Összefogással a zeherjei templom megmentéséért

A múlt

Vályi András Magyar Országnak Leírása című könyve így mutatja be a gömöri kistelepülést: „Zeherje Zahorovcze. Magyar falu Kis Hont Várm. földes Urai B. Lusinszky, és több Urak, lakosai reformátusok, fekszik Rima Szombatnak szomszédságában, és annak filiája, hegyes helyen, a’ hol régenten Bakos Familiának kastéllya vala, határos Perjessel, és A. Pokoraggal is; határja 3 nyomásbéli, búzát, zabot, és rozsot bőven terem, réttye kevés, erdeje kitsiny, szőleje gyenge bort terem, mindenféle gyümöltsökkel bővelkedik, piatza Rima-Szombatban; lakosai fuharozással is keresnek pénzt; nagy szárazságban ki száradván kúttyai, sokszor vizek nintsen.”

A Vályi András-féle leírásból nyilvánvaló, hogy már jó bő két évszázaddal ezelőtt sem volt könnyű a helybéliek élete. Most sem az. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosok száma meghaladja a négyszázat. A korábban színmagyar településen mára olyannyira csökkent a magyarok aránya, hogy a magyar helynévtábla már ki sem helyezhető.

Kevés magyar, elárvult templom

A lakosságának összetétele tehát a Vályi-féle leírás óta alaposan megváltozott. S ennek bizony az a szomorú következménye, hogy temploma is elárvult. Zeherje első írásos említése 1320-ból való, a település környéke azonban már az eneolit korában, valamint a középső és kései bronzkorban is viszonylag sűrűn lakott volt. A szomszédos Pokorágyon a 19. században talált cserépleletek is ezt bizonyítják. A középkor vége felé a Derencsényi család birtokaiként jegyzik, majd osgyáni földbirtokosok, a Luzsinszkyak nyertek itt tulajdont. Olyan feltételezés is létezik, hogy 1441 és 1460 közt a kelyhesek, a husziták hadinépe uralta Rimaszombatot és környékét, leletek azonban ezt az állítást egyelőre nem támasztották alá. Erre az időre teszik a zeherjeiek a templomépítés idejét. A néhány évtizede még élő legenda szerint az egyik kelyhes vezért is itt, valahol a zeherjei templomban temették el. Sírköve helyét állítólag ötven évvel ezelőtt még meg is találták az akkori templomfestéskor, a pontos helyét azonban már senki sem tudja megmutatni. Annyi azonban biztos – s ezt a templom nyugati falán feltárt míves kapu is bizonyítja –, hogy e szakrális építmény a gótika idején élte fénykorát. Később többször is átépítették.

Rimaszombat jó szomszédja

A rimaszombatiak úgy emlegetik, mint igazi jó szomszéd falut. Ezt az állítást a történetírás is igazolja. Miután ugyanis az 1769-ben Rimaszombatban végbement vallási békétlenség miatt a reformátusoktól császári parancsra elvették a Fő tér közepén álló templomot, a zeherjeiek adtak helyet a rimaszombati gyülekezet istentiszteleteinek.

Nagy volt még akkor a zeherjei református gyülekezet! Mára alig negyven főre apadt, javarészt idős emberek. A kis gyülekezetnek ahhoz nincs ereje, hogy pusztulásnak indult templomát megmentse. Sokáig a templom tulajdonjoga is rendezetlen volt, alig több mint egy éve végül a község tulajdonába került. A hiba ott van, hogy a községnek sincs elegendő pénze az ingatlan megmentéséhez.

Sokan már csak a templom pusztulásáról beszélnek. Idén azonban abban reménykednek, sikerül legalább néhány állagjavító munkát elvégezni. A falu polgármester asszonya, Ružena Gembická és a Gömör-Kishonti Egyházmegye esperese, Nagy Ákos néhány héten belül közösen próbálnak megoldást keresni az értékes gótikus templom megmentése érdekében.

Lépések és tervek – pénz nélkül

A templomdombot még a toronydőlés után, a törmelék elhordásakor rendbe hozatta a falu, kiirtották az elöregedett, veszélyes akácfákat, kitisztították a terepet, és az északi oldalon egy vízelvezetőt is ástak, tehát most már nem jut annyi talajvíz a falak alá. A tervek közt egy régészeti feltárás is szerepel, az templom építészeti felmérését még 2002-ben, szinte az utolsó pillanatban elvégezte a budapesti Műszaki Egyetem fiatal szakemberekből álló csoportja.

Akarat és elképzelés volna, most éppen a legfontosabb, a munkák megkezdéséhez szükséges pénz hiányzik. A falu és az egyház is bizakodó, remélik, sikerül mielőbb közös nevezőre jutni, s elkezdeni a felújítást. Látványosságból nem lesz hiány: a rimaszombati székhelyű, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei, a szlovákiai reformátusság történetét kutató, feldolgozó és dokumentáló intézmény munkatársai néhány éve a zeherjei református templom hajójának nyugati oldalán ugyanis sikeresen feltárták az egykori gótikus kapubejáratot. A három méter magas és két méter széles, késő gótikus stílusban épült

kaput valószínűleg még a reformáció térnyerése előtt készíthették, hasonló szépségű kapubejáratot Gömörben csak a rozsnyói püspöki székesegyházon lehet találni. Freskónyomok is vannak a falakon, s ki tudja, milyen érdekességeket rejt még a zeherjei templom.

A falu és az egyház összefogása, a tárgyalások elindítása már reményt kelt, s lehet, néhány év múlva a gótikus építészet e gyöngyszeme újra teljes szépségében tárul fel a látogatók előtt.