Senki sem tudja, miért jutott csődbe az egykori mintagazdaság

A Galántai Állami Gazdaság egykor a helybéliek büszkeségének számított, mai torzója a régió szégyene, amellyel senki sem tud mit kezdeni, sőt a cég nevét időközben ki is törölték a cégjegyzékből. Maradtak a tartozások, a csalódott partnerek és alkalmazottak, valamint a mendemondák, az egykori mintagazdaságból pedig néhány részleg, amelyek állaga rohamosan romlik.

Az állami gazdaság nevének hallatán Perleczky Gábor, a galántai regionális agrárkamara igazgatója hallgatásba burkolózik. Arra hivatkozik, hogy az egykori állami birtok nem volt a kamara tagja, így az agrárönkormányzatnak semmilyen vagy legfeljebb közvetett értesülései voltak arról, voltaképpen mi is folyik az egykori mintavállalat telepein, részlegein. Ján Mlynárhoz, a földművelésügyi minisztérium regionális kirendeltségnek vezetőjéhez irányít, mondván, neki talán pontosabb értesülései vannak. Tévedett. Mlynár úr arra hivatkozik, hogy ő csak 1998 után került jelenlegi posztjára, s bizony maga sem tud kiigazodni ebben a szövevényes ügyben, pedig szakmabeli – mezőgazdász. Szerinte az egykor jól menő gazdaságnak számító vállalat számára a transzformáció jelentette a vég kezdetét. Mlynár úgy véli, túlontúl gyorsan ment végbe a vállalat átalakítása, amit az Állami Földalap nem tudott megfelelően levezényelni. Szerinte hiba volt, hogy az egykori állami birtok földjeit minden megkötés nélkül kiadták az új tulajdonosoknak, s nem követelték meg tőlük az állattenyésztés folytatását.

Pomóthy László, a járási hivatal elöljárója sem tudott sokkal több információval szolgálni. Elmondta, a helyi agrártermelők még mindig fájlalják, hogy a galántai földeket idegenek művelik, pedig volt jó néhány helyi érdeklődő is. Ő is hallott azokról a mendemondákról, hogy az egykori állami birtok földjei vágbesztercei kezekbe kerültek. „Nem rendelkezünk semmilyen bizonyítékkal, formailag valószínűleg minden rendben van, csak erkölcsileg lehet kifogást emelni” – mondta Pomóthy, s rögvest hozzátette, hogy az állami gazdaság ügye – állami vállalat lévén – nem tartozik a járási hivatal hatáskörébe, a hivatalnak semmilyen kompetenciája, lépési lehetősége nincs és a múltban sem volt.

Sajnos nem egyedi esetről van szó – nyilatkozta lapunknak Csicsai Károly, az Állami Földalap igazgatótanácsi tagja, aki a galántai állami birtokon történteket „a vagyon legdurvább elherdálásának” nevezte. A földalap felelősségét arra hivatkozva hárította el, hogy az állami gazdaságoknak a földművelésügyi minisztérium a felettes szerve. A galántai állami birtok esetében is a földművelésügy tárca jelölte ki a felszámolóbiztosokat, 1996-tól 1998-ig három személy váltotta egymást ezen a poszton. Az egyetlen állandó embernek Ján Blicha számított, aki a likvidátorok tanácsadójaként, illetve a felszámoló bizottság tagjaként tevékenykedett mindvégig. Róla a napilapok megszellőztették, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) járási szervezetének elnöke, jelenleg asszisztenskedik, azaz a szlovák törvényhozás egyik honatyáját látja el fő munkakörben tanácsokkal.

Csicsai Károly „áttekinthetetlen pocsolyához” hasonlította a galántai állami birtok ügyét, amelyben szinte lehetetlen eligazodni. Szerinte az egykor virágzó vállalat (vagyonát egyes sajtóhírek szerint egykor 280 millió koronára becsülték) a kilencvenes évek derekán hatalmas adósságokat halmozott fel. Privatizációjára nem került sor, mivel a bíróság úgy vélte, a cég tartozásai meghaladják vagyonának piaci értékét. Csicsai úgy tudja: a bíróság mondta ki, hogy a gazdaság ellen nem indítanak csődeljárást, hanem felszámolják.

