„Rajtunk múlik, miként élünk a szabadságunkkal”

Magyar pedagógusként a kommunizmusban fokozottan érzékeltem, hogyan próbálnak akadályozni a munkámban, úgyhogy bármekkora árat kellett – és még kell is – fizetni a társadalmi változásokért, a múlt rendszer időszakát nem nem sírom vissza.

Ám az is biztos, hogy ez a rendszer másként alakult, mint ahogy tizenöt esztendővel ezelőtt, az akkori eufórikus hangulatban elképzeltük. Hatalmasak a lehetőségek az utazás és a tanulás terén, de ezekkel inkább már csak a fiatalok tudnak élni, míg a gazdasági megszorítások és átalakítások terhét valamenynyiünknek nyögnie kell. Mégis az zavar a legjobban, hogy azok az értékek, amelyekhez nemzedékeken át ragaszkodtunk, szinte teljesen elvesztek. Minden a pénz irányában mozdult el, és az etikátlanság, az erkölcstelenség az élet minden területén megnyilvánul. Ebben hatalmas a közszereplők és főleg a politikusok felelőssége, mert ők sokat tehetnének azért, hogy a valódi értékeknek, az adott szónak hitele legyen. Sajnos, nem ezt látjuk. Inkább azt kell tapasztalnunk nap mint nap, hogy gátlástalanul visszaélnek a hatalommal ,és ennek a közhangulat, a társadalmi változások tekintetében is érezhetőek a negatív következményei.

Mégis, mindennek ellenére azt mondanám: az elmúlt másfél évtized mérlege pozitív. Hiszen ha csak a saját pályám alakulását veszem figyelembe: az előző rendszerben azért nem lehettem a tanszéken még oktató sem, mert nem voltam tagja a kommunista pártnak. Összehasonlíthatatlanul nagyobbak a lehetőségeink ami a szakmai továbbképzést, kutatásokat, külföldi konferenciákon való részvételt illeti, persze, alapfeltétel a nyelvismeret, és e téren a középgeneráció ismét csak hátrányban van. Tanszékünk például most építi ki a Comenius program keretében az együttműködést az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar tanszékével és egy romániai magyar tanszékkel. Ez tizenöt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

Ma valóban csak rajtunk múlik, miként élünk a szabadságunkkal, mennyit tudunk a magunkévá tenni a világ értékeiből, és mennyire hagyjuk, hogy elcsábítson az igénytelen szórakozás és a talmi csillogás. Erősnek, céltudatosnak és szorgalmasnak kell lenni, sokkal inkább, mint abban a régi rendszerben, ahol az állam mindenről gondoskodott. A mai fiatalokon érezni is, hogy ők már ennek az új világnak a gyermekei. (vm)