Rekviem a „boldogan rejtegető” Malom-udvarért

Ilyen például a nagy múltú Mária-udvar, légvonalban alig kétszáz méternyire a Maraton tértől és ugyanennyire a Ferencesek templomától.

Pedig ez a hely évszázadokon át igen fontos és megbecsült volt. Itt állott egykoron a Malom-bástya és a 17. századból származó barokk erődítmény, melyből már csak itt maradt meg valamennyi, tehát műemlékvédelmi szempontból igen nagy jelentősége va

A Mária-udvar a város világhírnévre szert tevő nagy írójának, Márai Sándornak is igen kedves volt. A Kassai őrjáratban egyebek mellett ezt írja róla:

„A gyermekkor titkos kertje volt a Mária-udvar, s harminc év, tehát az élet teljes távolságán át lépek most ez élmény varázskörébe, az udvar közepére, megállok egyik platán alatt, nézem a földszinti és emeleti lakásokat, s engedem, hogy megrohanjon a nyugtalan játék emléke. A Mária-udvarban valamikor rokonok laktak, a földszintes lakás homályos ablakai mögött örökké ágyban feküdt Mari néni, aki nemesasszony volt, szőlőt művelt Tokajban, a vendéget házi készítésű ürmössel kínálta, s az előszobában a szekrény tetején birsalmák és ugorkás üvegek sorakoztak – de ez mind nem volt fontos. Az udvar volt fontos, titkos és félelmesen, sejtelmesen vonzó, boldogan rejtegető és ismerős, ez volt a megelevenedett May Károly-föld, a szkipetárok földje, a kaland pampája, a folyó és a platánok között. Ez volt a játszótér és játékbarlang, amelyről nem tudtak odahaza, ez volt az első szökések színhelye életemben, itt kezdődött a játék, itt kezdődött a homo ludens kalandja, s e kaland végső tartalma, a művészet.”

Márai nem említette, de érdemes tudni, hogy 1631-ben a kassai kovácsok ágyútelepét itt építették fel, és 1802-ben Kassa első kőedénygyárát is itt, a Malom-bástya mellett nyitották meg, mely 1836-ban, az olasz származású Piverotti Oszvald gyárigazgatósága alatt szűnt meg. A gyár művészettörténeti jelentőségű edényeinek példányaiból a kassai Rákóczi Múzeumban többet is megőriztek, s nyilván még ma is van belőlük az utódintézmény, a Kelet-szlovákiai Múzeum raktáraiban. 1861-ben a ház tulajdonosa Wojnárovics József kassai orvos lett, akinek a feleségétől kapta az udvar a máig fennmaradt elnevezését.

Természetesen az 1989-es rendszerváltást követő időszakban Kassa önkormányzata szerette volna megmenteni a Mária-udvart az utókor számára. Több elképzelésük is volt, itt akarták megnyitni az új városi színházat. Az épületegyüttes felújítására nem is kis pénzt fordítottak, de egy váratlan tűzeset mindent tönkretett. Mivel más beruházások miatt a város közben eladósodott, mindmáig nem jutott pénz arra, hogy ezzel az ingatlannal valami érdemlegeset kezdjenek. A régi falakat benőtte a bozót, a pléhkerítés belső oldalát – talán nemcsak az itt meghúzódó hajléktalanok, hanem mások is – alkalmi vécének használják. Talán egy-két fa van még abból, amit utolsó ittjártakor Márai látott. Tavaly a 7854 négyzetméternyi ingatlant árverésre bocsátotta a város. 11 millió korona volt a kikiáltási ár, de nem vette meg senki. A beruházókat nyilván visszatartja, hogy az építkezésnél a műemlékvédelmi rendelkezéseket figyelembe kell venniük. Mindezek ellenére a magisztrátus újabb szakértői felértékelést készíttetett az ingatlanról, s most, hogy tovább romlott az állaga, az értékét mégis 20 millió koronában határozták meg. Az újabb árverés októberben lesz. Tény, hogy ez a telek Kassa igen előkelő részén található, de kevés az esély rá, hogy ennyiért elkel. A mostani állapotokhoz képest az is előrelépés lenne, ha a kertet – akár szimbolikus áron – bérbe adnák valakinek. Akár golfpálya, vagy csak egyszerűen egy szép park is lehetne itt. Peter Murko, Kassa főépítésze elmondta, hozzájuk egyelőre a Mária-udvar hasznosítására vonatkozóan semmilyen kérelem, semmilyen javaslat nem érkezett.