Orvos leszek vagy mérnök, pereket terelő jogász…

Amikor már jogra sem kell felvételizni, és a legtöbb helyre átlag alapján is bejutnak a diákok? Amikor már egyetlen jelentkezési lapot sem dobnak vissza az egyetemek, hanem inkább felhívják a középiskolát, hogy kijavítsák, amit kell?

A somorjai gimnázium

végzőseinek egy kis csoportjával beszélgettünk a továbbtanulásról. A diákok mindegyikének határozott elképzelése van a közeli jövőről. Pályaválasztásnál inkább csak kikérték a szülők véleményét, de mindegyikük saját elképzelése szerint választott szakot. Nyerő a Comenius és a Közgazdasági Egyetem, na meg a Műszaki. Csehország felé is kacsintgatnak, hallották, hogy ott jobban szeretik a magyarokat, mint a szlovákokat. A komáromi Selye János Egyetemnek nincs jó híre, mondják, mert oda mindenkit felvesznek, és túl könnyű elvégezni. Ugyanúgy értesültek, hogy némely reálszakot lehetetlen elvégezni a szlovák egyetemeken, mert akkora a követelmény, és a szlovákkal is akadnak gondok az első pár hónapban, de ez nem tántorítja el őket, inkább állnak elébe. Külföldre nem nagyon vágynak, mert aki ott tanul, az szerintük kint is marad, és ők ide kötődnek. Egyelőre. Majd a felsőoktatási intézmény által nyújtott lehetőségeken belül talán, egy-egy szemeszterre…

Szavaikat a somorjai Madách Imre Gimnázium igazgatója, Trencsík János is alátámasztja. Csak elvétve akad olyan diák, aki határozottan külföldön szeretne továbbtanulni. Tavaly 105 diákból mindössze 4-en mentek külföldre, az idei 59 végzős közül szintén csak néhányan jelentkeztek magyarországi és csehországi egyetemre. Egyikük Újhelyi Gabriella, aki tájépítészetet szeretne tanulni. Csehországon gondolkodott, de egyik ismerőse inkább magyarországi egyetemet ajánlott, mondván, azt ott oktatják a legmagasabb színvonalon.

Tisztában vannak-e a munkaerő-piaci igényekkel? – kérdem. Hogyne, nagyon keresettek a pincérnők – mondják a diákok egy emberként. Félretéve a tréfát, hellyel-közzel átlapozták az egyetemi útmutató azon részét is, amely a jövőbeni érvényesülési lehetőségeket sorolja fel az egyes szakok tekintetében. Ez azonban már a távoli jövő, amelyről még nincs olyan határozott elképzelésük. Az előttük álló feladatokra koncentrálnak, a jó átlag megszerzésére, az érettségire és a júniusi felvételikre. Majdnem mindenkinek van egy B terve arra az esetre, ha nem minden úgy sikerülne, ahogy azt most elképzelik. A fő, hogy továbbtanuljanak. Addig is, nincs lazítás – mondják –, kemény a gimi utolsó éve. Ráadásul akadnak szakok, például a pszichológia vagy a közgazdaságtan, amelyekre különórákon kell felkészülni, mert a középiskolai tantervben nem szerepelnek. Apropó tanterv: már az írásbeli érettségin is találkoztak olyan feladatokkal, amelyeket egyáltalán nem tanultak a négy év alatt. Kíváncsi volnék, vajon mit mondanak majd a felvételik után…

Érződik a diákok hozzáállásán, hogy könnyebb a bejutás az egyetemekre? – kérdezem már az igazgatótól. Trencsík János szerint a legtöbben céltudatosak, komolyan veszik a tanulást, csak elvétve akad olyan, aki az „úgyis felvesznek valahova” szlogennel fejezi be a gimnáziumot. Tavaly a diákok 95%-a jelentkezett felsőoktatási intézménybe és ugyanennyit fel is vettek. 40% műszaki vagy természettudományi szakra ment, 20% valamilyen bölcsész szakot választott, 10% az orvosi, állatorvosi vagy gyógyszerészeti szak mellett döntött, 5% pedig a Selye Egyetemen folytatta a tanulmányait.

