Óriások lenyűgöző birodalma

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” – írja Nem tudhatom... című versében Radnóti Miklós. A Rimaszombaton átutazó a város melletti csodás tájból azért megsejtheti, nem akármilyen vidékre érkezett. Az itt élők nagy része sem tudja, micsoda rejtett értékek bújnak meg alig pár kilométerre a városközponttól. Akik egy kicsit is ismerik Rimaszombatot és annak közvetlen környékét, azok számára nem ismeretlen hely Kurinc, a mellette lévő tó, a mára egyre dinamikusabban fejlődő pihenő- és sportközpont. De a Zöld Víz mellett pihenők közül sem tudják mindannyian, hogy alig pár száz méterre a tó délnyugati partjától természetvédelmi rezervátum található, a kurinci őstölgyes. A terület 1952 óta védett, 1988-ban újra megerősítették az 5,96 hektárnyi terület védettségét. A Kurinci Őstölgyest a szakirodalom úgy említi mint a Rima-medence tipikus ősnövényzetét őrző rezervátumát. A rezervátum a piros jelzésű túraútvonalon közelíthető meg kellemes sétával. A látvány önmagáért beszél. Bármilyen hihetetlen is, valamikor, pár száz évvel ezelőtt erre vezetett a Murány várát Rimaszombattal és Fülekkel összekötő főút. Ennek emlékét ma egy túraútvonal őrzi, amelynek neve Széchy Mária út.

Mesébe illő faóriások

Az őstölgyesbe érve megérinti a vándorlót a természet csodás békéje. A Lukva-patakon átkelve, mocsaras területen kell átvágni a rezervátum felé. November elején kint sétálva ezen a területen hihetetlenül szép látványban lehet része a természetjárónak. A tavon a vadkacsák egész raja keresgéli napi élelmét, a csendes öblök partján szinte lépésenként fácán riad fel, számtalan fészket látni a fák koronáiban. Alig tíz percnyi séta után feltűnik az első faóriás. Korát csak becsülni lehet, de másfélszáz esztendősnél mindenképpen idősebb. Átmérője egy méter magasságban meghaladja a másfél métert, talán négy-öt felnőtt férfi tudná csak átfogni a faóriást. Játszik a késő őszi napfény a törzseken. Rókanyom, borz talpának nyoma látszik a sáros mélyedésekben, vaddisznók dagonyáznak a kidőlt faóriás gyökereinek helyén lévő pocsolyában. A hangyák szorgos munkával bontják az anyagot, gombák egész hadával találkoztam még november elején is. Madárfészkek, bogarak, apró hüllők élőhelyévé válik a halott óriás. Védve azokat a világtól. Végtelen a nyugalom, az idő múlása itt nem észrevehető. Az élő óriások közé tévedve az ember ugyancsak aprónak érzi magát. Korukat százötven és kétszáz év közöttire becsülik a szakemberek. A torzók halott sárkányokra, alvó óriásokra hasonlítanak. Ha a szél a Lukva patak felől fújva megzörgeti a száraz leveleket, az egyedül tébláboló ember összerezzen. Költészet, mesék, festmények, szobrok bújnak meg ezekben a halott és élő fákban. Az égre néző beleszédül a látványba. Szédülni, beleborzongani a csendbe pedig olyan jó néha. Olyan lelket nyugtató, érzelmeket csitító. Aki Rimaszombatban tölt néhány napot és teheti, vándoroljon ki a kurinci-tó partjára, nézze meg az őstölgyest, és engedje szabadon a fantáziáját, nézze meg ezeket a faóriásokat, melyek már évszázadok óta csendesen figyelik az idő múlását.