Piaci nyelvóra sajtmártással

Semmihez sem fogható, meghitt hangulata van az érsekújvári öreg piacnak pénteken, ám aki szombat reggel lépdel a friss zöldséget kínáló pirospozsgás kofák, az édes nedűt áruló méhészek, a virágpalántáikat locsolgató kiskertészek között, az egyenesen úgy érezheti, megállt az idő a piactér felett. A nyüzsgő tömeg felhőjéből pedig itt is, ott is feltörnek a jó kis magyar élcelődések és alkudozások. Mi tagadás, ezen a helyen azok a magyar pásztorok is jól érzik magukat, akik rendre megjelennek kis furgonjaikkal a piac mellett. Juh-, tehén- és kecskesajtot árulnak, amelyeknek már a látványától is összefut a korgó gyomorral érkező piacozók szájában a nyál. „A gomolya az egészséges állattól tisztán nyert tőgymeleg tejből készül. Ám ha az esti fejést a reggelivel együtt, vagy a másnapi tejjel együtt oltják, amikor savanyúbb, akkor vigyázni kell arra, hogy a gomolya ne legyen morzsás és szívós” – magyarázza ízes magyarsággal a pásztor, és a vevők csodálattal hallgatják.

Sajtimádók az újváriak, a kis furgon előtt már vagy félszázan tolonganak, amikor valaki beszól szlovákul. „Menjünk innen, de azonnal, én nem eszek magyar sajtot. Eszem ágában sincs beszélni az árussal, soha többé nem szólalok meg magyarul!” – gördülnek elő a huszonéves nő szájából az igen bántó hangsúllyal odavetett mondatok. Anyja csitítgatja szelíden magyarul, miközben a pásztort és a körbeállókat megpróbálja biztosítani arról, hogy márpedig ő vesz a sajtból. A lány ezalatt magyarázni kezdi a körülötte állóknak – továbbra is kizárólag szlovákul –, hogy neki két diplomája van, mégsem vették fel az egyik állami hivatal érsekújvári fiókjába. A panaszos szerint csakis azért, mert nem beszéli jól a magyart, és sosem tanulta a helyesírást. „Édesanyám magyar, de én szlovák iskolába jártam. Sikeresen befejeztem az egyetemet, ki gondolta volna, hogy itt, Szlovákiában nem tudok majd elhelyezkedni?! Odahaza eddig beszéltem magyarul is, de a hivatalnokoknak a konyhanyelv nem volt elegendő!” – zúdította minden keservét a sajtért sorakozók és a zsíros kalapuk mögé bújó magyar pásztorok nyakába a nő.

Az anya közben kifizette a három gomolyát, és elnézésképpen fél kilót kért a juhtúróból, meg az újhagymás körözöttből is. Azt nem lehet tudni, vajon a lánya evett-e odahaza a sajtokból, és a kellemetlen tapasztalatok után megszólal-e még valaha is magyarul. A sajtimádók közül azért páran békülékenyen leszögezték: lám-lám, mégsem árt, ha valaki jól beszéli a magyart…