„Remélem, megmozdul végre az állóvíz”

Királyhelmec. A hatvan éve kettészakított Ung-vidéki községek ügye lassan megoldódni látszik. Az évtizedekig tartó elszigeteltség után nemzetközi segítséggel remélhetőleg hamarosan megnyílik a határátkelő a két falu között. Abban, hogy a világ figyelme Kis- és Nagyszelmenc lakosainak gondjai felé fordult komoly érdemei vannak Gilányi Istvánnak, a Remény kapui nevű emlékmű eszmei szerzőjének.

Mikor és miért döntött úgy, hogy emlékművet állíttat a megosztott falvakban?

Épp tíz éve annak, hogy Kis- és Nagyszelmenc ügyével komolyabban foglalkozom. 1994-ben megismerkedtem Zelei Miklóssal, aki anyagot nyűjtött készülő könyvéhez. Rengeteg emberrel beszélgettünk akkor, és sok szomorú történetet hallottunk a települések kettészakítottságával kapcsolatban. Ezek nagyon megrendítettek, pedig a régi történetek nagy részét ismertem, valamint – nagyszelmenci révén – az ottani embereket is. A kettézárt falu című dokumentumregény 2000-ben jelent meg. A székelykapuk felállításának ötlete pedig akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Sepsiszentgyörgyön jártam. Az ott látott székelykapuk látványa lenyűgözött. Azt gondoltam, hogy egy ilyet mindenképpen el kell hoznunk a szülőfalumba, hisz Nagyszelmenc lakói sokat szenvedtek az elmúlt évtizedekben. Azt, hogy kettévágjuk a kaput, és hogy a két felét a határ két oldalán helyezzük majd el, csak később döntöttük el.

A hivatalos szervek hogyan fogadták ezt a kezdeményezést?

Kezdetben nem nagyon hangoztattuk, hogy Ukrajnában és Szlovákiában székelykapukat szeretnénk fölállítani. A falu akkoriban terveztetett egy emlékművet, egy kettévágott tölgyfát, amelyet – szimbolikusan – a határsorompó előtt, az út két oldalán helyeztek volna el, s azokat szögesdróttal kötötték volna össze. Amikor a szelmenciek hallottak az én tervemről, úgy döntöttek, hogy inkább ezt támogatják. Az emlékmű felállítását segítendő még gyűjtést is szerveztek.

Miért pont 2003. október 18-án leplezték le az emlékművet?

Az idén tavasszal, a falu kettészakításának hatvanadik évfordulója alkalmából akartuk felállítani a kapukat, ám az Európa Tanács képviselőcsoportjának küldötte ragaszkodott az október 18-ai dátumhoz.

Számítottak arra, hogy a kezdeményezésnek nemzetközi visszhangja lesz?

Hogy az egész világ figyelmét sikerül felkeltenünk, arra nem számítottunk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy ezt a nevezetességet sokan eljönnek majd megnézni. A kapuavató ünnepségről szóló tájékoztatást az internetre is feltettük. Erre nagyon sokan reagáltak, főleg Magyarországról, de svéd, dán, portugál és olasz újságírók, tévéstábok is jelentkeztek.

Mit vár az amerikai kongreszszus kezdeményezésétől?

Azt, hogy a kongresszus levelére Dzurinda és Kucsma elnök érdemben válaszol, és számunkra kedvező döntés születik majd. Az állóvíz talán megmozdul, és nem újabb ígéreteket hallunk, hanem megoldódik végre a határátkelők ügye. Az elfogadható megoldás az lenne, ha ezt a határátkelőt a szomszédos községek lakói is vízummentesen használhatnák, mert az idők során sok szelmenci költözött át valamelyik közeli faluba. Az elmúlt hatvan évben sem nekik, sem a szelmencieknek nem nyílt túl sok lehetőségük arra, hogy a határ túloldalán élő családtagjaikat és barátaikat meglátogathassák.