Nyolc gyerek – kényszerszálláson

Vágsellyén még 2004 márciusában merült fel a probléma, hogy mit kezdjenek azokkal a lakosokkal, akiket felhalmozott bérhátralékuk miatt bírósági végzés alapján költöztettek ki a Jazerná utcai bérház lakásaiból. Mivel Vágsellyén nem tudtak pótlakásokat biztosítani, az akkori városvezetés elfogadta a nyitrai Dexa Kft. ajánlatát, hogy - bizonyos térítés ellenében - a Nyitra Alsóköröskény (Dolné Krškany) városrészében lévő egykori munkásszállóban szállásolja el a kilakoltatott családokat.

Vágsellye önkormányzata a harmincegynéhány személy elhelyezéséért havonta közel 150 ezer koronát fizetett a Dexa társaságnak, amelynek – a Nyitrán elhelyezett lakóktól behajtott lakbért – fejenként havi ezer koronát kellett volna később átutalnia a város számlájára. Vágsellye az azóta eltelt több mint három év alatt mintegy 6,5 millió koronát fizetett ki a Dexának a szállásért, ám a társaság mindössze nem egészen 40 ezer koronát utalt vissza a városnak. Mivel még tavaly ősszel felmerült a gyanú, hogy a kft. illetékesei ugyan beszedték a lakbért a lakóktól, de azt a szerződés szerint nem utalták át a városnak, Vágsellye önkormányzata feljelentést tett a rendőrségen a Dexa ellen.

Ráadásul nemrég kiderült, hogy a társaság nem is tulajdonosa a munkásszállónak, ahogyan azt annak idején állította. „A város értesítést kapott egy felszámolás alatt lévő szövetkezet, a DVP (Družstvo vzájomnej pomoci) felszámoló-biztosától, hogy az az épület, amelyben a Vágsellyéről kilakoltatott személyek laknak, ennek a szövetkezetnek a tulajdonában van – tájékoztatott Ladislav Gáll, a Vágsellyei Városi Hivatal elöljárója. – Olyan szövetkezetről van szó, amely a pénzügyi szolgáltatókhoz hasonló tevékenységet folytatott, hatalmas adósságokat halmozott fel, és most egy bíróság ítéletéből derült ki, hogy ennek a szövetkezetnek a tulajdonában van a szóban forgó munkásszálló. Vagyis a város annak idején egy vélt tulajdonossal kötött szerződést. Igaz, hogy 2004 szeptemberétől a kataszteri bejegyzésben tulajdonosként szerepelt, ám ezt a tulajdonjogot megkérdőjelezték, és nemrég a Nyitrai Kerületi Bíróság úgy ítélkezett, hogy a Dexa nem az épület tulajdonosa.”

A Vágsellye városa és a Dexa vállalat között 2004-ben kötött szerződés 2008. január 31-én hatályát vesztette. A város már tavaly ősszel leállította a szerződésben megegyezett havi 150 ezer korona átutalását, és rendőrségi feljelentést tett a Dexa Kft. ellen. Most a valódi tulajdonos felszámoló-biztosával kötött olyan megegyezést, hogy az utolsó két hónapban, decemberben és januárban visszatartott összeget, 300 ezer koronát neki fogják kifizetni.

A 2004-ben a alsóköröskényi szálláson elhelyezett nyolc családból 2008. január végéig hét család elköltözött. Ők maguk találtak valamilyen megoldást: rokonokhoz vagy más helyre költöztek. Hogy hová, pontosan nem tudni, hiszen a város nem köteles számukra további pótszállásról gondoskodni. Februárra egyetlen család – egy anya és nyolc gyermeke - maradt a teljesen lepusztult, fűtés, villany és víz nélküli kényszerszálláson. Ők február 20-ig kaptak haladékot. Azután meg nem erősített információink szerint a Vágsellyével szomszédos községbe, Mocsonokra költöznének.

Rudolf Kuklolvský, a Vágsellyei Városi Hivatal oktatásügyi, szociális és kulturális osztályának vezetője úgy tudja, az említett faluban találtak valamiféle szállást, amelynek a bérleti költségét a Dobrý Anjel (Jó Angyal) polgári társulás vállalta magára. Ez a poprádi székhelyű karitatív szervezet rákos betegek szorult helyzetben lévő családját támogatja. Mivel a szóban forgó kilakoltatott édesanya, Martina Staňková nyolc gyermeke közül az egyik, Móricko vérrákban szenved, a társaság vállalta a megsegítésüket. Andrej Kisko, a Dobrý Anjel polgári társulás alapító társelnöke lapunknak elmondta, Staňková asszony tavaly februártól havi rendszerességgel kap tőlük anyagi támogatást. „Az összeg havonta változik, ugyanis rendszerünk úgy működik, hogy támogatóink a tetszés szerinti adományaikat eljuttatják a számlánkra, mi pedig az egész összeget az utolsó koronáig egyenlő arányban szétosztjuk az általunk segített családoknak – világosított fel Andrej Kisko. – Attól függően, hogy az adott hónapban mekkora összeget kapunk és éppen mennyi családot támogatunk, az összeg is változik. Az utóbbi hónapokban átlagosan négyezer korona körüli összeg jutott egy-egy családra.”

Az igazgató nem tudott arról, hogy Staňková asszony Mocsonokon talált volna magának és gyermekeinek szálláshelyet. Cáfolta, hogy ők kimondottan lakbért készülnének fizetni helyette, azt azonban megerősítette, hogy a tőlük kapott pénzt ilyen célra is felhasználhatja. Sőt, ha lakásszerzésre egyszeri összegben akár 10-12 ezer koronára lenne szüksége, esetleg ezt is meg tudnák neki adni azzal, hogy a következő hónapokban az aktuális havi támogatásból számolnák le.

Mocsonok polgármesterénél Marián Borzánál is érdeklődtünk, de ő tőlünk hallott először arról, hogy a nyolcgyermekes édesanya a faluba költözne. A községi hivatalban erről nem tudtak, pedig arról is értesülniük kell, ha valaki csak átmenetileg akar beköltözni.