállítani.

S a csicsókát talán még ki sem próbálták…

Nem spanyolviasz, nem is olcsó vigasz

Az Ipoly menti csicsókatelepítés ötletét a világot megjárt Pokorny Tibor fejlesztési tanácsadó vetette fel; nevezett úriember korábban egyebek közt Nigéria elnökének tanácsadójaként is szolgált, s mint elmondta: nem a spanyol viasz újrafelfedezéséről van szó – bár Spanyolország kétségkívül képben van…

„Ha a mezőgazdaság fejlesztését tűzzük ki célul, elsősorban a helyi viszonyokat kell figyelembe vennünk – vezet be a témába. – Az Ipoly mentén például nem járható út a nagytáblás művelési rendszer, ide kisebb parcellák kellenek. Nem beszélve arról, hogy a folyó évente kilép a medréből, s ezt bizonyos növényfajták nem jól viselik. A csicsóka viszont éppen az a növény, amely elviseli a mínusz 20-25 fokos fagyot, az árvizet, s bár nagyon igénytelen, hasznosításának lehetősége igen sokrétű. Elsősorban az élelmiszer- és gyógyszeripar tudja feldolgozni, de mezőgazdasági takarmányként sem utolsó. A tavaszi vetést már júniusban lehet kaszálni, s minőségében, tápértékében vetekszik a lucernával. A levágott szár november végére ismét 3-4 méter magasra nő, s a későbbiekben ezt a szárat lehet felhasználni biogáz-alapanyagként. A csicsóka szárának hőértéke magasabb, mint a szalmáé vagy a szudánfűként is ismert energiafűé, s peletírozva vagy brikettírozva tüzelőként is hasznosítható. Mindent egybevetve tehát a csicsóka föld alatti és feletti része is száz százalékban hasznosítható, s az egy hektáron termelt szárazanyagból körülbelül négyezer köbméter biogáz állítható elő.”

A gazdákat ennél talán jobban érdekli a koronában kifejezett „hektárhozam”, ezért számszerűsítjük ezt a kérdést is: ötventonnás hozamnál – a szárat is értékesítve – egy hektárról csaknem 400 ezer korona „takarítható be”!

„Olyan fellendülést hozhat ez a völgybe, amelyet ma még el sem tudunk képzelni” – nyugtázza a világot látott fejlesztő.

Szövetkezet – ahogy még nem ismerjük

A csicsóka a legértékesebb biogáz-alapanyag, mondják a németek, s termesztenek is csicsókát több ezer hektáron, mégpedig Meklenburg tartományban. Hasonlóképp járnak el a franciák is, akik a Loire völgyében termesztik komoly erőbedobással ezt a nálunk méltatlanul elhanyagolt növényt. Feldolgozási technológia terén a németek és az osztrákok járnak élen, akik valószínűleg szintén rájöttek, hogy a biogáz előbb-utóbb függetlenné teszi őket a nyersanyagpiac szeszélyeitől.

Harangi Árpádtól tudom meg a csicsókaügy folytatását, nevezetesen, hogy néhány vállalkozó szellem megalapította a GoeMed föderációt, melynek célja egy szövetkezet létrehozása – spanyol mintára.

„Az önkormányzatokat szólítottuk meg – mondja a föderáció elnöke –, mivel a biogáz felhasználása során a község a legfontosabb szegmens. Ha két-három község megépít egy kisebb erőművet, feldolgozóüzemet, azzal képesek lesznek annyi energiát előállítani, mellyel kielégíthetik a helyi igényeket. Mivel hőtermelésről van szó, nagyobb üvegházak építése is szóba jöhet. Jelenleg Ipolybalog és Ipolynyék érdeklődik az erőmű megépítése iránt, ám a szövetkezet bejegyzése egyelőre várat magára.”

Hogy miért?

1956-ban Spanyolországban öt ember alapított ilyen szövetkezetet – ez ma több mint hatvanezer tagot számlál. Mintegy hetven üzemmel rendelkeznek, saját kórházuk, egyetemi rangú felsőoktatási intézményük, biztosítójuk van, bankjukat a világ első száz pénzintézete között szokás említeni. Az alapelv, hogy minden társult tagnak csak egy részvénye lehet, ez nem hozható szabad forgalomba, s kilépés esetén csakis a szövetkezetnek ajánlható fel. ĺgy a társulás nem válhat a multik, a vadprivatizőrök vagy a konkurencia martalékává; ugyanakkor szavatolva van a többletérték helyi szinten történő leosztása, hasznosítása is.

A leírtak természetesen jócskán „feldobnák” az Ipoly mentén ugyancsak alulbecsült föld és a még olcsóbb munkaerő értékét, s ez sokaknak nem lenne ínyére. A csicsókatermesztés ugyanakkor politikai akaratot is feltételez, mivel a növény egyelőre „nem hivatalos” kultúrnövény tájainkon. Ha ez az akadály elgördülne, lehet, hogy néhány éven belül jobb idők köszöntenének az országnak erre az elfeledett szegletére.