Szabó Ottó halálára

Néhány szó, amibe úgysem lehet belefoglalni egy életet, kifejezni azt az ürességet, ami maradt utána. Nekünk a szó a kenyerünk, de most mi sem találunk szavakat. Mert ami történt, ahhoz a szó nem elég. Mondhatnánk, hogy mély megrendüléssel és fájdalommal, hogy gyász költözött a szívünkbe, hogy hiányozni fog, de ezek csak frázisok. Nem fejezik ki azt a döbbenetet, amit érzünk, nem is méltók hozzá, mert ő üres beszéd helyett mindig cselekedett.

Ezért csak emlékezünk némán arra az Ottóra, akit szerkesztőségünkben mindenki ismert és szeretett. Nem csak közjegyzőként az olvasói nyeremények hitelesítése kapcsán, hanem mindig derűs, mindig optimista emberként is. Arra az Ottóra, akinek mindenkihez volt kedves szava, minden helyzetre volt egy vicce, és mindig mindent meg tudott oldani. Mások helyett is, erőn felül is, akkor is, amikor már jártányi ereje sem maradt. A másokért cselekvés éltette, mert magáért már nem tudott tenni semmit. Csak azt, hogy méltósággal, panasz nélkül csinálta végig az utolsó keserves időszakot. Úgy, hogy a legszűkebb környezetén kívül senki nem tudta, mennyire szenved.

Otthonról, a szülői házból hozta ezt a tartást, ezt a mindig segítőkész, a saját gondjával soha senkit nem terhelő alaptermészetet. Ezért érezhette mindenki, aki a társaságában volt, hogy csak rá figyel, hogy fontos neki és most már nem lesz semmi baj. Pedig nagy volt a baj, de ő hallgatott róla. Némán tűrte, fegyelmezetten, talán bizakodva is, hogy kegyelmes az Úr és látja, belátja, mennyi dolga lenne még a földön.

De az Úr azt látta, hogy teljes életet élt, felnevelte a gyermekeit, szeretett és szeretve volt végig, de már túl sokat küzdött és szenvedett. És megkönyörült rajta és elvitte oda, ahol már semmi sem fáj és semmi sem fontos, mert nem marad más, csak a szeretet.

Nekünk hiányzik, az ő halálával is mi lettünk szegényebbek, hozzánk ért közelebb a halál, de hisszük és reméljük, megnyugvást, békét, enyhülést talált. Olyan örökséget hagyott ránk, ami keveseknek adatik meg: csak mosolyogva tudunk emlékezni rá.

Szabó Ottót február 22-én, szerdán 14 órakor a galántai Új temetőben helyezik végső nyugalomra.