Össz-művészeti stúdió Komárom belvárosában

V. KRASZNICA MELITTA

Napközben bárki betérhet hozzá egy kis beszélgetésre, este pedig mini táncstúdióvá alakul a műterem-galéria – a falakat ugyanis a művész festményei, grafikái díszítik –, és amerikai tangót, valamint szalszát táncolnak, más napokon meg éppen jóga-, illetve tai chi-oktatás folyik. Időközben beindult a gyöngyfűzőtanfolyam és első vendégként Vladimír Savčenko pszichoterapeuta tartott előadást a párkapcsolatokról.

Egy érdekes kezdeményezésről, az All in one art factory – összművészeti stúdióról és tanodáról van szó, amelynek létrehozói egy új kultúrkör kialakítását, ezen belül minél több művészeti ág, kreatív tevékenység befogadását tűzték ki célul. „A ház tulajdonosa Balogh Ági, én meg amolyan bérlő-lakó lettem itt – árulta el a több mint egy évtizede a Megyercshez tartozó Violínpusztán élő Szkukálek Lajos. – A már-már tanyasi csend, az elszigetelődés egy ideig nagyon jó volt, ám egyre inkább azt éreztem, hiányzik a nyüzsgés, a társaság. Ági éppen bérlőt keresett ezekbe az üresen maradt helyiségekbe, amikor egy baráti beszélgetés során elkezdünk ötleteket felvetni, mi mindent lehetne itt csinálni. Neki is rögtön megtetszett a művészeti találkozóhely ötlete, lelkesen mellénk állt, így csöppentem én ide, a kirakatba.” A műterem nyitva áll mindenki előtt, aki egy kicsit társalogni szeretne, vagy akár csak látni a művészt alkotás közben. „Egy-egy kép készítése folyamán óhatatlanul jönnek a válságok, egyszer a mennyekben, máskor a pokolban érzi magát az ember. Ilyen mélypontokból engem nagyon jól ki tud rángatni egy beszélgetés, leveszi a pszichés terhet a vállamról. És ezt a megkönnyebbülést látom a hozzám betérőknél is, jólesik elmondaniuk, mi bántja őket, vagy csak úgy magukról mesélni. Érezhetően felszabadultabban lépnek ki az ajtón, mint ahogyan betértek ide.”

Akik eddig kizárólag festőművészként ismerték Szkukálek Lajost, azok most teljesen más oldaláról is megismerhetik. „Harminc éve tai chi-zom, és hat-hét éve táncolok argentin tangót és szalszát – árulja el. – Néhány barátommal Budapestre, Pozsonyba, Bécsbe jártunk táncot tanulni. Akik most Komáromban szeretnék ezeket megtanulni, utazniuk se kell, mert helybe jönnek a tanárok. Sajnos, a nemek aránya egyelőre igencsak a hölgyek irányába billen, éppen ezért biztatnám a férfitársaimat, bátran térjenek be hozzánk. Azok számára ugyanis, akik ráérzenek a tánc ízére, egy csoda vonul be az életükbe, teljesen új területeken tudnak kibontakozni. A hölgyek bizony nagyra értékelik ezt.”

Szkukálek Lajos úgy véli, akik betérnek ebbe az össz-művészeti stúdióba, valamennyien kissé álmodozók, olyan emberek, akiknek nem feltétlenül megfogható, megehető dolgokra van szükségük. „Sült realisták nemigen nyomják le itt a kilincset” – mondja. Azt szeretné, ha a stúdió köré szerveződne egy 100–150 fős közönség, amely – az érdeklődési körétől függően – rendszeresen látogatná az egyik vagy a másik foglakozást. Emellett új, megvalósítható ötleteket is várnak, amelyek tovább gazdagítanák a kínálatot.