Riasztóak a legfrissebb népességi adatok

A kedvezőtlen folyamattal – a népességcsökkenés kérdésével – a városok önkormányzatának előbb-utóbb foglalkoznia kell, ha nem találnak megoldást, a tíz-tizenöt évvel ezelőtt elkészített hosszú távú fejlesztési tervet képtelenek lesznek megvalósítani. A tavalyi népszámlálási részadatok birtokában már most nyilvánvaló, hogy a 2001-es népszámláláshoz képest Losoncon 1097 fővel, Rimaszombatban pedig 1549 fővel csökkent a lakosság száma. Mivel a települések legfontosabb bevételét képező úgynevezett visszatérítendő adó mértékének kiszámításakor a lakosság létszámát is figyelembe veszik, a lélekszám apadása a városok adóbevételére is komoly hatással van.

A 2001-es adatok szerint Losoncon még 28 332, Rimaszombatban pedig 25 028 lakos élt, 2011-ben viszont Losoncon már csak 27 235, Rimaszombatban pedig 23 479 fő lakott. A két város lakossága összesen 2646 fővel apadt, ami körülbelül egy nagyközség – például a Sajó menti Pelsőc – jelenlegi lélekszámának felel meg. A lélekszám csökkenésének fő okát a losonciak és a rimaszombatiak is a munkahelyek hiányában, a rossz gazdasági és szociális helyzetben látják. Becslések szerint 2011-ben a 25 év körüli, közép- vagy felsőfokú végzettségű nők több mint 35-40 százaléka Nyugat- Európában, főleg Ausztriában vállalt állást. Lakóhelyén legfeljebb 370–450 eurót tudna megkeresni egy hónap alatt, alig 300 kilométernyivel nyugatabbra ennek az összegnek olykor a kétszeresét-háromszorosát is meg tudja keresni a munkavállaló. A fiatalok, a magasan képzett munkaerő elvándorlása már tíz-tizenöt évvel ezelőtt megkezdődött, előbb Szlovákia nyugati felén, majd külföldön kerestek megélhetést a kivándorlók. Nem ritka sajnos az olyan család sem, ahol a kiskorú gyereket, gyerekeket a nagyszülők, idősebb testvérek nevelik, mert a szülők évek óta külföldön dolgoznak. Az aktív korban lévők számának csökkenése az iskolák gyereklétszámára is hatással van, Losoncon is és Rimaszombatban is kevés az iskolaköteles gyerek.

Ha fél évtizeden belül mérhetően nem javul a gazdasági és a szociális helyzet a nógrádi és a gömöri régióban, további, még nagyobb arányú elvándorlással kell majd számolni. A megkérdezett losonci és rimaszombati középiskolások túlnyomó többsége egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tudná elképzelni későbbi életét szülőhelyén, a diákoknak mintegy kétharmada már most azt tervezi, mihelyst lehet, elköltözik innen.

Tény, hogy a városok önkormányzata mérvadóan nem tudja befolyásolni a régió gazdasági helyzetét, munkahelyteremtésre nincs sok lehetőségük, ez állami feladat lenne. Losonc és Rimaszombat vezetése is a lehető legkedvezőbb vállalkozói környezet kialakítását tűzte ki feladatául, ehhez azonban jelentős beruházásokra lenne szükség. Szlovákia gazdasági lehetőségei miatt és a központi fejlesztési elképzelések szerint erre még néhány éven belül biztosan nem kerül sor.