Padlóra küldik a szlovákiai tenyésztőket

Kelepcében a szlovákiai sertéstenyésztésSomogyi Tibor illusztrációs felvételeEgy másik, szlovák nyelvű lapban így vélekedett: „Örömömre szolgál, hogy az átlagos felvásárlási árak 38 és 42 korona között állapodtak meg, mivel ez az EU-s ár, és a kialakult helyzet kellő nyomást gyakorol farmerjeinkre annak érdekében, hogy jobb tenyésztői eredményeket érjenek el.”

A vágósertések élősúlyban történő felvásárlási ára 2003. március 10-re 32 koronára zuhant, az Állattenyésztési Kutatóintézet ugyanaznapi kimutatása szerint Szlovákiában 1 kg sertéshús előállítási ára minimum 42 korona. Azt ne firtassuk, hogy ugyanezen kutatóintézet három hónappal ezelőtti tanulmánya még 48 koronát állapít meg, nyilván a megemelkedett energiaárak, valamint a VÚL-tápszer mázsánkénti 40 koronás drágulása okozta a tenyésztői ár csökkenését.

MINISZTÉRIUMI ELLENTMONDÁSOK

Érdekes módon a mezőgazdasági miniszter megállapításait végképp nem támasztja alá Ján Vajšnak, a mezőgazdasági minisztérium állattenyésztési részlege igazgatójának a 2003. január 22-én közzétett A sertéstenyésztés 2002 évi fejlődése és a vágósertés-kereskedelem jelenlegi állapota című dolgozata, melyet kivonatosan közlésre érdemesnek tartok. „2002 október vége óta pangás tapasztalható a sertéskereskedelemben, ami a vágósertések felvásárlási árának csökkenéséhez vezetett, mely állapot jelenleg is érvényes. Az okok elemzése az alábbiakra utal:

1/ 2002-ben az előző évhez képest 90 686 darabbal megemelkedett a hízósertések és 4752-vel az anyadisznók egyedszáma, s 1,1 malaccal emelkedett az egy anyától leválasztott malacok száma is.

2/ A hazai tenyésztés hatásfokának megemelkedése idején emelkedett a sertéshús külföldről való behozatala a 2001-es 14 128 tonnáról 17 782 tonnára, ami plusz 3654 tonna sertéshús behozatalát jelenti.

3/ A túlkínálat miatt leállt a hazai sertéshús-felvásárlás, ami automatikusan magával hozta a vágósertések súlygyarapodását, 2002 november végére 107,59 kg-ra, ez jelenleg átlagosan már 122 kg-ra nőtt, ami annyit jelent, hogy a SEUROP-rendszer osztályba sorolása alapján alacsonyabb árkategóriába helyezi a túlsúlyos sertéseket. (16,50 Sk/kg – a szerz. megj.)

4/ A 2003 első negyedévét előrejelző jelentések alapján a hazai tenyésztők mintegy 5-6 ezer tonna vágósertés-felesleggel rendelkeznek.

Szükséges intézkedések:

– az állam részéről: a piaci rend érvényesítése a sertéshús terén

– a tenyésztők és önkormányzatok részéről: keresni a befektetések csökkentésének lehetőségét, valamint a konkurenciakészség szintjének emelését a sertéshús előállítása terén.”

A HAZAI TERMELŐK ELLEHETETLENĺTÉSE

– A csallóközi embereknek a háztáji és nagybani sertéstenyésztés ugyanazt jelenti, mint a mátyusföldieknek a zöldségtermesztés, tehát jövedelemkiegészítést és megélhetést. A mezőgazdasági minisztérium ez irányú tevékenysége és a vele párhuzamosan működő kereskedelmi lobbi egyértelműen arra irányul, hogy a hazai termelőket ellehetetlenítse. – Ezek Tarcsi Imre sertéstenyésztő szavai, aki a későbbiekben kifejtette, jelenleg 700 sertést tenyészt és saját tapasztalata alapján kijelentheti, Szlovákiában a mostani körülmények mellett 40 korona alatt nem lehet egy kilogramm sertéshúst előállítani, mely tenyésztési költséget az állattenyésztési kutatóintézet korábban 47, majd pedig 42 koronában állapított meg. Ehhez képest március 10-én a hízósertések kilogrammonkénti felvásárlási ára 32 és 15 korona között mozgott a vágósertés súlyának függvényében, ami a valóságban annyit jelent, hogy egy kilogramm sertéshús előállítási és felvásárlási ára között minimum 10 korona különbség van a tenyésztő terhére. A mezőgazdasági minisztérium tétlen, holott mind a termelők, mind a feldolgozók ugyanannak az ágazatnak a résztvevői, sőt a vágóhidak állami támogatást kapnak arra, hogy felkészülhessenek az EU-s viszonyokra, majd pedig holland, dán, cseh s újabban lengyel sertéseket dolgoznak fel, lehetetlen helyzetbe hozva a hazai tenyésztőket, ami annyit jelent, hogy jelentős gazdasági érdekek húzódnak meg valahol a háttérben, s ebben az esetben a minisztériumnak meg kellene szólalnia, védenie a saját termelőit. Joga és kötelessége lenne megállapítani a minimális felvásárlási árakat, ami nem szabadna, hogy kevesebb legyen, mint a meghatározott előállítási ár, másrészt pedig, még ha kötik is különböző nemzetközi szerződések, hazai túlkínálat esetén alapvetően csökkenteni kellene a behozatalt. A piacnak ugyanis – amit a miniszter úr előszeretettel emleget – meg vannak a periodikusan ismétlődő játékszabályai, amelyek az elmúlt év őszéig működtek is. A tenyésztő pontosan tudta a felvásárlási árak hullámzását, amelynek lényege az, hogy tavasszal lemennek az árak, ősszel feljebb, s valamilyen szinten kiegészítik egymást, most viszont egy immáron fél éve tartó folyamatos árzuhanásnak vagyunk a szenvedő alanyai, s érdekes módon a hentesüzletekben a hús ára azóta sem csökkent ilyen látványosan. A mostanra kialakult, vagy kialakított tarthatatlan helyzet megoldását Tarcsi Imre abban látja, hogy a mezőgazdasági minisztériumoknak meg kellene tiltani az olcsó, csencselt, lejárt szavatosságú ki- és befagyasztott húsok behozatalát. Kérdésemre, hogy mi okozta ezt a kedvezőtlen változást, Tarcsi Imre úgy vélekedett, az USA kiszorította a távol-keleti országok piacairól a németeket, a dánokat és a hollandokat, s a náluk felhalmozódott óriási mennyiségű sertéshúst most a cseh kereskedőkön keresztül a közép-kelet-európai országokra zúdítják rá.

