Ritka régészeti lelet Esztergomban

A páratlan régészeti leletről a Balassa Bálint Múzeum szakemberei az intézmény Facebook-oldalán számoltak be. Több fotót is közzétettek. „A sír színültig van földdel, megkezdődött a bontása. Ami sajnos rossz jel és bolygatásra utal, hogy apró csontocskák már a tetején is voltak” – közölték a régészek. A sírokra most őr vigyáz.

A hely feltárása tavaly kezdődött. Az esztergomi vasútállomás átépítésekor Szent István-kori templom alapjaira bukkantak. A vasúti töltés egy háromhajós templom monumentális falmaradványait rejtette. Tari Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum esztergomi Balassa Bálint Múzeumának vezetője szerint a kéttornyos templom 170 centiméter széles alapjai 230 centiméteres mélységig húzódnak. Az egykori templomhajók és a szentély felett most sínek haladnak. A templomtól nyugatra a régészek több mint százhúsz sírhelyet azonosítottak. A munkát egy művészettörténész feljegyzéseire – aki az ötvenes években vezetett ezen a helyen egy ásatást – támaszkodva végzik. A feljegyzésekből derült ki az is, hogy a templom közelében több, kőlappal fedett sír van, de eddig csak koporsós vagy téglával körberakott sírokat fedeztek fel. „Ezek az első kőlappal fedett sírok, amelyek az elhunytak gazdagságát bizonyítják. Ehhez hasonló sír csak egy volt az országban, ezért nincs összehasonlítási alapunk, nem tudjuk, mit várhatunk” – nyilatkozta a Borsnak Tari Edit. A három kőlappal fedett sír feltárása folyamatban van.

A helyet korábban Esztergom-Kovácsinak nevezték, mivel főleg ötvösök, vésnökök, pénzverők és kovácsok lakták. 200 évig az országban csak itt működött pénzverde. Korabeli források szerint Kovácsiban három templom volt. A tavaly feltárt épület valószínűleg evangéliumi Szent János temploma, aki a mesteremberek védőszentje. A települést a 15–16. században hagyták el végleg.

Maradványaira 1891-ben, a vasút építésekor bukkantak. Az ötvenes években a környékbeliek felhatalmazást kaptak a vasúttársaságtól, hogy a templom köveit elbontsák, és saját építkezéseiknél felhasználják. A kora középkori cementből azonban lehetetlen volt kivésni téglatest alakú köveket, ezért a lakosok a rendőrség segítségét kérték, hogy robbantsák fel a romokat. Zolnay Lászlónak, a múzeum akkori igazgatójának sikerült elérnie, hogy a maradványok állami védelem alá kerüljenek.