A földművelésügyi tárca előbb Hideghéty Árpádot, majd Pavol Blaškót nevezte ki a birtok csődbiztosának. Az utóbbit Pavol Bielik, a földművelésügyi tárca jogi és vagyonkezelési osztályának vezetője nem sokkal kinevezése után menesztette. Bielik utólag azzal indokolta döntését, hogy Blaško túlontúl gyorsan adta el az állatállományt. Ebből a központban arra következtettek, hogy fiktív eladásokról lehet szó, olyan személyeknek, akik nem akarják folytatni a gazdálkodást. Blaškót Ladislav Szabó váltotta fel. Csicsai szerint a felszámolóbiztosok nem teljesítették küldetésüket. Bár az állami birtok vagyonát bérbe adták, bevételük mégsem volt, miközben a tartozásokat tovább halmozták. (Az egyik takarmányszállító felé több milliós adósságot hoztak össze.) A több évig húzódó felszámolási eljárás végén már arra sem volt pénzük, hogy megrendeljék a vagyon felértékelését – lapozott emlékeiben a földalap igazgatótanácsi tagja, aki éppen a likvidáció áttekinthetetlen volta miatt inkább a csődeljárást részesíti előnyben. „A likvidáció olyan eljárás, amely során nagyon sok gyanú és kérdőjel vetődik fel” – indokolta kifogásait Csicsai, aki szerint nem a galántai állami gazdaság esete az egyetlen példa a felettébb furcsa módon levezényelt felszámolásra.

Michal Retzernek hívják azt a takarmánykészítő vállalkozót, aki 1995 februárjától havonta 160 ezer korona értékben takarmánykeveréket szállított az állami gazdaságnak. A Národná obroda szerint 1997-től a csődbiztosok a számlák egy töredékét térítették. Felvetődik a kérdés, hogy a vállalkozó miért nem szakította meg kapcsolatát a nemfizetőkkel, tény viszont, hogy Retzer hitt ígéretüknek, és tovább szállította a takarmányt, mígnem kintlévőségei 15 millió koronára nőttek (ennek összege kamatos kamatokkal mára 34 millió koronát tesz ki). Bár volt valamilyen megállapodás a tartozások törlesztési módjáról, erre végül nem került sor, mivel az Általános Hitelbank, mint az állami gazdaság egyik hitelezője, 1999-ben csődeljárást indított a felszámolás alatt lévő gazdaság ellen. Az események ezután gyorsan peregtek.

2000 augusztusában megszületett a bírósági döntés: az állami gazdaságot kivették a cégjegyzékből. Michal Retzner nem kapta meg millióit, de a takarmányszárító sem lett az övé, amelyet bizonyára szeretett volna kintlévőségei fejében megkapni.

A minisztérium mossa kezeit. Bielik a Národná obrodának nyilatkozva kifejtette, az állami vállalat alapítója nem felel felszámolás alatt lévő cége vagyonának kezeléséért. A tartozásokat sem veheti át, mert ezek nem az állammal, hanem a felszámolás alatt lévő vállalattal szemben halmozódtak fel.

Úgy tűnik, nincs magyarázat arra, hogy miért került padlóra az egykori mintagazdaság. (Többen furcsálják, hogy az állami gazdaság egykori szőlőit a nagyszombati cukorgyár igazgatója bérelheti a földalaptól, mintegy 30 éven keresztül.) Vagyonából mára már csak néhány kevésbé értékes rész maradt az Állami Földalap kezelésében. Pomóthy és Csicsai szerint ezeket mihamarább értékesíteni kellene, ellenkező esetben a garázdálkodók veszik birtokukba és akkor kő kövön nem marad.