Pozsony újra műkorcsolya-világversenyt rendezne

Hogyan kerül egy gútai magyar srác a Szlovák Műkorcsolya-szövetségbe?

A 2011-es hoki-vb előtt jelentkeztem önkéntesnek. Mivel a hoki és a műkorcsolya egy stadionon osztozik, a vb ideje alatt megismerkedtem a Slovan műkorcsolyaklub elnökével, neki köszönhetően kerültem a sportághoz. Eleinte önkéntesként segédkeztem a versenyek szervezésénél, miközben teljesen más foglalkozásom volt, ügyfélszolgálaton dolgoztam, majd egy cég számlázási osztályát vezettem. A szövetségnél két és fél éve dolgozom.

Főtitkárként mi pontosan a feladata?

Mint a legtöbb irodai munkánál, itt is a papírmunka teszi ki a feladatok nagy részét. De kommunikálok a nemzetközi szövetséggel és a környező országok szövetségeivel is, és persze a versenyek szervezésénél az én felelősségem, hogy a versenyzőknek minden be legyen biztosítva, nekik csak a versenyzésre kelljen koncentrálniuk. Mindig is aktakukac voltam, imádok papírokkal dolgozni, de nagyon szeretek versenyeket is szervezni.

Van korcsolyázómúltja?

Mindig szerettem a műkorcsolyát, de Gútán és a környékén az én gyerekkoromban még nem nagyon volt lehetőség ilyesmire. Érsekújvárban nem volt műkorcsolya-szakosztály, Komáromban pedig nincs is stadion, csak egy jégpálya. Úgyhogy csak a tévében figyeltem a versenyeket, nagy rajongó voltam.

A sportági szövetségekben általában egykori sportolók szoktak tevékenykedni. Hogyan fogadták, hogy önnek nincs versenyzői tapasztalata?

Nyilván vannak, akiknek nem mindig tetszik, hogy olyasvalaki van ott, aki nem ért tökéletesen a műkorcsolyához. Bevallom, még most is tanulom felismerni az ugrásokat. Nem vagyok szakember, de nekem nem is ez a feladatom. Nem a bírói panelben ülök, nem is a technikai panelben, az én adminisztratív teendőimhez nem kell rendelkezni korcsolyázómúlttal. Az elnök posztja sokkal reprezentatívabb, ott fontosabb a versenyzői múlt, de főtitkárként az a lényeg, hogy profin végezzem a munkámat. Én pedig maximalista vagyok, úgyhogy igyekszem mindig mindent a lehető legjobban megcsinálni.

Az Eb-n konkrétan mi mindenre kell figyelnie? Ott van az edzéseken, a sorsolásokon, a szlovák versenyzők futása alatt a palánk mellett…

Jó, ha a csapatvezető mindenhol ott van. Az edző arra figyel, mit csinál a versenyző a jégen, nekem pedig készenlétben kell lennem, ha bármit el kell neki intézni, korcsolyajavítás, kosztümjavítás, fodrász… Én vagyok az a személy, aki a szervezőbizottság és a versenyzők között tartja a kapcsolatot. Itt Minszkben szerencsére semmi komoly problémát nem kellett megoldanom, nem volt gond az utazással és a szállással sem.

Mikor lehet Szlovákiában ismét nagy felnőtt világverseny? A 2016-os Eb nagyon sikeres volt, nemzetközi szinten is csak dicsérték.

Tavaly megpályáztuk a 2021-es világbajnokság rendezési jogát, de az sajnos nem jött össze. Viszont tervezzük, hogy ismét beadjuk a kérvényt, és megpályázzuk a 2022-es Eb-t és vb-t is. A kettő közül valamelyiket csak megkapjuk. Mindenképpen szeretnénk ismét nagy versenyt szervezni Pozsonyban, mert minden nemzetközi versenyünk kiváló visszhangokat kap. A tavalyi Junior Grand Prix is sikeres volt, a következő szezonban is szeretnénk JGP-t rendezni, de azt valószínűleg Kassára visszük.

Bár említette, hogy nem szakember, de a szövetség alkalmazottjaként mégis belelát a dolgokba. Milyennek látja a műkorcsolya helyzetét Szlovákiában?

Az a gond, hogy nálunk még mindig a hokit nyomják a stadionokban, nehéz összeegyeztetni az edzésidőt, a műkorcsolya néha háttérbe szorulhat. Keressük a kompromisszumokat. Kis szövetségként más esélyünk nincs, csak a megegyezés.

Amióta a szövetségnél dolgozik, változtak az érzései a műkorcsolya iránt?

Igen, még jobban szeretem! Örülök neki, hogy olyan emberekkel is kapcsolatba, sőt, jó kapcsolatba kerülhettem, akiket kiskoromban csak a tévében csodáltam, elég csak Sebestyén Júliát vagy Engi Klárit említenem. S persze az elnökünket, Jožko Beständiget is ki kell emelnem, a Salt Lake City-i olimpián őt is a tévében néztem. Amikor megismerkedtünk, még nem volt elnök, ugyanabban az évben kerültünk a szövetséghez. Jó érzés, hogy ilyen nagyszerű emberekkel dolgozhatom együtt.