VÁRAKOZÓ NÉMETEK, DÁNOK ÉS HOLLANDOK

Bartalos István, korábban kamionsofőr, a rendszerváltozás óta foglalkozik nagybani sertéstenyésztéssel jelenleg 1200 állatot tart. Elmondta, minden pénzét a tanyájába és az állatokba ölte, s most oda jutott, hogy ebbe fullad bele. Ami eszköz a tanyán található, s amire az állattartáshoz szüksége van, a korlátoktól kezdve egészen az önetetőkig, mind a két keze munkája által jött létre. Előző munkája kapcsán megjárta mind Nyugat-Európát, mind a Közel-Keletet, ezért számára semmi újdonságot nem jelentene az unióhoz való csatlakozás, ha a csatlakozást szorgalmazók igazat mondanának a csatlakozás várható következményeiről, az ő esetében tételesen a sertéstartásról. Úgy vélekedik, a jelenlegi felvásárlási árakat művileg képezték ki és tartják szinten azért, hogy padlóra küldjék a szlovákiai termelőket és tenyésztőket, a jelenlegi schengeni határ túloldalán pedig ott várakoznak a német, a dán és a holland befektetők, hogy kisöpörjék Szlovákiából a hazaiakat. Példaként a már működő DAN-Agrar-Slovakia nevű céget említi, amely dán királysági garanciára kapja a hiteleket és várakozás nélkül jutott négyezer hektár olyan állami földhöz, amelyre a környékbeli gazdák már évek óta várnak. Elmondta, az állami támogatást igénylő kérvényét minden évben időben benyújtotta, de az elosztásra mindig későn érkezett, működésének 13 esztendeje alatt egyetlen fillért sem kapott. A mostani felvásárlási árak okozta helyzetet úgy látja, már nem lesz képes kivédeni. Azt forgatja fejében, hogy felszámolja vállalkozását, elbocsátja az alkalmazottakat és mást próbál. Bartalos István úgy véli, a mezőgazdasági minisztérium által a húskivitel támogatására meghirdetett 60 millió korona útja már most látható, az a tíz-tizenkét bennfentes, aki mostanáig behozta Szlovákiába a húst, megszerzi a támogatást, ráállnak a kivitelre, majd amikor itt elcsitulnak a dolgok, szépen visszaszállítják és keresnek rajta egy kisaprót, mi pedig nézhetjük az eget.

NINCS MÁR HOVA HÁTRÁLNI

Tarcsi Pál a rockzenészből lett sertéstenyésztő életformát váltott, a disznóólak tetejére épített családi házat és kiköltözött családjával a tanyára. Olyan csúcstechnológiákat alkalmaz, hogy az esztétikusan rendezett tanyán nem érezhető a disznóólak jellegzetesen erős szaga, irodája igényesen berendezett, számítógépei pillanatra kész adatokkal szolgálnak. Mindenét a szakmára áldozta, de úgy vélekedik, olyan alagútba került, aminek a végét valaki befalazta. Aznapi adatai szerint 1 kg sertéshús előállítása 44,51 koronába került, ami a felvásárlási ár ismeretében kilónként 12,51 korona ráfizetést jelent. Mivel nem lát esélyt arra, hogy a hízókon belátható időn belül túladjon, felhíznak darabonként 122 kg fölé, alacsonyabb osztályba kerülnek, s ez a veszteség a duplájára emelkedik. Ami a reszorton belül most történik az nem más, mint a tenyésztők megzsarolása, különösen az olyanoké, akik hitelt vettek fel gazdaságuk beindítására. Mint elmondta, hamarjában még felszámolni sem tudja vállalkozását, mert a jelenlegi árfekvés mellett legfeljebb egy német, vagy dán cég lenne képes megvásárolni, „de hát mindent adjunk el magunk alól? Úgyis ez lesz a sorsunk, mert akik dönthetnek róla, úgy döntöttek, hogy ez legyen, mert nekik ez jelenti a hasznot.”

A történetnek itt koránt sincs vége, sőt az a valószínűbb, hogy a napokban kezdődik. A Csallóközben uralkodó állapotok ugyanis jellemzőek az egész ország területére, s már hallani olyan hangokat, hogy saját érdekeik megvédése érdekében a tenyésztők szervezkednek, mert nincs már hova hátrálniuk.