Rangos díjra jelölték a dunaszerdahelyi kórház igazgatóhelyettesét

Földes Henrietta szakmai pályafutását a kilencvenes évek elején kezdte Kölnben, Németországban, ahol tizenöt évet dolgozott az Eduardus Klinikán. Immár tizenhat éve a dunaszerdahelyi kórház alkalmazottja, 2015-től ápolási igazgatóhelyettes munkakörben. Évente országos Ápolási Napokat és szakmai konferenciát szervez, intenzív kapcsolatot ápol a dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskolával, szakmai gyakorlatokat szervez ápolóknak és medikusoknak. Azt vallja, ezt a hivatást csak jókora empátiával lehet végezni. Van összehasonlítási alapja a német és a szlovák egészségügyi rendszerről. Azt mondja, Németországban már harminc éve is jelentős nővérhiánnyal küzdöttek. „Az én munkalehetőségem is abból fakadt, hogy a német egészségügyben már harminc éve sem volt elégséges az egészségügyi nővérek és ápolók száma, ezért itt toborozták az ápoló személyzetet. Ott se jutott minden páciensre nővér. Én az elejétől kezdve mindvégig a kölni Eduardus Klinika belgyógyászati osztályán dolgoztam, mint éjszakás főnővér. A kórházban a kollégáim között volt aki Lengyelországból, Horvátországból, de akár Indiából és a Fülöp-szigetekről érkezett. Általánosságban elmondható, egyre inkább csökken az érdeklődés a szakma iránt. Nálunk olyan tíz éve érzékelhető a nővér- és a szakorvos hiány” – kezdte a beszélgetést.

Merre halad a egészségügyi szakképzés Szlovákiában?

Diplomamunkájában a németországi, az ausztriai, a magyarországi és a szlovákiai nővér szakképzést hasonlította össze. 

„Látom és tapasztalom, hogy nem jó felé indult el a szlovákiai nővér szakképzés. Változásra lesz szükség. Négy év középiskolai képzés és érettségi után asszisztensi munkakörben dolgozhatnak a végzősök. Az ápoló a beteg ágya körül tevékenykedhet, de nem köthet be infúziót, nem vezethet kórlapot. Ezáltal a munka java része a szakképzett nővérre hárul. Ahhoz, hogy teljeskörű szakképzett nővérként dolgozhassanak egyetemre kell menniük és diplomát kell szerezniük. Az általam ismert országokban ez nem így van. Úgy gondolom, a mesterképzést annak kellene választani, aki később az irányításban szeretne dolgozni. Nem látom értelmét és szükségét a mesterfokú diploma megszerzésének olyan pozíciókon, ahol elég lenne egy színvonalas, alapos és biztos alapképzés. Németországban annak idején, csak az ápolási igazgatóhelyettesnek volt egyetemi végzettsége” 

– emelte ki Földes Henrietta. Kölnben azt tapasztalta, hogy oktatókórházak működtek, saját egészségügyi szakközépiskolával. Az oktatás sokkal inkább a gyakorlati képzésre összpontosult. A szakoktatás a kórház falain belül történt, nem kellett másik kórházba menni szakmai gyakorlatra. „Ez nagyon jól, gördülékenyen működött. A szakképzett nővéri végzettség három éves, a képzés egyenesen az adott kórházban történt, a tanulók mentorai a nővérek voltak. A diákok kis csoportokba osztva figyelték meg a munkafolyamatot az adott osztályon. Nekem ez a metódus nagyon tetszett. Tegyük hozzá, már tizenhat éve eljöttem onnan, valószínűleg, ott is történt változás.” Megemlítette továbbá a kulturális különbséget és egymás megbecsülését. „Ha egyik nap letettem egy fájdalomcsillapító krémet a beteg ágyához, tudtam, hogy másnap az a krém ott lesz. Németországban minden kórterem úgy volt felszerelve, hogy minden betegágynál volt egy szekrényke, amelyben a szükséges eszközök, pelenkák voltak. Ehhez bárkinek hozzáférése volt, mégsem hiányzott belőle soha semmi. Szlovákiában sajnos nem ez a jellemző. Nekünk azt a mentalitást még tanulni kell, hogy megbecsüljük a közintézmények felszerelését. A járóbeteg-szakellátás intézményeiben napi szinten szembesülünk azzal, hogy eltűnik a toalettpapír, a dezinfekciós szerek a nyilvános WC-ből.”

A jó projekteknek köszönhetően jön az utánpótlás

A dunaszerdahelyi kórház kis kórháznak számít a környéken, az ápolási igazgatóhelyetteshez közel 350 alkalmazott tartozik, szakképzett nővérek, asszisztensek és ápolók. Az alkalmazottak között a hangulat családias, személyes. Az igazgatóhelyettes fontosnak tartja az ápolók és a betegek közötti bizalom kiépítését, amely a gyógyulást és a jó eredményt garantálja. Próbálja a Kölnben jól bevált praktikákat átadni, kisebb-nagyobb sikerrel. A jó, érthető és nyílt kommunikáció is olyan faktor, amely segíthet a gyógyulás elérésében. „Mindig is szerettem csapatban dolgozni, az irányítás nem állt tőlem távol. A munkakörömben arra törekszem, hogy megoldjuk a fennálló problémákat, havi szinten értekezek a főnővérekkel, tudok a problémákról. 2016 óta folyamatosan dolgozom azon, hogy legyen utánpótlás, ezért gondoltam ki a »Nyári Iskola« projektet, amely az asszisztenseknek szól. A nyári hónapokban nyolc – nyolc diák jön szakmai gyakorlatra. Beérett a gyümölcse a projektnek, közülük most nyolc végzőst veszünk fel a kórházhoz. Mind a nyolc továbbképzésre megy, mellette nálunk dolgoznak. Ilyen formában már tíz egészségügyi alkalmazottat kineveltem. Nekünk muszáj saját magunknak kinevelni az utánpótlást, mert nagy a verseny és vonzóbb a nagyváros. Ide az jön dolgozni, aki lokálpatrióta és tud magyarul.” Hetedik éve rendezi meg csapatával az Ápolási Napokat, amely az egészségügyi nővérek, szülésznők, laboránsok és ápolók szakmai konferenciája. Egyre színvonalasabb a rendezvény, egyre több előadót sikerül megszólítani. Közép- és Kelet-Szlovákiából is érkeznek a konferenciára. A „Denevér” projektet három éve kezdték el a kórházban, ez a medikusoknak szóló projekt, szintén a nyári hónapokra érvényes. Olyankor a medikusok a sürgősségi ellátásban dolgoznak, éjszaka. Segítik az orvosokat, különböző eseteket látnak el, tapasztalatot szereznek. „Akik három éve részt vettek a »Denevér« projektben, idén végeznek a Comenius Egyetem Orvostudományi Karán. Közülük húszan jönnek most a dunaszerdahelyi kórházba dolgozni, nem mellesleg mindegyik beszél magyarul. Nagyon jelentős dolog, hogy ezt sikerült elérni. Jó visszajelzés, örülünk neki” – zárta Földes Henrietta.

Az Új Szó kiadója, a DUEL - PRESS, s.r.o a Penta tulajdona