Reménytelen helyzetben a roma lakótelep

Az ország legnagyobb cigánytelepeként ismert ötezres kassai Luník IX.-en az események drasztikus fordulatot vettek. Az energia- és vízszolgáltató türelme elfogyott, ha úgy tetszik, túlforrósodott a hangulat, és betelt a pohár: elzárták a radiátorokat és a melegvíz-csapot, mondván, nem tűrhetik tovább a romák hozzáállását, akik tetemes tartozást halmoztak fel az utóbbi évek során, magasról fütyülve az utolsó előtti, utolsó, illetve legeslegutolsó figyelmeztetésre.

A „humánus rendőrség” a novemberi fagyok beköszöntének napjaiban látta elérkezettnek az időt, hogy kilakoltasson tizennégy embert a bérházak alagsoraiból. A két ötgyermekes család évek óta élt a pincék környékén, azon egyszerű oknál fogva, hogy szüleik egyszobás lakásában nem fértek el. Feljártak zuhanyozni és főzni a nagyszülőkhöz, a rajkókat úgy nevelték, hogy ne rezzenjenek össze, ha éjjel elindul a lift, és mindenkinek köszönjenek, aki belép a bejárati ajtón. Saját lakásról nem is álmodhatnak, lévén mind a négy szülő munkanélküli. A bejárat lakóinak szimpátiáját azzal vívták ki, hogy rendszeresen felmossák a lépcsőket és rendet tartanak a környéken.

Az ideges rendőrök érkezése mindenkit meglepett, főleg, amikor azt kezdték harsogni, hogy a családok azonnal pakolják fel holmijukat a teherautókra, és ne pofázzanak, mert megjárják. Ezzel egy időben 630 lakásban zárták el a fűtést az adósságokra hivatkozva. Meleg víz már három éve nem folyik a lakótelepen, nemrég pedig rájöttek, sokan a radiátorokból csapolnak fürdővizet, és a hiányzó mennyiség pótlása többe kerül, mintha ismét megnyitnák a melegvíz-csapot. Az egyszerűség kedvéért tehát elzárták a fűtőtestek csapjait is, tanulják meg a romák, hogy mindenért fizetni kell.

A baj csak az, hogy a korlátozás az egész lakótelepet érinti, vagyis azok is lakolnak, akik mindeddig becsületesen fizették a havi részleteket. Amikor a városrész polgármestere dühösen felhívott ez ügyben, bizony bűnösnek éreztem magamat, mert fehér ember vagyok, egyivású azokkal, akik a városrész valamennyi radiátorát kiiktatták a forgalomból. Gyorsan telefonáltam a városi lakáskezelőségre, hátha azt mondják, hogy az egész egy rossz álom. Vladimír Fecko igazgatóhelyettes azonban „megerősítette a hírt”, hozzátéve, hogy senki sem tudja, meddig tart a korlátozás.

A lakbérhátralékok összege 430 millió korona, további 25 millióval az energiaszolgáltatónak tartoznak a romák. Nemrég arra kérték a lakókat, minden család legalább havi ezer koronát törlesszen tartozásaiból, ám ez csupán csepp a tengerbe, ki lehet számolni, hány évtized múlva rendeződne a helyzet ilyen részletfizetés mellett. A Luníkon a munkaképes lakosság 99 százaléka munkanélküli, a szociális segély összege sokszor kevesebb, mint a havi lakbér, azaz ha akarnának sem tudnának fizetni. És mivel Kassán sem szegényházak, sem pedig hajléktalanszállók nincsenek, talán nem fontos ecsetelni a következményeket.

Az intézkedés jogszerűségének megkérdőjelezéséhez ráadásul nem szükséges jogi végzettség, hiszen jelenleg azok is csizmában és nagykabátban ülnek otthon, akik becsületesen fizetnek a melegért. A városkerület roma polgármestere szintén ok nélkül fagyoskodik, és fogalma sincs, hogyan oldja meg a helyzetet. Megjegyzem, ez nem is az ő dolga, hanem a központi vezetésé, illetve az államé. A forró krumpli dobálásának iskolapéldája ez. És még nincs is itt az igazi tél. A luníki romák több mint egy hete a tűzhelyen melegítik a vizet, újabb adósságokat halmozva fel. Ez bizony a huszonkettes csapdája, hiszen a szolgáltató a pénzét akarja, a munkanélküli romák viszont nem tudnak előteremteni anynyit, amennyivel az illetékesek beérnék, hiszen a legtöbben havi kétezer koronát kapnak. A helyi iskolai étkezde már három évvel ezelőtt megszűnt, mert a szülők nem tudták kifizetni gyermekeik étkezési költségeit. Egyre többen éheznek a lakótelepen. Aki tud megoldást, a vendégem egy üveg pezsgőre.