Öt éves a Rozsnyói Városi Televízió magyar adása

„Gyerekkoromban mindig színpadon mozogtam. A közönséggel kontaktust kellett teremteni, oda kellett figyelni arra, hogyan reagálnak. Ennél a szakmánál sem elég csak a gondolat, jelen kell lenni a hangoddal és az arcoddal is. Számomra ez volt az óriási kihívás, hogy így együtt mennyire tudok vele megbirkózni. Amikor öt év után visszanézem azokat az adásokat, amelyeket akkoriban készítettem, látom, hogy magukon viselik az összes gyermekbetegséget, amit csak az ember el tud képzelni ebben a műfajban. Az áttörést az a lehetőség adta meg a számomra, amikor nyithattam más televíziók felé, a Szlovák Televízió magyar adása, a Magyar Televízió vagy akár a Duna Televízió határon túli műsorai felé. És ez volt számomra a következő igazi nagy kihívás, hisz tulajdonképpen már profi szakmai feltételeknek kellett megfelelni, mert országos sugárzású médiákba dolgozhattam be. Rengeteget tanultam tőlük. A műsorokat, amelyeket kértek tőlem, analizáltuk szöveg és kép szempontjából.” Palcsó Zsóka nevével most már heti rendszerességgel lehet találkozni a magyar televíziók határon túli műsoraiban. Dolgozik a Duna Televízió Régiók műsorában, a Palackpostában, a Magyar Televíziónak, de látható a Héthatárban, a Kárpáti krónikában vagy a Határátkelőben is. „A tanítás mellett felvállaltam másfajta munkákat is. Öt évvel ezelőtt jött egy lehetőség, hogy a televízióban lehet dolgozni. Nem sokat gondolkodtam. Amikor eldöntöttem, hogy megpróbálom, az motoszkált bennem, hogy önálló műsort készítsek, saját gondolatokkal. A néző hallja a hangomat, lát a képernyőn, én pedig továbbítom a gondolataimat felé. Vagy átkapcsolja az adást, vagy megmarad mellette. Akik öt évvel ezelőtt kíváncsiságból nézni kezdték a magyar adást a szlovák után, megmaradtak mellette.”

A kialakult feltételek

„Amikor a magyar adás elindult, még S-VHS technikával dolgoztunk. Azóta már sokat változtak a műszaki feltételek, és két éve a rozsnyói stúdió is digitális technikára tért át. Eleinte csak szlovák operatőrökkel dolgoztam. Később jött egy olyan operatőr a stúdióba, aki értett magyarul. Ez óriási előrelépés volt, hisz tudnia kellett, hogy mit vág, és nem kellett mellette lennem, mint az indulásnál. Hogy két éve digitális technikával dolgozunk, szintén nagy előrelépés.”

Az adás összetétele

„Rozsnyó lakosainak közel 30 százaléka magyar, két magyar iskola és most már magyar óvoda is van, vannak magyar intézmények és szervezetek. Igyekszem valamennyi szervezettel jó kapcsolatot fenntartani. Elsődleges célom volt, hogy ezeknek az intézményeknek és szervezeteknek a tevékenységéről hírt adjak. Természetesen fontos volt, hogy közéleti vagy akár publicisztikai témák is szerepeljenek a műsorban. Például a képviselő-testület üléséről, amely teljesen szlovák nyelvű, igyekszem rövid összefoglalót adni, vagy kidolgozni egy-egy témát. Fájlalom, hogy a Rozsnyón kívüli események bemutatására nincs anyagi keret. Városon kívülre akkor járunk forgatni, ha olyan hírértékű rendezvény folyik, amelyet a magyarországi televíziósok elfogadnak.”

Öt év távlatából

„Ajándék az élettől, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret. Én nagyon szeretem ezt a munkát. Valóban nem veszem észre az idő múlását, amikor leülök a vágópult elé, vagy írom a szöveget. Amikor a pedagógiából áttértem erre a szakmára, attól féltem, nem lesznek sikerélményeim. Hisz az iskolában minden nap meghozta a maga kis sikerét. De szerencsére elég sok visszajelzés érkezik hozzám. Néha bosszankodom amiatt, hogy szlovák feliratokkal kell ellátni az anyagokat, de amikor szlovák emberek szólítanak meg, mert nézik a műsort, ez valahol ellensúlyozza azt, hogy még este tízkor is ott ülök a feliratozó gép előtt. Ez a munka óriási ajándék azért is, mert az embernek van áttekintése a történtekről, és összefüggéseiben láthatja azokat. Jobban belelátok öt év periódusából, hogy mi épült le, mi volt öt évvel ezelőtt még természetes. A magyar szervezetek munkájában az ötéves periódus alatt egyfajta leépülést tapasztalok, mivel ha csak az elmúlt fél évet nézzük is, anyagi okok miatt a szervezetek nagyon nehezen tudták megvalósítani rendezvényeiket. Korábban sokkal több mozgás volt, sokkal jobban tudtak egymásról az emberek. Úgy érzem, a pénztelenség miatt nem szerencsés irányba tendálódnak a dolgok.”

A nyelv fogságában

Rozsnyón, az idő múlásával egyre nehezebb a különféle témákhoz olyan riportalanyokat találni, akik magyarul elfogadhatóan beszélnek, és egyben hajlandók a kamerák előtt nyilatkozni. „Témája válogatja. A közéleti témákban, ha kisebbségi vagy politikai kérdésről van szó, mindig találok riportalanyokat. Ha gazdasági témákat dolgozok fel, ebben a régióban már nem találok magyarul jól beszélő szakembereket. Az idő múlásával a helyzet egyre rosszabb lesz.”

A kilátások

Kezdetben kéthetente, 20 percben sugárzott a magyar adás, majd ezelőtt két évvel volt egy időszak, hogy heti adásidőben követhettük a rozsnyói eseményeket a képernyőn, és volt egy egyórás magazin is. Ez az aranykor azonban csak egy évig tartott. Attól kezdve egyre csökkent az adásidő, és ismét áttértek a kétheti sugárzásra. Az elmúlt öt év alatt három igazgatója volt a városi televíziónak. Általában az egyre apadó anyagi forrás miatt cserélődnek, amely azonban rányomja bélyegét az alkotó munkára is, hisz mindenki más elképzelésekkel érkezik a posztra. „A baj ott kezdődik, hogy egyik városi bizottságban sem ügyelnek arra, hogy a szakma képviselve legyen. Politikai pártok döntenek arról, kik és hányan lesznek a különféle posztokon. Nyáron, a képviselő-testületi ülés eldöntötte, megoldja a város médiapolitikáját. De szakmai konzultációt nem folytattak az illetékesekkel. Kiírtak egy olyan pályázatot, amely arra irányult, hogy egy szervezet koordinálja a városi televízió, az újság, az internetes újság és a városi hangszóró munkáját. Természetesen a két beérkezett pályázat már az első körben elvérzett. Szeptembertől a városi televízió felügyelő tanácsa változott. A tévé költségvetése pedig napirendi pontként szerepel a városi költségvetés módosításánál. A kérdés az, hogy lehet-e, kell-e változtatni, vagy az önállóság volna a továbblépés? Egy ilyen médiapályázat kiírása elgondolkodtatja az embert, mennyire veszik komolyan a szakmai részét, vagy csak a számok függvénye az egész.”