A lévai gimnáziumban

A nyolc éve alakult Lévai Magyar Tanítási Egyházi Gimnáziumban eddig három osztály hatvan diákja érettségizett le, s idén újabb 12 tanulóval gyarapodik ez a szám. A gimnáziumot jelenleg 40 diák látogatja. A rekord 72 tanuló volt, tehát kis létszámú tanintézményről van szó, egy a magyarság szempontjából peremhelyzetű városban, ahol ráadásul 30 éven keresztül nem volt magyar gimnázium.

Az eddigi tapasztalatok szerint a továbbtanulók kétharmada-háromnegyede humán szakot választ. A statisztikai adatokat böngészve az is kiderül, hogy a legkedveltebb egyetemi városoknak sorrendben Nyitra, Komárom és Budapest számít. Feltűnő, hogy bár Pozsonyba a testnevelési és a műszaki egyetemre járnak diákok, de a Comenius Egyetemet jelenleg senki sem látogatja. Kiss Beáta tanárnő, az iskola pályaválasztási tanácsadója szerint a lévai gimnazisták döntő többsége magyarul akar továbbtanulni. Erre – az egy magyar szakot kivéve – a Comenius Egyetem nem ad lehetőséget, míg a másik három városban anyanyelvükön tanulhatják a választott tárgyakat. Nyitra a közelségével is hódít, hiszen alig 45 kilométerre található Lévától, és hagyományosan sokan tanulnak ott tovább. Komárom 90 kilométerre van, s még Budapestre is kevesebbet kell utazni, mint Pozsonyba, hiszen a magyar főváros 120 kilométerre van, míg Pozsony majd 140-re. Kiss tanárnő azt is elmeséli: a volt diákok beszámolói szerint Budapest olcsóbb, mint a szlovák főváros, a kollégiumokba könnyebb bekerülni, és szerényebbek az árak, mint Pozsonyban, s ugyanez vonatkozik az utazásra vagy a mindennapi kiadásokra is.

Ötven diák továbbtanulási adatait vizsgálva a legközkedveltebbnek a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem számít 11 diákal, ezt követi 10 tanulóval a komáromi Selye János Egyetem, Budapest több felsőoktatási intézményét pedig szintén ennyi diák látogatja. Az idők során kikerült Léváról pécsi, brünni, gödöllői, nagyszombati, besztercebányai egyetemista is. A lévai gimnázium egyházi fenntartású, de eddig mindössze egyetlen diák választotta a magyar mellé a hittant szakpárnak. Egy másik diák papi pályára készült, de végül nem jelentkezett teológiára, inkább külföldön vállalt munkát. A volt diákok között van leendő építész, politológus, óvópedagógus, pszichológus, közgazdász, biológus, építész, jogász, agrárszakember és persze számtalan tanár.

A jelenlegi negyedikeseket kérdezve is beigazolódik, hogy a pozsonyi Comenius Egyetemnek periférikus szerepe van a továbbtanulás szempontjából, ha valaki beadta is ide a jelentkezési lapját, csak sokadik helyen, biztosítékként. A megkérdezett kilenc tanuló általában az érdeklődési körének megfelelő szakon szeretne továbbtanulni, kevésbé fontosak számukra a pragmatikus megfontolások, viszont általában lényeges szempont a magyar nyelv és a magyar közeg. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakát, a budapesti Corvinus Egyetem turizmus-vendéglátás szakát és az ELTE andragógia szakát, valamint a nyitrai Konstatntin Egyetem Szociális Tudományok és Egészségügy Karának egészségügyi életmentő szakát többen is lehetőségként említik. Felmerül Brünn, oda vállalkozói gazdaságtan, illetve informatika-matematika szakra készül egy-egy diák. Egy fiatalember Miskolcra menne, gépészmérnök szeretne lenni. Egy diáklány Budapest, Kassa és Pozsony orvosi egyetemére is beadta a jelentkezését, de ugyanúgy vonzza az anglisztika az ELTE-n és a Károli Gáspár Református Egyetemen, továbbá akár vegyészmérnök is lehet belőle, hiszen Besztercebányára és Pozsonyba is erre a szakra jelentekzett. Egyelőre nem tudta eldönteni, mi érdekli a legjobban, jelenleg leginkább leérettségizni szeretne.

