Szakáéknál csupán az 1923-as évnél tartanak

A sziget lakóinak hiedelme szerint a vulkánok az égiek, démonok, lidércek lakóhelyeA szerző felvételeiJáva felől érkezem, mint egykor a muzulmánok elől menekülő hindu madzsapahitok, Bali virágzó kultúrájának letéteményesei. Kedvenc szigetem délnyugati partvidékén nincs nagy élet, tudniillik a helyiek szerint innen indul portyázni a legtöbb démon és lidérc, ezért a hegyek lankáit is csak a máshonnan betelepülők, valamint a kereszténységre áttért bennszülöttek népesítik be. Utóbbiak minden esztendőben a Gergely-naptár szerint ülik meg ünnepeiket, Loloan Timur falucska lakói pedig évről évre 11 nappal korábban kezdik a mozlim nagyböjtöt, a ramadánt.

Az iszlám papjai 622 óta a hedzsra (Mohamed menekülése Mekkából Medinába, az időszámítás kezdete) holdévei szerint keltezik a vallási eseményeket, ahogyan Loloan Timur mecsetének imámja is, aki most az 1423-as esztendőtől búcsúzik. A hegyeken túl, a sziget másik felén ugyanakkor narancssárga tógájú buddhista szerzetesek mormolják mantráikat, s arra a kérdésre, milyen évet írnak, 2545-tel válaszolnak. A nirvánába készülők ugyanis az aktuális évszámhoz mindig hozzábiggyesztik a Buddha és Krisztus születése között eltelt 543 évet, holdéveiket pedig 2–3 évenként egy pótlólagos holdhónappal igazítják a világi naptárhoz.

A szigeten persze a bali ceremóniák a legizgalmasabbak. Az itt használatos „pavukon” év 210 napos, így a templomok születésnapját, az „odalant” is 210 naponként ünneplik, s mivel oly sok a templom, nem nehéz egy-egy díszes körmenetre bukkanni. Én az ország kulturális központjában, Ubudban csatlakozom az ünneplőkhöz. Három napon keresztül kígyózik a balinéz lányok és asszonyok színpompás sora a kőszobrokban és kőtrónusokon láthatatlanul megbúvó istenek örömére. Na meg az enyémre, hiszen a fejeken egyensúlyozott áldozati tornyok alatt szépen ívelt, mégis egyenes női hátak mutatkoznak, kecses csípők ringanak, s a felvonuláshoz a gamelán zenekarok csengő-bongó hangjai adják a ritmust.

Úgy gondolom, a látvány igencsak megéri, hogy kissé jobban elmerüljek a sziget rituális időszámításában, ezért a falu egyik tisztességben megőszült öregjéhez fordulok. Mint kiderül, a „pavukon” évet alapjában 30 „vuku” hétre osztják fel (30x7=210), ám léteznek egyéb, 1–10 napos „vara” hetek is, melyekben minden nap nevesítve van. A különböző hetek kereszteződései adják az ünnepek időpontjait: például amikor a „vuku” keddje, az „anggara” fedésbe kerül az ötnapos „vara klivon” napjával, akkor – vagyis 7x5=35 naponként – ülik meg Bali egyik népszerű fesztiválját, az Anggarkasiht. Világos, nem? Az én fejem is csak akkor kezd sajogni, amikor alkalmi gurum felnyitja a szemem: Balin létezik egy másik idősík is – a szakakalendárium.

Az indiai Saka-dinasztia 78-as alapításától ketyegő időszámítást a Malaka-szoroson át Kínába tartó indiai hajósok hozták magukkal Jávára, onnan pedig a madzsapahitok 1478-as exodusával került Balira. A holdhónapokra bontott évet időnként egy pótlólagos holdhónap hozzáadásával igazítják a Nap járását követő naptárhoz – ugyanúgy, mint a buddhisták –, így nem kell mást tenni, mint 79-et kivonni a hivatalos évszámból. Ezek szerint szakáéknál most 1923 van.

Balinéz lányok az áldozati ételekkel a templom születésnapján A felfokozott életritmusú turista számára a szakaév legfurcsább eseménye az új év kezdetét jelentő „nyepi”, vagyis a csend ünnepe. Ilyenkor Balin megáll az élet: az emberek nem dolgoznak, az utcák az ürességtől kongnak, sőt még a hangos nevetés, sütés-főzés és lámpagyújtás is tilos. Emlékszem, egyszer egy szállodában ért az ünnepség. Soha olyan fényesnek nem láttam a Tejutat, mint annak az egynapos karanténnak az éjjelén.

Na de éppen ideje visszacsöppenni a templomi születésnapi ünnepségekbe. Ha csupán a falutemplomokat vesszük számításba, akkor is átlagban napi öt ilyen fesztivál folyik a sziget különböző pontjain. Bár a kisebb „partik” során csak a falu őseinek szellemei és a helyi istenek képviseltetik magukat, a legnagyobb templomi fesztiválok, a „Galungan” és a „Kuningan” idején az összes ősszellem és isten alászáll a felső világból, hogy együtt ünnepeljen a balinézekkel. Ilyenkor a légneműeknek igen jó soruk van, hiszen nemcsak a legfinomabb falatokkal kínálják, hanem jelképesen megfürdetik őket, fekvőhelyet vetnek nekik, sőt még zenével, árnyjátékokkal és táncelőadásokkal is szórakoztatják az égi vendégeket. Közben a hívők virágokkal, gyümölccsel, süteményekkel, olykor sült csirkével megrakott áldozati tornyokkal járulnak az oltárok elé, hogy a közös ima alatt a főpap áldásából részesüljenek. Az ünnepség végeztével aztán a főpapok udvariasan a vendégek tudomására hozzák, hogy eljött a visszavonulás ideje, s a templom egy időre ismét bezárja kapuit.

Odafent azonban nincs megállás, hiszen amíg az égiek szintjén egy világnap lepereg, addig a Földön 8 640 000 000 évnek kell eltelnie. A legkevésbé persze a hindu kozmosz urát, Brahmant szorítja az idő. A Legfelsőbb Létező majd csak ezer világév után születik újjá, s ha tudjuk, hogy egy világév 360 világnapból áll, már nem is olyan nehéz kiszámolni, hogy mikor lesz ez.

Gond csak akkor van, ha ki is kell mondani.