A diákok zöme legalább két-három iskolába is beadta a jelentkezését, de volt, aki hét helyre is jelentkezett. A lévai gimnazisták azt mondják, általában az interneten keresztül tájékozódnak, de fontos a „szájhagyomány” is, mások tapasztalata. Hajtman Béla igazgató elmondta, az egyes tanintézmények szívesen jönnek el a középsikolákba és mutatkoznak be a diákok előtt, s a Diákhálózat is minden évben szervez egy rendezvényt, melyen a legkülönbözőbb szakokon, városokban, egyetemeken továbbtanuló egyetemisták mesélnek a végzősöknek: kedvet csinálnak nekik vagy éppen óva intik őket.

A királyhelmeci gimnáziumban

érettségiző diákok közül évről évre egyre többen folytatják tanulmányaikat valamelyik hazai vagy külföldi felsőfokú oktatási intézményben. Két évvel ezelőtt az itt végzettek 88,75 százaléka lett főiskolás vagy egyetemista, az elmúlt évben pedig már a tanulók 89,08 százaléka tett sikeres felvételi vizsgát. Az idén kilencvenegy végzős szeretne továbbtanulni: bölcsészkarokra negyvenhatan, orvosi egyetemre huszonnégyen, műszaki főiskolára harmincketten jelentkeztek, közgazdaságtant huszonöten hallgatnának, de a természettudományi, a közigazgatási, az állatorvosi vagy a jogi karokra is jelentkeztek a fiatalok. (Természetesen a diákok egy része élt a lehetősséggel, és egyszerre több oktatási intézménybe is beadta a felvételi kérelmét – a szerk. megj.)

Szabó Mária, a királyhelmeci gimnázium igazgató-helyettese elmondta, hogy az elmúlt években a náluk érettségizettek közül a legtöbben bölcsészkaron folytatták a tanulmányaikat: 2006-ban huszonnyolcan, 2007-ben huszonegyen tettek sikeres felvételi vizsgát, 2008-ban negyvenhatan jelentkeztek ezekre a karokra. A műszaki főiskolák és a közgazdaságtant oktató intézmények ugyancsak vonzzák a diákokat, az előbbit az elmúlt három évben 13, 21, illetve 32 tanuló választotta, az utóbbiakra pedig 14, 10, illetve 25 fiatal jelentkezett. Az egészségügyben szintén viszonylag sokan dolgoznának felsőfokú képesítéssel, ám az megfigyelhető, hogy a jogi pályát már korántsem tartják annyira vonzónak a fiatalok, mint néhány évvel ezelőtt. Az idén mindössze hatan jelentkeztek erre a szakra, a múlt évben azonban egyetlen érettségiző diák sem választotta a jogi egyetemet.

A királyhelmeci gimnázium egykori diákjai közül viszonylag sokan tanulnak külföldi főiskolán vagy egyetemen. Magyarországra természetesen inkább a magyar tagozat volt diákjai mennek, a szlovák osztályokban végzettek egy része pedig Csehországban szeretne diplomát szerezni. Az azonban megfigyelhető, hogy míg a magyarországi főiskolákon továbbtanulók száma az elmúlt években nem változott meg jelentősen, Csehországba egyre kevesebben mennek az itteni gimnáziumból.

Szabó Mária azt is elmondta, hogy a diákok többsége a pályaválasztáskor elsősorban nem racionális szempontok szerint hozza meg döntését, a későbbi érvényesülés, a majdani munkabér vagy a végzettségből adódó elhelyezkedési lehetőségek nem elsődlegesek számukra. Zömmel olyan szakot választanak, amelyet valamilyen okból érdekesnek találnak, s a döntésüket általában tanáraik és szüleik érvei és tanácsai miatt sem változtatják meg. A tanulók szociális helyzete és a között, hogy melyik felsőfokú oktatási intézményt választják, nehéz bármiféle összefüggést találni. A szélsőséges helyzetektől eltekintve, nem csupán a család anyagi helyzete a döntő, hisz sok fiatal manapság a főiskolai tanulmányai mellett munkát is vállal, illetve igénybe veszi a különböző ösztöndíjak kínálta lehetőségeket. Ezért arra is van példa, hogy a szerényebb körülmények között élők távolabbi, esetleg külföldi iskolát választanak. Nagyobb problémát jelent, hogy a tanulmányaikat sikeresen befejező, és a régióba visszatérő diplomás fiatalok egy része – a térségben uralkodó gazdasági viszonyok miatt – nem tud a végzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Ők általában kénytelenek a megszerzett tudást később az ország távolabbi pontján vagy külföldön kamatoztatni. (jom, fm, leczo)